A 100 éves vámosújfalui templom ünnepe

2000 éves a keresztyénség, 1100 éves a magyar keresztyénség, s mi most itt Vámosújfaluban a 100 éves református templomért adtunk hálát a Mindenható Istennek. De nemcsak 100 éve vannak Vámosújfaluban reformátusok, hiszen ez az ötödik református templom.

Egy templomot a portyázó törökök tettek tönkre, egyet az ellenreformáció alkalmával vettek vissza (bár addigra a római katolikus hívek elfogytak Vámosújfaluban, ezért a templomot lebontották és köveit a tolcsvai plébánia építéséhez használták fel). A reformátusok 1729-ben fatemplomot építettek már a mostani templom helyén. Majd 1792-ben kőtemplomot. Ezt a templomot az 1834-es hegyaljai földrengés tönkretette, 1870-re kijavították ugyan, de 1905-ben mégis úgy dönt a presbitérium, hogy a templomot lebontják és újat építenek. Az új templom 1912-re készült el, s akkor óriási lelkesedés volt a gyülekezetben: a lelkipásztor Köröskényi István, a gondnok pedig Sipos István volt. A gyülekezet tagjai közül Nagy József és neje, Borsos Lídia szószéket, Koscsó Pál és neje, Bénó Erzsébet úrasztalát, id. Tóth István és neje vaskaput készíttetett. Az 1832-ben Kassán öntetett harang mellé egy 300 kg-os új harangot öntetett Sipos Gusztáv és neje, Tóth Lídia leányukkal, Juliannával együtt Kisgejőcön még 1912-ben. Később a Kassán öntetett harangot 1917. április 17-én hadi célokra elvitték, 1926-ban a gyülekezet adakozásából öntették a mai kisharangot (146 kg) Budapesten. A templom orgonáját 1933-ban építtették.
1977-ben cseréli ki a gyülekezet az elavult bádogtetőt azbesztpalára, 1978-ban külső renoválást végeznek a templomon. Sajnálatos módon a pénz elfogyott addigra, mire a templom berendezésére került volna sor. Így az 1792-es templom padjait építették be. 1982. december 7-én köt a gyülekezet szerződést Simai István sárospataki asztalosmesterrel új tölgyfa padok készítésére. Ehhez a templomot teljesen át kellett alakítani, a szószéket a bejárattal szembe helyezték el, az úrasztalát is át kellett helyezni. Teljes belső festést végeztek 1983-ban. Új csillárokat készített ez alkalommal Tóth László presbiter. 1990-ben új kubai márvány burkolatot kapott a templom padlózata. 1993-ban határoz úgy a presbitérium, hogy gyülekezeti otthont épít a templom mellé, amit nagy lelkesedéssel, az egész falu összefogásával 1994. augusztus 20-án dr. Mészáros István püspök úr fel is szentel. Amikor már azt hitte a gyülekezet, hogy minden kész, akkor jött a 2000. évi árvíz, ami teljesen körülfogta a templomot s 2001. szeptember 25-re sikerült teljesen felújítani kívül-belül. A hálaadó istentiszteleten dr. Bölcskei Gusztáv, a zsinat elnöke szolgált. Egy Amerikából hazatért testvérünk adományából valósult meg a templompadok fűtése. Ezután jelentkezett az árvíz hatása: a templomfalak az ablakokig felnedvesedtek. Aquapoolos megoldással sikerült a nedvesedést megállítani, és ideiglenes vakolattal istentiszteletre alkalmassá tenni a templomot. Az idén a 100 éves, szimpla üvegű fém ablakokat kicserélte a gyülekezet hőszigetelt tölgyfa ablakokra. Varga Zsolt ácsmester és munkatársai végezték el a munkát, Braun László üvegező mester helyezte bele az üvegeket, Borisz Szabolcs és fia végezték a bádogos munkát, Szendrey Ferenc és Vajóczky István pedig a kőműves és a festő munkákat. 
Zsúfolásig megtelt a templom november 11-én a délután 3 órakor kezdődő istentiszteleten, amikor is dr. Börzsönyi József, a Zempléni egyházmegye esperese hirdette az igét az 5. zsoltár 8. verse alapján: „Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.” Elmondta, hogy Isten szeretetéből áll ez a templom, és jöhet a gyülekezet a gondjaival, bajaival – és jöttek is 100 esztendőn keresztül – és vigasztalódást, erősítést kapnak. Ezt követően a hittanos és konfirmandus gyerekek szavalatát és énekmondását hallgatta meg a gyülekezet. A lelkipásztor beszámolót tartott a 100 éves templomról, s annak felújításáról. Elhelyezték a lelkipásztorok emléktábláját, amin 1590-től a mai napig olvasható a vámosújfalui református lelkészek neve és szolgálati ideje. Ezt az emléktáblát az ünnepség keretében vitéz Sajtos László leplezte le. A község nevében Felházi József polgármester köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, majd felolvasta a képviselőtestület határozatát, melyben „Dr. Sándor Endre református lelkipásztor részére a településért több évtizeden keresztül végzett kimagasló színvonalú, példaértékű, polgármesteri munkájának és lelkészi szolgálatának elismeréseként a Vámosújfalu Község Díszpolgára címet adományozza”. 
A környékbeli lelkipásztorok és a testvérgyülekezetek lelkészei 1-1 igével köszöntötték az ünneplő egybegyűlteket. A volt konfirmandusok közül Tóth Gábor visszaemlékezett az elmúlt évtizedekre és elmondta, hogy mindig örömmel jön haza és vesz részt az istentiszteleteken. A Himnusz és a záróének eléneklése előtt Szendrey Béla gondnok és Csoma Zoltán presbiter, akik a lelkészek emléktábláját is készíttették, saját palackozású boraikkal kedveskedtek a jelenlévő vendégeknek. Átadták az erre az alkalomra megjelent „Vámosújfalui Református Egyházközség az ezredfordulón” című kötetet, ami nem más, mint Sándor Botond Endre, a jelenleg tiszakeszi lelkipásztor szakdolgozata sok-sok fényképpel kiegészítve, valamint egy vámosújfalui templomot ábrázoló kerámia plakettet, amit a helyi Búzavirág Alapítvány készített. Emlékként elvihettek egy 2013. évi naptárt is, aminek érdekessége, hogy a templomról készült fotók mellett tartalmazza a lelkészcsalád 13 gyermekének 1-1 áhítatát is. A gyülekezet pedig a Faluházban 120 főt vendégelt meg fehér asztal mellett. Örömmel beszélgettek egymással a gyülekezetben élő és az elszármazott testvérek, s együtt áldottuk Istent, ahogy a meghívón is áll: „Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat! (Zsolt. 150,6)
Németh Márta