Hírcsokor a sajóivánkai, sajókazai és a sajóvárkonyi egyházközségek életéből

LXV. évf. 2. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye

„A Sionnak hegyén Úr Isten Tied a dicséret…” - Konfirmálás Sajóivánkán
A sajóivánkai református templom a 26-os főútról jól látható. Öröm gyülekezetünk számára, hogy eleink úgy tervezték meg a templom helyét, hogy sokan már messziről is láthatják.

„Nem rejtethetik el a hegyen épített város.” (Máté 5,14) Hiszem, hogy templomunk – a maga egyszerűségében az ivánkai domboldal csúcsán – hirdeti a mindenható Isten kegyelmét és szeretetét. E napokban azért imádkozom, hogy az idén gyülekezetünkben konfirmáló ifjak élete is hirdesse azt a hitet, amiről a konfirmációi vizsgán és a fogadalomtétel alkalmával bizonyságot tesznek. Sok szép lelki élmény, istentiszteletek alkalmai, versben és énekben mondott szolgálatok, közös táborozás, játék és tanulás köti össze a konfirmáló ifjak életét. Azzal a reménységgel vagyunk a jövő felől, hogy nemcsak a jó barátság és a kedves emlékek, hanem a jó Isten és az ő dolgainak megismerése is nyomot hagyott a felnövekvő ifjú nemzedékben. 
Sajnos sok helyen tapasztalat az, hogy a konfirmáció kikonfirmálást jelent. Az egyház iránti hűségről tett fogadalom oly gyorsan feledésbe megy. Ezért ezúton is bátorítok és biztatok minden megkonfirmált ifjú testvéremet nem csak gyülekezetünkben, hanem minden helyen, hogy ne szakítsák meg kapcsolatukat a jó Istennel, lelkipásztorukkal, konfirmáló társaikkal, a gyülekezetek közösségével. Azt mondja Jézus, hogy: „Ti vagytok a világ világossága”. Megbecsülést, tiszteletet érdemel minden ifjú a mai világban, aki vállalja, hogy vallást tesz hitéről, bizonyságot az általa megismert jó Istenről.
Adja az Úr, hogy ez az idei konfirmálás legyen más, mint eddig. Ébredjen fel sok ifjú lélekben a lelkiismeret. Keressük fel újra és újra azt a szent helyet, ahol megismertük, megtapasztaltuk az Istentől kapott szeretetet.
Áldást kérünk a konfirmált ifjak életére, szeretteikre, konfirmáló lelkipásztoraikra és az ifjúságot befogadó gyülekezetek közösségére.
Bundzik Attila lelkipásztor

„Az Úr házában lakozom hosszú ideig…”
A miskolci Földes Ferenc Gimnázium egyik tanára, Barna István tanár úr régi jó ismeretségünkre tekintettel keresett meg bennünket azzal a kéréssel, hogy a gimnázium tanuló ifjúságának egy csoportjával szeretnék megtekinteni a sajókazai műemlék templomot. A diákvezetők közössége a tanár úr és az igazgató-helyettes asszony kíséretében érkeztek meg templomunkba. Nagy élmény volt az ifjúság számára a közel nyolcszáz éves falak között meghallgatni a templom történetét, meglátni a régészeti kutatások során előkerült épületelemek darabjait.
Gyülekezetünk kedves asszonytestvérei meghallva a vendégek érkezésének hírét, finom süteményeket készítettek, amelyek bizony jól estek, miután megjártuk a templomtorony csúcsát, ahonnan a Sajó völgyének gyönyörű panorámája tárult a látogatók elé. Jó volt azt tapasztalni, hogy a templom csöndje, békessége, áhítata hogy meg tudja érinteni a látogatók szívét, akik szívesen hallgatták a gitáron kísért lelki énekeket és a lelki életre való bátorítás missziói szolgálatát.
Ezúton is köszönjük a látogatást, és hirdetjük, hogy mindenkit szeretettel hívunk és várunk a 2003-ban felújított sajókazai református műemlék templomba.
Bundzik Attiláné lelkipásztor
Országos cigánymissziós konferencián jártunk
Az Ózd-Sajóvárkonyi Református Egyházközségből először képviseltettük magunkat ilyen rendezvényen. Ózd városában, különösen gyülekezetünk területén nagy létszámban találkozunk a cigánysággal. Az iskolákban és óvodákban a többség cigánygyermek, akik nagyon lelkesek, szeretetre vágynak, és a hit dolgaira nyitottak. Ennek áldásáról számoltunk be az országos konferencia alkalmán.
A cigányságot tekintve sok negatív élménnyel találkozik az ember. Nagy dolog arról hallani és olyan élményeket tapasztalni, amikor a pozitív megnyilvánulások részben kompenzálni tudják mind az előítéleteket, mind pedig a rossz tapasztalatokat. Így számolhattunk be arról, hogy a gyermekek énekben átadott szolgálata, bizonyságtétele, a szépen mondott imádságok és a templomi istentiszteleten való részvétel áldott gyümölcse cigánymissziós szolgálatunknak. A közelmúltban erről győződhettek meg egyházlátogatóink is, akiket a cigánygyermekek kórusa köszöntött énekével.
Reménységgel vagyunk afelől, hogy egy új nemzedék nő fel és nevelődik ki a családok közösségéből, akiknek már lesz lelki élménye, lelki megérintettsége, és hiszem, hogy ez az út vezet az Isten megismerésére, a lelkek átformálódására. Áldást kívánunk minden helyen, ahol a cigánymisszió szolgálatát végzik lelkipásztor testvéreink és munkatársaik.
Bundzik Attila lelkipásztor