Karácsonyi duplázás – két recept azoknak, akik nem szeretnék a főzés kedvéért kihagyni a karácsonyesti istentiszteletet –

LXV. évf. 4. szám / Otthon

Olyan kevés időt töltünk közösen asztal mellett, karácsonyeste tehát aki csak teheti, valami különlegeset akar. A hagyományos karácsonyesti ételek általában frissen készülnek, frissen finomak, kérdéssé válik tehát, melyik hagyományt helyezzük előtérbe: templomba menjünk, vagy a konyhában töltsük a karácsonyestét?

Ez a kérdés is olyan, mint életünk számtalan beszűkített problémája: miközben úgy érezzük, hogy csak két választási lehetőségünk van, létezik egy harmadik megoldás, ami eszünkbe sem jut, hisz csak a két egyszerű válasz közötti feszültségre koncentrálunk. A lényeg tehát: van olyan különlegesség, ami igazán mutatós, némi konyhai gyakorlattal már érdemes hozzákezdeni, és előre elkészíthető; illetve van olyan receptünk is, amely egyszerűségében finom, gyorsan elkészül, és kisebb család kedvéért, vagy akár önmagunkért is érdemes az asztalra varázsolni.

1. Időhiányban szenvedő agglegények, enni szerető kis családok, baráti társaságok ízletes pecsenyéje, avagy a Török-féle sült karaj.
A névadó Pista bácsi jobbára bableveséről ismeretes, ha asztal mellett próbáljuk értelmezni. Más esetben Törökpistabácsiként funkcionál, és sok Patakon végzett diák kóstolhatta főztjét, evés közben a legbonyolultabb filozófiai kérdésekkel is barátkozva… A karajt egyszer nekünk is elkészítette – néhány teológus társammal részesültünk ebben a kitüntetésben.
Először is szereznünk kell hozzá néhány szelet karajt, amely nem Noé bárkájából származik, vagyis amelynek gazdája nem vénkori végelgyengülésben múlt ki. Vékony szeletekre van szükségünk, amelyeket klopfolással tovább vékonyítunk. Az egyik oldalukat megszórjuk borssal és egy kevés piros paprikával, majd egy jókora serpenyőbe forró zsírba tesszük a szeleteket. A régi mozikból ismert „hagymát hagymával” kedvelőknek jó hírem van: a hússzeletek mellé hagymakarikákat teszünk ízlés szerinti mennyiségben. Amint mindent gondosan elhelyeztünk a serpenyőben, és úgy gondolnánk, lazíthatunk egy kicsit, pihengetés helyett kezdjük el a hússzeletek megfordítását olyan módon, hogy azok immár a hagymakarikákra kerüljenek. Jöhet a paprika és a bors, és ekkor sózhatunk is (eddig nem véletlenül nem sóztunk!), majd minden szelet húsra ügyesen ráütünk egy tojást. Amikor az már tükörtojásszerű állapotba kerül, a hús is megsült, omlós és ízes marad. Érdemes arra is odafigyelni, hogy a tükörtojás sárgája ne keményedjen meg teljesen, mivel ezt a finomságot friss fehér kenyérrel jó enni (diétázók rémálma), amellyel a fűszeres zsír tunkolása is megengedett, már ha jó a társaság. Mindehhez egy kevés száraz bor, az emésztés megkönnyítése érdekében, és garantált a boldog mosoly, valamint a fényesre kitörölgetett, könnyen mosogatható tányér… Persze rendes köretet is készíthetünk, amivel ünnepibbé varázsolhatjuk a Török-karajt, amelynek eredetije a hejőbábai parókiáról származik.

2. Az előttünk éltek bölcsessége, avagy nyúlpástétom lelkészcsalád módra.
Mutatós különlegességre vágyók számára ötletes lehet Anikó néni (Örsi Anikó) nyúlpástétom receptje. Évtizedek óta ez számára a karácsonyi menü középpontja, hiszen lelkészgyerek, és egy lelkipásztor családjában a karácsonyi menü is az istentiszteletek rendjéhez igazodott, a pástétom pedig reggel, vagy akár előző este is elkészíthető. Akkoriban a gyülekezeti tagok kedves ajándéka volt számukra a vadnyúl, ma inkább a boltok hűtőpultjaiban vadászik a házinyúl alapanyagra. Ha kedvünk támad kipróbálni a receptet, keressünk egy elég nagy áruházat, és a siker nem marad el. Persze ha van ismerősünk, aki elmegy vadászni, meglövi, hazahozza, megnyúzza és nekünk adja, akkor előnyben vagyunk, ám ebben az esetben tegyük a bőréből kiugratott nyulat olajos pácba. A nyúlból szükségünk lesz az eleje húsára és a májára – jelzem, lehet külön nyúlelejét is kapni (kb. 25 deka húsra van szükség), nyúlmáj helyett 35 dkg csirkemáj is megfelel. 5 dkg zsírban egy kis fej apróra vágott hagymát megfonnyasztunk, rádobjuk a feldarabolt húst és a májat, és kevés vízzel puhára pároljuk. Ha nagyon finomra szeretnénk készíteni, víz helyett bort is használhatunk. Közben két zsemlét tejben áztatunk és előkészítjük a húsdarálót. Ha ez az ősi jól bevált eszköz nem lenne elérhető, találjuk fel magunkat, és ragadjunk botmixert. Szóval az eddig soroltakat vagy daráljuk le, vagy mixeljük el. Tegyük le, ami eddig a kezünkben volt, és vérmérsékletünktől függően lendületesen vagy óvatosan válasszuk szét 3 tojás fehérjét és sárgáját. A fehérjét olyan edénybe tegyük, amelyben felverhető lesz, a sárgáját pottyantsuk egyenesen a húspépre. Adjunk hozzá 1 dl tejfölt, ami egy kis doboz fele, sót, borsot, valamint reszelt citromhéjat, ami mennyei illatot kölcsönöz a pástétomnak. Végezetül kemény habot verünk a tojásfehérjékből, és óvatos mozdulatokkal hozzákeverjük a pástétomhoz. Gyors mozdulatokkal bezsírozunk (vagy kizsírozunk) egy őzgerinc vagy kuglófformát, beleöntjük a masszánkat. Előkeresünk egy akkora tepsit, amelybe bele tudjuk helyezni a pástétomos formát és alaposan körülöntjük sok vízzel (a jelszó: ami belefér). Ekkor következik az izgalom: kinyitjuk a sütő ajtaját és betesszük a tepsit anélkül, hogy magunkra öntenénk a vizet. 180 fok melegen 1 órán át sütjük. Még melegen kiborítjuk illatozó szépséges pástétomunkat egy tálra és várjuk a karácsony estét. Megkövezhetnek a kedves Olvasók, de én majonézes, hagymás krumpli salátát képzelek mellé, vagy almás sajtsalátát, és most megyek és keresek valamit a hűtőszekrényben, mert ennyi finomságtól megéheztem…
Barnóczki Anita