„Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert!” (3Móz 19,32)

„Innovatív megoldások az idős testvérek segítésében” címmel rendezett konferencián voltam Berekfürdőn.

A nyitóáhítatot Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője tartotta, majd dr. Imre Sándornak, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokának előadása következett. „Az aktív időskor és a generációk közötti szolidaritás jelentősége korunkban (társadalmi körkép nemzetközi kitekintéssel)” című előadás a konferencia fő-előadása volt, melynek alaptétele, hogy az öregedés életjelenség. Elhangzott, hogy a természetben nincs stagnálás, ami él, öregszik. Senki sem átlagember, az öregedés is egyedi. Az öregedés nem kórfolyamat, nem betegség. Betegségek nélkül is meg lehet öregedni, azonban a legtöbb betegség időskorban jelentkezik. A legideálisabb környezetben is öregszünk, de az időskori környezetváltozás siettetheti az öregedést. Beszélt arról, hogy a mozgás minden életszakaszban, de különösen is időskorban nagyon fontos. Grafikonon láthattuk, hogyan alakul a vitalitás-indexünk az életünk során, amivel azt is illusztrálta, hogy nem biztos, hogy a fiatalkorúaknak jobbak az életkilátásai. Idézte a görög bölcsességet: „A mozgás gyógyszer, de nincs olyan gyógyszer, ami azt helyettesíteni tudja”. Hozzánk szólt a kérdés: hol jelenik meg egyházunk és annak tanítása a mindennapi ember, de leginkább az idős testvérek életstílusának kialakításában? Szolidáris-e a fiatal generáció a gyülekezetekben az idősekkel, és fordítva? Előadásának végső megállapítása: hitben és szeretetben meggazdagodni, ez az élet koronája, ami áldás a környezet számára is.
Czibere Károly, a Zsinati Iroda Szeretetszolgálati Osztályának vezetője a korábban kiírt diakóniai pályázatokat értékelte, és az eredményhirdetés után a díjak átadása következett. Melengette szívünket, hogy a díjazottak között tiszáninneni gyülekezet is szerepelt: a makkoshotykai nőszövetség pályázata különdíjat kapott. 
A nyertes pályázatok rövid, plenáris bemutatása után kiscsoportokban dolgoztuk fel a következő témákat: dr. Fruttus István Levente: Újszerű innovatív megoldások, időseket segítő önkénteseknek önismereti elemekkel (Tudsz-e mindent magadról?); Ferenczi Zoltán: Generációk – konfliktus – gyülekezetépítés; Tóth János: Idősek lelkigondozása, élettörténetek az élet végén – a biográfiai munka szerepe az idősek lelkigondozásában; Surányi Zoltán-Szabó Anna: Élménypedagógia időskorban – ami nem csak a fiataloké –, aktivitás megőrzése játékokon keresztül; Püski Lajos: Generációk közelebb hozása egymáshoz – többgenerációs táborok; Gecse Attila: Hospice.
A másnapi áhítatot Beszterczey András, a Schweitzer Albert Szeretetotthon igazgató-lelkésze tartotta a fent idézett Ige alapján. 
Ezután a nyertes pályázatokról szekciókban beszélgettünk. A munkacsoportok az alábbiak voltak: Gyülekezet és idősotthon viszonya: Kecskemét, Törökszentmiklós; Nagy gyülekezetben működő diakónia az idősekért: Budai gyülekezet; Kis gyülekezet, alapítványi forma, Diakónia Keresztyén Alapítvány (Marosvásárhely); Konkrét programelem bemutatása: Szépkorúak istentisztelete, Rákosliget (Budapest).
Oktatói munkámat a konferencia (SRTA – Idősgondozás) nagyban gazdagítja.
dr. Győriné Balázs Ibolya