Hírek a Sárospataki Református Teológiai Akadémia életéből

LVII. évfolyam 2. szám / Intézményeink

In memoriam Barcza József (1932-2004)


Barcza József Kunszentmár­ton­­ban született 1932. július 22-én, ahol édesapja akkor - később Dögén - református lelkipásztor volt.

Középiskolába Sárospatakon járt - az 1945/46. tanév kivételével, amit Svájcban (Institut auf dem Rosenberg, Sankt Gallen) töltött. Érettségit Patakon tett 1951-ben, és az ottani Teológiai Akadémiára iratkozott be, de az már politikai intézkedések következtében nem nyithatta meg a tanévet. Teológiai tanulmányait ebből következően Debrecenben végezte, ahol Török István professzor tanítványai közé tartozott. Első lelkészképesítő vizsgáját (1956) követően Dögén volt segédlelkész, majd Sárospatakra került. A Kollégium diktatórikus lefejezése után egyházi kézben maradt Tudományos Gyűjtemények Nagykönyvtárának munkatársa lett. Az edelényi egyházközség meghívta lelkipásztornak 1966-ban, ahol 1975-ig szolgált.


Időközben megnősült, felesége Szilágyi Katalin szintén teológiát végzett, négy gyermekük született.


A Magyarországi Református Egyház Doktorainak Kollégiuma 1972-ben megalakult. Főtitkára, Makkai László professzor ragaszkodott ahhoz, hogy annak egyháztörténeti jellegű kutatóintézete, tudományos főmunkatársa pedig Barcza József legyen. Így költözött Debrecenbe családjával, ahol vezette a Közép-keleteurópai Reformáció-történet Kutató Intézetet.


A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárát 1995. január 1. - 1996. május 31. között igazgatta, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének élén 1994-től nyugalomba vonulásáig, 1998-ig állt.


Doktori disszertációja az első kiadásban 1980-ban megjelent Bethlen Gábor, a református fejedelem című könyve volt. Doktori fokozatot és kutatóprofesszori rangot 1981-ben kapott.


A református egyháztörténet-írás jeles nemzedékéhez tartozott. E nemzedék tagjai a Zoványi Jenő, Révész Imre és mások nevével fémjelzett örökséget vették át és művelték magas színvonalon. Barcza József azon kevesek egyike volt, akiknek munkássága le is zárt ezen a területen egy nagy ívű és gazdag termésű korszakot.


Keresztjeit - feleségét, két gyermekét eltemette - hittel és alázattal hordozta.

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok 3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

Híreink RSS

Programajánló RSS

Kitekintő RSS

Pályázatok RSS

rss

Napi lelki táplálék

…mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Jn 16,3

Lk 21,1–4R

„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja. 

tovább

(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)

– Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet. 

tovább

LUKÁCS 22,14–23 - Horderő

Vajon tisztában voltak a tanítványok Jézus szavainak horderejével? Megértették egyáltalán, hogy Uruk saját haláláról szólt? 

tovább

2018. április 3.

Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)

tovább

Dénes Károly: Keresztfa tövében

Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.

tovább