Egy kitüntetés margójára - Birtalan Juditról

A Tiszaújvárosi Református Énekkar karnagyát, akit ez év augusztus 20-a alkalmából a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje elismeréssel tüntettek ki, én nem a hivatalosan közzétett és jól ismert tények alapján kívánom bemutatni, hanem mint a kórus elnöke és egyben tagja, aki az elmúlt több mint 10 év alatt minden egyes próbán, fellépésen, kiszálláson és közös programban együtt gondolkodtam és munkálkodtam vele kórusunk fejlődése, kiteljesedése érdekében.

Az, hogy sokirányú és sikerekben gazdag előélete alapján is méltó tulajdonosa lehetett volna ilyen magas kitüntetésnek, az egyértelmű dolog. De hogy nyugdíjas létére egy számára új helyen és idegen körülmények között, lehetetlent nem ismerve, újabb kihívásokat felvállalva, töretlen lelkesedéssel kezdjen neki egy újabb feladatnak, és érjen el újabb, szép eredményeket, az nem mindennapi teljesítmény. Ilyenre csak kiváltságos tulajdonsággal bíró emberek képesek. Karnagyunk, Birtalan Judit ilyen alkatú, tehetséggel megáldott ember. Melyek ezek a kiváló tulajdonságai? Megpróbálom sorrendben elmondani. Legelsőként talán a zene iránti szeretetét és elkötelezettségét kell megemlíteni. Csak ezzel lehet magyarázni és megérteni, hogy Tiszaújvárosba költözve 70 évesen sem ült – úgymond – a babérjain megérdemelt nyugalomba helyezve magát, hanem nekilátott egy új, és zeneileg egyáltalán nem profi csapattal egy újabb, szokatlan kihívás teljesítéséhez. Elmondható továbbá róla, hogy ő egy rendkívül fegyelmezett és következetes ember, amit elsősorban magán gyakorol, de az énekkar tagjaitól is elvár. Nyilvánvalóan ennek köszönhető az, hogy viszonylag kevés próbával, és az említett tagsági hátrányosság ellenére – miszerint nincsenek köztünk zenei képzettségű emberek – az elmúlt évek alatt gazdag és sokrétű repertoárt tudott velünk elsajátíttatni, amellyel fellépéseink során szakmai körök elismerését is ki tudtuk vívni. Meg kell említeni továbbá, hogy mindezeken túl munkájában nagyon fáradhatatlan, kitartó és szívós. Talán ez abból a sokoldalúságából ered, hogy fiatal korában aktívan sportolt is tanulmányai mellett. Miatta az elmúlt évek alatt egyetlen próba sem maradt el, pedig férjét követően – 82 évével – ő a legidősebb köztünk. Sokszor adódik úgy, hogy mi már talán feladnánk, de mindig Ő az, aki csüggedésünket látva lelket önt belénk. Mit is mondhatnánk mi, jóval fiatalabbak ilyenkor? Ha neki van ereje, nekünk is bírni kell. Végül, de nem utolsósorban elmondható, hogy rendkívül aktív, friss szellemű, széles érdeklődésű, minden tekintetben tájékozott ember. Ismeri és használja a technikai vívmányok legkorszerűbb eszközeit, ami által széleskörű kapcsolatokat tart mind a családi, mind a munkatársi és szakmai berkeken belül. 
Tartsa meg Őt az Úr még sokáig ebben a szolgálatban és hitbeli elkötelezettségében, adjon neki munkáihoz további erőt és egészséget! Ezt kívánjuk mindnyájan, akik ismerjük, szeretjük és tiszteljük Őt. 
Fekete Béla
a Tiszaújvárosi Református Énekkar egyesületi elnöke