Huszár Gálé a 378. énekünk

Református lelkészeink sorában régen sem mindenki volt tudós és tiszteletes. Azért írtak a kiválóbbak, hogy segítsék a gyülekezeteket: ahol léviták (iskolamesterek) prédikáltak könyörgésen, olvashassák a Biblia magyarázatát.

Segítették azokat a prédikátorokat is, akik maguktól nem tudtak hetente három-négy jó prédikációt írni, könyveik sem voltak, néha Bibliájuk sem. Huszár Gál, Isten méltatlan szolgája (anaxius, mindig így nevezte magát; van egy könyve Debrecenben, amelyre maga kezével írta így nevét) ebben nagyon hasonlított prédikátor társaihoz (Beythe Istvánhoz vagy Meliushoz). Abban különbözött mindegyiküktől, hogy énekeskönyvet és graduált szerkesztett, sőt maga nyomtatta. 
1602-ben tudott az 1560-61-es énekeskönyvéről Újfalvi Imre. Aztán 1975-ig senki nem látta. Megjelent hasonmásban az egyetlen németországi példány, azóta ismerjük. Benne az óegyház reggeli szertartása Kálmáncsehi Márton prózazsoltáraival. Nyomdát vásárolt Huszár, és Magyaróváron nyomtatott, kassai lelkészként bebörtönözték, csak Debrecenbe szöktetése után készült el énekeskönyve 1561-ben. 1574-ben a kántor, a minister (prédikátor) és az iskolások szertartási énekkarának graduált nyomtatott. Középkor végi magyar énekes szertartásunkat. Tanácsokat is fogalmazott, ezek a rubrikák, piros betűs utasítások, amelyek a költség miatt feketék graduáljában. Ezekből ismerjük a reformáció korának szertartását. Ma is ezt használják azok, akik atyáik módján énekes könyörgéseket tartanak.
Huszár imádságokat is közölt. Minden zsoltárhoz. Fia ezeket ismét kiadta 1577-ben. Ennek hazai előzményeit sem ismerjük. Van rá Luther körében példa (Veit Dietrich kiadványaiban), ezeket Bornemisza Péter is követte, de a többi hazai örökség lehet. 
Értelmetlenül vitatták, akik nem ismerték graduálját (nem is értettek hozzá), hogy kálvinista. Lutheránus? Bullinger fiait és családját (Zwingli utódját) ismerte, az egyik legjobb bécsi nyomdászt, Hoffhaltert is (tőle vett nyomdát), aki protestáns érzelmű volt, ezért kellett Debrecenbe menekülnie Bécsből, de Hoffhalter a jezsuitáknak is nyomtatott, a reformátusok ellenlábasának, Oláh Miklós és Telegdi Miklós katolikus püspököknek is.
Huszárt bensőséges kapcsolat fűzte Méliushoz. Előkerült énekeskönyvéhez Magyaróváron meghitt ajánlást írt. Melius szintén igen becsülte őt, szinte a kisprófétákhoz sorolta.
Adjunk hálát mindnyájan kezdetű énekünkről (378) tudtuk, hogy a reformáció korából való. A 19. század végén ráfogták, sajnos, ezt a Régi magyar költők tárát szerkesztő kecskeméti esperes, Szilády Áron is elfogadta, hogy biztosan Dávid Ferenc írta. Ennek semmi alapja nincs, az 1921-es református énekeskönyvbe mégis belekerült. Innen vette át az unitáriusok 1924-es énekeskönyve, hogy ez Dávid Ferenc éneke. Soha sehol azelőtt ezt nem írták. 
Huszár Gál 1560-as énekeskönyvében az utolsó strófa utolsó sora után van két betű. G. H. Azaz Gallus Huszár Anaxius. Ezt az énekünket tehát a szelíd lelkű és ízig-vérig lelki tanító (prédikátor) Huszár Gálnak köszönhetjük. Mégsem javította ki egyházunk 1975 óta énekeskönyvünkben. 
Fekete Csaba
Debrecen