Minden rendben

Fórum rovatunk fórum szeretett volna lenni. Vagyis szeretne. Lehet, hogy nem a legmegfelelőbb. Vagy formájában, vagy tartalmában. Mikor megújult a lap, arra gondoltunk, vannak közös kérdéseink, melyekről érdemes lenne „beszélnünk".

Gyakorlati vagy teológiai problémák, melyekről lehet, hogy sokféleképpen gondolkodunk, de megosztva egymással gondolatainkat, gazdagíthatjuk is egymást. Reméltük, ha együtt gondolkodunk, együtt mérhetjük gyakorlatunkat az elviekhez („vizsgálja meg azért ki-ki önmagát"), és együtt kereshetjük az elviek helyes gyakorlatát.

Válaszok mégsem nagyon érkeztek, így tehát el kellett gondolkodnunk, hogy mi lehet ennek az oka. Három választ találtunk. Az első, hogy nem a megfelelő témákat vetettük fel. A második, hogy nem ez a lap a megfelelő fórum, vagy ez a lap nem megfelelő fórum. Harmadik válaszunk szerint minden rendben van.

Valószínűleg nem megfelelő témákat vetettünk fel, hiszen általában nem a gyülekezeti alkalmak kérdései foglalkoztatnak minket - mindegyiknek van ugyanis liturgiai kerete, és helyenként kicsit eltérő, de hagyományos rendje. Ezek adottak, nem kell sokat gondolkodnunk róluk. A házasság-válás-újraházasodás sem volt szerencsésebb választás, hiszen ennek is megvan a maga adott gyakorlata, mint ahogyan mindnyájunknak megvan a magunk (teológiai) véleménye - főleg azokról, akiket ez érint.

Egymással beszélgetve leginkább panaszaink vannak. Érdemes belegondolni, miről van szó, ha lelkipásztorok találkoznak. Elsősorban egzisztenciális kérdések kerülnek szóba: nehézségek, gyülekezeti problémák, meg kell élni, túl kell élni. Magasabb szintű egzisztenciális problémák is gyakran előkerülnek, mint az egyházi működő vagy nem működő rendszerek és gyakorlatok, megye, kerület, tisztségek - ez utóbbiak néha pozíciók néha szolgálatok -, ki hogyan és hogyan nem, telefon, autó, anyagiak, elosztás, szervezés és szervezetlenség. Más szintű egzisztenciális problémáink is vannak, nevezetesen hogy ki milyen (vagy: más milyen rossz). Ezekről a kérdésekről azonban egyikünk sem szeretne írni. Közben sokunk életében jelentkezik az az egzisztenciális probléma, hogy magányosak vagyunk, nincs lelki társ, partner, mert túl sok a szálka.

Ha már a témafelvetéseket vizsgáljuk, azt is meg kell gondolnunk, hogy vannak-e teológiai kérdéseink? Vannak-e kérdéseink, vagy minden jól van? Statikus egyház, statikus teológia (mely biblikus, és kálvinista)? Vannak-e válaszaink annak ellenére, hogy mindenre tudunk válaszolni? Klerikális kérdéseink vannak a klérus által megadott válaszokkal, vagy meghalljuk és megértjük a „laikusok" kérdéseit is?

Talán nem is a témákkal van a baj, hanem magával az állásfoglalással. Nem kell nyilatkoznunk, nem kell reagálnunk. Majd a Zsinat vagy a Zsinat elnöke vagy Elnöksége reagál, nyilatkozatot ad ki, aláír a nevünkben, helyettünk, vagy nyilatkozzon például a Biblia Szövetség - a többieknek nem kell. Nincsenek személyes kényszereink a megnyilatkozásokra, hogy nevén nevezzünk igazságokat. Bár az is kérdés, hogy vajon gyülekezeti tagjaink elvárják-e a határozott iránymutatást, az átvagybét?

Az is lehet, hogy mindössze a fórum nem megfelelő, mert mai világunkban nem feltétlenül kell írásban nyilatkozni. Vagy más református sajtótermékben tesszük ezt. Vagy elégséges a lelkészértekezletek zárt világa és egy kis idő a médiában.

Talán a kis körök pótolnak valamit, mert lehetőséget, fórumot adnak az együtt gondolkodásra, a dolgok kimondására. Szívesen bemutatjuk ezeket a köröket - már akik úgy gondolják. Tudjuk, hogy ezek nagyjából baráti társaságok, de szívesen közöljük, ha érdemesnek tartják, hogy milyen kérdésekkel hogyan foglalkoznak. Hátha valakiknek ez az ötlet hiányzik.

Az is elképzelhető azonban, hogy minden rendben van. A múltunk (amiben van, ami felejthetetlen s mi mégis felejtjük, és van, ami felejthető és mégis emlegetjük), a jelenünk és a jövőnk is. Nem kérdés, hogy van-e jövője változó, kavargó társadalmunkban lassan mozduló-hajló, nem kánaáni nyelven nehezen kommunikáló intézményes népegyházunknak, s ha van, milyen az a jövő. Nem kérdés a hogyan tovább, mert valahogy azért mindig van.

Minden rendben van.

Barnóczki Anita