„Nyitott templomok éjszakája” Alacskán

Szeptember idusa volt. Este, nyolc óra. Sötétség.
A templom ajtaja tárva- nyitva. Különleges fényjáték járt a tornyon, odabent az Isten házában gyertyafényt sejtető villanások. Vajon mi lehet ez? - kérdezték az arra járók. Mi történik itt?

Hogy mi történt akkor Alacskán? Gyülekezetünk csatlakozott a templomok éjszakája rendezvénysorozathoz.
Idekerülésünkkor jött a levél a fővárosból, hogy van egy ilyen kezdeményezés, s a presbitériummal karöltve elhatároztuk, hogy megpróbáljuk…
Még nekünk is – nemhogy a gyülekezetnek – egy kicsit furcsa volt első hallásra az a gondolat, hogy szervezzünk éjszakai templomlátogatást falunkban, de ahogy telt az idő szép lassan megláttuk benne a lehetőséget, s körvonalazódott, hogy milyen programmal várjuk az érdeklődőket. Mivel a gyülekezetünkben sok zenész van, így adott volt a helyzet, hogy zenés áhítatra gyűljünk össze. Megpróbáltuk az egyházi – zenei paletta színe-javát felcsendíteni. Két fiatal kántorunk, Mezey Martina és Pogácsás Patrik komoly zenei darabbal készültek, melynek előadása alatt utóbbira régi fényképeket vetítettek, s bizony könnyeket csaltak a hívek szemébe az emlékek, emlékképek. Gera József kántor esti dicséreteket tanított, bemutatva az énekek hátterét is. Hála Istennek az augusztusi gyermektáborunk résztvevői is örömmel éltek a lehetőséggel, hogy ezen az alkalmon újra szolgálhatnak gyermekénekekkel az Úrnak, s bizony ők voltak a legügyesebbek. Az ifjú korosztály kedvelt dallamaira odafigyelve Bundzik Attila lelkipásztor gitáros énekkel jött el hozzánk. Az áhítat után a falu első embere, Ujlaki Béla a templom történetéről tartott vetítőképes előadást. S el is röpült másfél óra… Zárásként még dicséretet énekelve körbejártuk a templomot, s azután pogácsát fogyasztva megbeszéltük a templomkertben az átélt eseményeket, élményeket, aminek kicsengése szinte egyöntetű volt, hiszen az hangzott el sokak szájából: Nem is gondoltuk volna, hogy mennyire más az éjszakai hangulata a templomnak, milyen jó volt így Isten közelében lenni.
Summázva: Hála legyen az Istennek, hogy van templomunk, hogy az Isten háza várja az Ige után szomjazó gyermekeit, hogy áldások megtapasztalói lehetünk, ha templomba járunk.
Szeptember idusán, este, nyolc órától, a sötétben, a nyitott templomban, a templomban lévő különleges fényjátékban, Isten jelenlétében átélhettük: „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura!” (Zsolt 84,2)
Mikor ezeket a sorokat írom, november vége felé jár az Úr 2012. esztendeje. Már négy hónapja, hogy itt lakunk Alacskán (bár a kislányaink még mindig azt mondják, hogy Halacska…), és Isten kegyelméből sok áldott alkalmon vagyunk túl, hiszen volt gyermektáborunk, és a megalakult énekkarral szolgáltunk több ízben is. Hittanos klubot tarthattunk, szépen elindultak a hittanórák, a beszélgetős bibliaórák, és készülünk is pl. gyülekezeti napra, emléktábla avatásra. Volt azonban már megpróbáltatás is, mivel nagy viharkárunk lett augusztus elején, a viharos erősségű szél levitte a torony héjazat egy részét. De az alacskai gyülekezet továbbra is várja az Isten áldását.
Mi pedig Isten szeretetében, segítségében, bölcsességében bízva szolgáljuk az Urat!
Gera-Csontos Hajnalka 
alacskai lelkipásztor