Értéket mértékkel

Szeptember első hetében a Gönci Református Egyházközség presbitériuma ebben az évben is megtartotta a már hagyománnyá vált berekfürdői hétvégét. A családi hangulatban eltöltött hétvégén a keresztény ember számára szem előtt tartandó értékekről volt szó.

Péntek délután Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke beszélgetett a presbitériummal a református egyház mindennapi helyzetéről az értékek mentén. Szó volt hétköznapi életről, politikáról és arról, hogyan lehet ezeket összhangba hozni. A püspök úr arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy milyen fontosak az egyetemes értékek, hiszen erre épül minden, amit az emberiség jelent vagy jelenteni fog: a család, a hit, a szeretet. Azonban nem elég ezekről csak beszélni, úgy is kell cselekedni és élni. A cselekvés nélkül mindezek csupán üres jelszavak. Vannak, akik ilyen jelszavakkal próbálják megnyugtatni saját lelkiismeretüket vagy akarnak befolyásolni másokat anélkül, hogy valóban hinnének a hirdetett értékekben.
Sajnos sok elfoglaltsága miatt Bölcskei Gusztáv nem sokkal a beszélgetés után távozott.
Szombaton ifj. Csomós József, folytatva a megkezdett gondolatmenetet, előadása első percében csavart egyet a témán. Ahogy azt már az ifjúsági referenstől megszokhattuk, a humor és komolyság között egyensúlyozva beszélt és mesélt. Bólogató fejek és hangos nevetések kísérték a közel háromórás előadást. Arról is szólt, hogy nem csak Károlyi Gáspár neve és a Vizsolyi Biblia fordítása az, amiért Göncöt mindenki ismeri, a gönci kajszibarack és az abból készülő pálinka is híres. Az üvegekre tervezett címkéken van egy kétszavas jelmondat, mely részben a nedűt, részben pedig a készítőit minősíti. Azt is kifejtette az előadó, hogy számára igazából az a nagy kérdés, hogy mit jelent valójában az érték fogalma, hiszen értékeink vannak, de ezek közül csak néhányról mondhatjuk el, hogy az mindannyiunk számára egyformán ugyanazt jelenti. Bizonyos értelemben az érték alapvetően relatív fogalom. Sokféle értéket képviselhetünk, mutathatunk vagy követhetünk, de ami ennél még fontosabb, ami igazából rendszert visz bele, az nem maga az érték, hanem annak mértéke. Mert bár az értékek megítélésében sok téren különbözhetünk, de a mértéket, az egyetemes mércét maga Isten adja. Az előadó azt mondta, hogy azzal, amit teszünk vagy jónak gondolunk, ha erőnket, tudásunkat odaszánjuk, Istent szolgáljuk. Mindez fontos, de néha meg kell állnunk, és meg kell kérdeznünk magunktól, hogy tényleg szüksége van-e Istennek arra a szolgálatra, amit mi végzünk. Egy amerikai lelkészt és a gyülekezetét említette példának. A gyülekezet sok szolgálatot végzett, a lelkész azt kérte, hogy képletesen tegyék fel az asztalra az összes szolgálatot, és döntsék el, tényleg ezekkel tudnak-e a legtöbbet tenni Isten ügyéért. Ezt követően változás történt, volt olyan szolgálat, amely megszűnt, és volt olyan, amely átalakítva újra élni kezdett. Ifj. Csomós József azt is hangsúlyozta előadása végén, hogy a gyülekezet vezetősége a presbitérium, nem pedig a lelkész, ő a lelki dolgokért kell, hogy feleljen. Ezért a döntéseket a presbitériumnak kell meghoznia. Egy alkalom vagy szolgálat nem attól lesz gyülekezeti, hogy a lelkész ott van, vagy ő maga végez szolgálatot. 
Az előadás után következett az ebéd, a nap további része pihenéssel – a II. Kun Világtalálkozó programjaival –, fürdőzéssel és beszélgetéssel telt a vacsoráig.
Vasárnap a presbitérium közös megegyezés alapján a tiszaszentimrei református gyülekezet templomában hallgatta Istennek igéjét Csipes Anikó lelkipásztor testvérünk tolmácsolásában. Az istentisztelet után a tiszaszentimrei templomtorony erkélyéről csodáltuk a tájat, majd a presbitérium teljes létszámmal visszatért Berekfürdőre. A közös ebédet követően lelkileg feltöltődve indultunk haza.
Csomós Balázs