Események a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon életéből

Kárpát-medencei Református Cserediákprogram

Lévay két évvel ezelőtt kezdeményezte testvériskolai kapcsolat kialakítását a határon túli 14 református gimnáziummal. Hol is működnek református gimnáziumok határainkon kívül? Álljon itt egy felsorolás az intézményekről:

Erdélyi gimnáziumok
Kézdivásárhelyi Református Gimnázium
Kolozsvári Református Gimnázium
Marosvásárhelyi Református Gimnázium
Nagyenyedi Református Gimnázium
Nagyváradi Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium
Sepsiszentgyörgyi Református Gimnázium
Szatmári Református Gimnázium
Székelyudvarhelyi Református Gimnázium
Zilahi Református Gimnázium

Kárpátaljai gimnáziumok
Nagydobronyi Református Gimnázium
Nagyberegi Református Gimnázium
Técsői Református Gimnázium
Tivadarfalvai Református Gimnázium

Felvidéki gimnáziumok
Rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium

November elején harmadik alkalommal utazhattak 3 hetes időszakra saját diákjaink 7 testvérintézménybe. Mi pedig 10 határon túli gimnáziumból fogadtunk összesen 20 tanulót.

A cserediák programnak nagy jelentősége van az iskola életében, hiszen így közvetlen baráti szálak alakulhatnak, az együtt töltött idő pedig megerősítheti az egymásért érzett felelősségünket. Különösen nagy szükség van erre az előttünk álló időszakba.

A vendégtanulók miskolci programját, a testvériskolai kapcsolatokat is szervező két régiófelelős pedagógus koordinálta nagy odaadással: Dóka Erzsébet és Hegedűs Gyöngyi tanárnőket köszönet illeti áldozatos munkájukért!

A diákok a december 5-ei kettős állampolgárságot érintő népszavazást megelőző időszakban voltak vendégeink. További beszámoló helyett most álljon itt egy erdélyi diák érzéseit is tükröző vallomása:

„Tisztelt és mélyen szeretett Magyarország!"

„Anyu, mit jelent az, hogy bozgor?" Anyám hirtelen rám nézett és üvegesek lettek eddig mosolyra álló szemei. Állt és hallgatott, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy a nehézkesen indult magyarázat egyre gyorsabb pörgésben veszti el mondatait és egyben azoknak értelmét és tartalmát, minden érthetetlenné vált, bonyolult lett hirtelen az egész világ előttem és főleg: feszült.

Erre emlékszem, mint tizenhat éves, mindenre kíváncsi és mindenben jót kereső gyerek. De ez az egyetlen dolog, amiben még nem találtam meg. Nyolc éve keresem, de örökös kudarcot vallok.

Hontalanság. Megtudtam később a szó jelentését. És őszintén fájt. Apám mindig arra tanított, hogy mindig tartozni kell valahová. Bennem abban a pillanatban, amikor megtudtam, hogy hontalan vagyok, őrlődni kezdett egy fura érzés. S ez akkor érte csúcsát, amikor rájöttem, hogy nem csak én, de még sok ezren éreznek velem.

Nos, ma már eljutott az anyaország addig, hogy ezen segíteni tudna. A sok ezret hivatalosan, iratokkal bizonyított, nem csak emberi önérzet által fönntartott magyar állampolgárrá teheti. Ez kívülről. Belülről pedig, a lélek szintjén, kimondhatatlan megkönnyebbülés, fokozott testvérszeretet és főképp örömteli karácsony okozója lenne és bízom benn, hogy lesz is a magyar nép.

Mert képes rá. Miért ne lenne? A mélyből valahonnan tiltakozni akar valaki, és állandó harcban van a magaslattal. Az a baj vele, hogy túlságosan anyagias és alaptalan a mondanivalója, kimaradt a sorból a nemzeti összetartás, a testvériség és úgy általánosan az emberség.

Erdély segítségért kiáltozik! Kérem, nyújtsák ki kezüket..."

Összeállította:

Ábrám Tibor, főgondnok