Események a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon életéből

„A kis mustármagból terebélyes fát nevelni" - a Diákotthon a családot igyekszik pótolni

„A kis mustármagból terebélyes fát nevelni" Egykori tanítványai és tanártársai ilyen eredményesnek látták a Miskolci Református Leánynevelő Intézet egykori igazgatójának, Tóth Pálnak a munkáját.

A tudós pedagógusról nevezték el a Lévay József Református Gimnázium Diákotthonát, amely csupán 7 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit. Az itt megforduló vendégek mondják, hogy az egész országban az egyik legszebb kollégium a miénk. Több, mint 200 fiúnak és leánynak jelenti a második otthonát. Vannak úgynevezett „külsős" diákjaink is, akik nem lévaysok, hanem más miskolci középiskolába járnak. Kétágyastól kezdve a hatágyas szobákig tudjuk elhelyezni a tanulókat. Szilágyi Zoltán lelkész-tanár, a diákotthon vezetője nagyon fontos nevelési célként jelölte meg számunkra, hogy próbáljunk családias légkört teremteni. Ezt szolgálja az is, hogy alsóbb és felsőbb évesek vegyesen laknak egy-egy szobában. A nagyobbak segítsék a kisebbeket, legyenek felelősek egymásért éppúgy, mint egy sokgyerekes családban.

Egy intézmény történetében 7 év nagyon rövid idő, mégis elmondhatjuk, hogy már vannak hagyományaink. Ezek közé tartoznak a közösségi hétvégék. Egy tanévben 4 ilyen alkalom van, amikor a péntek, szombat, vasárnapot is a kollégiumban töltik a diákok. Ilyenkor igyekszünk a gyerekek ötleteit is felhasználva minél változatosabb programot kínálni nekik. Év elején már hagyomány, hogy az elsősök egy kis előadással mutatkoznak be. Általában jól megnevettetnek bennünket a humoros jelenetekkel, zenés-táncos műsorokkal, de a komoly gondolatok sem hiányoznak mondanivalójukból. Így volt ez most is, amikor a Ráday család tagjai Wass Albert A láthatatlan lobogó c. versére fűzve tettek hitet nemzeti érzéseikről, hazaszeretetükről. Az együvé tartozásunkat közvetlenül átélhettük, hisz éppen azon az estén érkeztek meg hozzánk a marosvásárhelyi Református Líceum diákjai. Az elsőseinknek velük együtt tapsolhattunk, és másnap ugyancsak együtt lehettünk Budapesten az első alkalommal megrendezett Református Iskolák Találkozóján. A színes programban többek között felléptek a mi Kösöntyű együttesünk táncosai is. A csoport egy évvel ezelőtt alakult, és a népi hagyományok- zene, tánc- megőrzésén, továbbadásán fáradoznak Úrhegyi Mária tanárnő vezetésével. A citerások és furulyások az évnyitón mutatkoztak be, a táncosok pedig már táncházat is tartottak nekünk a tornateremben.

Persze azért a tornaterem a sporttevékenységek fő helyszíne. Ezt a lehetőséget estéről estére kihasználják diákjaink, még a lányok is. A labdajátékok háziversenyének résztvevői jutalmul „vitaminbombákat", no és egy kis kalóriát kapnak csokoládé formájában. A lélek megerősítésén túl itt a miskolci református diákotthonban a test építését is fontosnak tartjuk.

Erre kiváló lehetőséget kapnak azok, akik belépnek a 19.sz. Bükk Cserkészcsapatba, melynek parancsnokai Parajos Tibor és Majorszki tanár urak. Az őszi 3 napos túlélő tábort, jelentem olvasóinknak, túlélték

A második közösségi hétvégénk mindenkor a Lévay bálhoz kapcsolódik. A táncmulatságon kívül belekóstolhattak a diákok a batikolásba. Majorszki András tanár úr vezetésével a református jelképekből állítottak össze egy mozaik képet, amely ezentúl a diákotthont fogja díszíteni. „Illik, nem illik" címmel szituációs gyakorlatokkal egybekötött hangulatos vetélkedőn is próbára tettük a gyerekeket az illemtani szabályokról. A szórakoztató programokon kívül két filmet nézhettek meg. Az egyik A temetetlen halott c. film, amely 1956-ról, Nagy Imréről szól, a másik a Trianon c. film volt. Egyébként az 56-os forradalom évfordulóján meghívtuk Bogár Károlyt, a Borsod Megyei Munkástanács elnökhelyettesét, aki személyes vallomásával igen nagy hatással volt a gyerekekre.

A közösségi hétvégéken minden alkalommal közös istentiszteleten veszünk részt diákjainkkal. Az első alkalmon a marosvásárhelyi diákok énekekkel és versmondással szolgáltak közöttünk, s végül együtt énekeltük el a magyar Himnuszt. Igazán felemelő érzés volt. Az iskola cserediák programja - amikor a kárpátaljai, a felvidéki és az erdélyi diákok itt élnek velünk együtt - óriási lehetőséget biztosít a nemzeti és a keresztény hitbeli összetartozás erősítésére. Így még inkább átélhetjük diákotthonunk vezető igéjét : „ Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" Zsolt. 90.1.

Kardos Katalin

diákotthoni nevelőtanár