Mese
LVII. évfolyam 4. szám / Gyerekekről és gyerekeknekVolt egyszer egy Röfi nevű kismalac. Ez a malac mindig nagyon jókedvű, csak olyankor volt szomorú, amikor fázott. Márpedig télen, amikor fújt a szél és esett a hó, bizony sokszor fázott. Leginkább a két füle fázott meg a kunkori farka.
Egyszer, amint mendegélt az úton, felfedezett a hóban valami sárgászöld pamacsot. Közelebb ment, és akkor vette észre, hogy a pamacs nem más, mint egy jó meleg sapka. Röfi el sem tudta képzelni, ki hagyhatta el a sapkát, hiszen még nem látta soha azelőtt, így minden házba bekopogott, megkérdezte, nem hagyott-e el valaki egy sapkát. Már majdnem az egész utcát végigjárta, amikor Pankáék házához ért. Panka édesanyja azt mondta, ő vette a sapkát az unokaöccsének, de most inkább úgy döntött, Röfinek adja, a kisfiúnak majd vesz másikat. Röfi úgy megörült ennek, hogy majd' kiugrott a bőréből örömében, s vidáman túrta a havat.
Elindult hazafelé, büszkén viselte az új sapkáját, amikor szembejött vele kedves barátja, Brumi, a mackó. De Brumi nem volt vidám. A szél telefújta hóval a barlangját, és ő nem tudott hazamenni, nagyon el volt keseredve. Barátját persze nem olyan fából faragták, aki csak úgy tűri ezt. Azon nyomban felajánlotta Bruminak, hogy költözzön hozzá, mert másnap lesz karácsony, és olyankor mégsem alhat a szabad ég alatt még egy jó puha bundás medve sem. A két jóbarát így együtt ment haza. Nagyon éhesek voltak, ezért Röfi egy tál ősszel gyűjtött makkot, Brumi pedig egy kis maradék mézet evett, majd lefeküdtek aludni.
Másnap reggel aztán volt nagy csodálkozás! Röfi óljának közepén egy gyönyörű karácsonyfa állt, alatta két kis csomag volt. A két kis állat felbontotta az ajándékokat. Röfi egy lila sálat kapott, Brumi egy csupor mézet (nem akármilyen csupor, hanem sárga színű, piros pöttyökkel). Röfi és Brumi nagyon örült az ajándéknak. Este az ágyuk mellé tették a mézescsuprot, Röfi pedig a nyaka köré tekerte a sálat. Így aludtak el aznap este, biztosan nagyon szépet álmodtak.
A mesét a Tiszáninneni Református Egyházkerület Görgey úti Tagóvodájának nagycsoportosai „írták":
Dócs Anna, Dráviczki Eszter, Fekete Blanka, Futó Máté, Jurák Eszter, Kálmán András, Polgárdi Tamás, Szász Ákos
(Szivárvány csoport)
Kapcsolat
Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com
Kitekintő RSS
- Elhunyt Demes András az utolsó magyarul prédikáló lelkész Argentínában
- Re:formálj! - Elindult a regisztráció a Csillagpontra
- V. bibliaismereti verseny
- A tanítványság kérdései - Kereszt-kérdések konferencia
- „Egy házunk van" teremtésvédelmi konferencia
- Szeretethíd: elindult a regisztráció
- Missziói lelkésztovábbképzés sorozat - Lelkésztovábbképzés Michael W. Goheen előadásaival
Pályázatok RSS
- Vezetői pályázat
- Megvalósult az EGYH-KCP-17-P-0168 azonosítószámú pályázat „Tiszáninneni templomépítési program” alprojektje
- Megvalósult az EGYH-TAB-20-P-0019 azonosítószámú pályázat „2020. évi egyházi táborok és közösségi célú projektek támogatása”
- Megvalósult az EGYH-EOR-20-P-0072 azonosítószámú pályázat
- Megvalósult az EGYH-KCP-17-P-0168 azonosítószámú pályázat „Tiszáninnen értéknövelő támogatás” alprojektje
- Megvalósult az EGYH-KCP-16-0097 pályázat
- Megvalósult a EGYH-ESZK-19-0023 pályázat
Napi lelki táplálék
…mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Jn 16,3
Lk 21,1–4R
„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja.
(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)
– Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet.
LUKÁCS 22,14–23 - Horderő
Vajon tisztában voltak a tanítványok Jézus szavainak horderejével? Megértették egyáltalán, hogy Uruk saját haláláról szólt?
2018. április 3.
Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)
Dénes Károly: Keresztfa tövében
Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.
