Útban karácsony öröméhez

„Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd születésének." (Lukács 1,14)

Útban vagyunk karácsony felé. Már elkezdődtek az előkészületek: az utcákon, tereken szerelik a karácsonyi égőket, csillogó reklámok csalogatnak, s kínálják a szebbnél szebb ajándékokat, díszítik a kirakatokat.

Útban vagyunk, ha árnyak vetődnek is a készülődésre: sikerül-e igazi meglepetést, örömöt szerezni? Mire futja időből, erőből, pénzünkből? Ám mégis útban vagyunk, s ilyenkor egy kicsit magunk is megváltozunk, valahogy mássá leszünk: türelmesebbek, megértőbbek, megbocsátóbbak vagyunk, több simogatásra, több mosolyra és szeretetre telik.

Útban vagyunk, de megérkezünk-e? S ha megérkezünk is karácsonyhoz, a karácsonyi örömökhöz - hiszen minden nappal közelebb vagyunk hozzá -, megérkezünk-e karácsony Öröméhez? Vagy csak az örömökhöz jutunk el, amelyek kialszanak mint a fények, megkopnak, szemétbe kerülnek mint a lemeztelenített, elszáradt karácsonyfák?

Útban vagyunk, s ez az út Isten ajándéka, s ezen az úton mindenki eljuthat karácsony Öröméhez, azok is, akiknek nem lesz részük karácsonyi örömökben, akik körül senki sem szorgoskodik, akiknek senki sem szerez örömöt: karácsony Öröme kopoghat be hozzájuk, töltheti be szívüket, ölelheti át szelíden, csendesen őket.

Igénkben Keresztelő János példája van előttünk, aki eljutott karácsony Öröméhez, sőt nemcsak eljutott, hanem be is telt vele.

Keresztelő János hosszú utat tett meg, míg eljutott karácsony Öröméhez. Az út a születésével kezdődött. Életének értelme, feladata az volt, hogy mások öröme legyen, másoknak örömöt szerezzen. „Feleséged, Erzsébet fiút szül neked... Örülni fogsz, boldog leszel" - mondta Gábriel angyal Zakariásnak. S örültek nagy örömmel, hiszen már lemondtak arról, hogy gyermekáldásban részesülhetnek. De nem csak arra született, hogy öröme legyen szüleinek, hanem arra is, hogy majd sokan örüljenek születésének, sőt hogy az angyalok is örüljenek, s maga Isten is örüljön születésének. De sokkal többről van szó, mint amit a „karácsonyi örömök" jelentenek. Úgy lett öröme szüleinek, hogy Isten hatalma és szeretete lett nyilvánvaló születése által. Azért örültek sokan születésének, mert Isten ígérete beteljesüléséről tett bizonyságot: az ÚR Krisztus eljöveteléről, aki az egész nép, sőt minden nép öröme lesz, aki maga karácsony Öröme. S örömére lett minden mennyei seregnek, s magának Istennek, mert sokakat megtérített, a mennyben pedig már egyetlen bűnös megtérése fölött is nagy öröm van.

Arra születtünk, hogy örömöt szerezzünk másoknak. De valami egészen másról van szó, mint a karácsonyi hangulat, a karácsonyi örömök. Arra születtünk, hogy Isten nagy és hatalmas dolgai nyilvánvalókká legyenek bennünk és általunk, hogy bizonyságot tegyünk karácsony Öröméről: Megváltó született ma nektek! Bizonnyal megszületett! Ez az Öröm mindenek feletti öröm, nem halványul el soha, sőt egyre szebben, egyre nagyobb fénnyel ragyog!

Így lett Keresztelő János öröme másoknak, ezért örültek sokan születésének. S miközben öröme lett másoknak, maga is eljutott az Örömhöz. Hosszú utat tett meg, kérdésekkel, kételyekkel küszködött, mégis úgy, hogy a kétségek felett diadalmaskodott a Valóság, s nemcsak eljutott karácsony Öröméhez, hanem betelt vele: „Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömöm immár betelt." (János 3,29)

Úton vagyunk karácsony Öröme felé. Keresztelő János számára hosszú volt ez az út, mintegy harminchárom éven át tartott. Mi is vándorolhatunk karácsonyról karácsonyra, akár egy életen át is úgy, hogy csak karácsonyi örömeink vannak, karácsony Öröme nélkül. De mi már egyetlen pillanatban is eljuthatunk karácsony Öröméhez, mert valóban megszületett, valóban jelen van, minden pillanatban kész átölelni, aki leborul előtte, átadja magát Neki. Ne csak útban legyünk karácsony Öröme felé, hanem érkezzünk is meg Hozzá, s ez az öröm ragyogja be karácsonyi örömeinket is!

Dr. Nagy Antalné

Sárospatak