Mese
LVII. évfolyam 4. szám / Gyerekekről és gyerekeknekVolt egyszer egy Röfi nevű kismalac. Ez a malac mindig nagyon jókedvű, csak olyankor volt szomorú, amikor fázott. Márpedig télen, amikor fújt a szél és esett a hó, bizony sokszor fázott. Leginkább a két füle fázott meg a kunkori farka.
Egyszer, amint mendegélt az úton, felfedezett a hóban valami sárgászöld pamacsot. Közelebb ment, és akkor vette észre, hogy a pamacs nem más, mint egy jó meleg sapka. Röfi el sem tudta képzelni, ki hagyhatta el a sapkát, hiszen még nem látta soha azelőtt, így minden házba bekopogott, megkérdezte, nem hagyott-e el valaki egy sapkát. Már majdnem az egész utcát végigjárta, amikor Pankáék házához ért. Panka édesanyja azt mondta, ő vette a sapkát az unokaöccsének, de most inkább úgy döntött, Röfinek adja, a kisfiúnak majd vesz másikat. Röfi úgy megörült ennek, hogy majd' kiugrott a bőréből örömében, s vidáman túrta a havat.
Elindult hazafelé, büszkén viselte az új sapkáját, amikor szembejött vele kedves barátja, Brumi, a mackó. De Brumi nem volt vidám. A szél telefújta hóval a barlangját, és ő nem tudott hazamenni, nagyon el volt keseredve. Barátját persze nem olyan fából faragták, aki csak úgy tűri ezt. Azon nyomban felajánlotta Bruminak, hogy költözzön hozzá, mert másnap lesz karácsony, és olyankor mégsem alhat a szabad ég alatt még egy jó puha bundás medve sem. A két jóbarát így együtt ment haza. Nagyon éhesek voltak, ezért Röfi egy tál ősszel gyűjtött makkot, Brumi pedig egy kis maradék mézet evett, majd lefeküdtek aludni.
Másnap reggel aztán volt nagy csodálkozás! Röfi óljának közepén egy gyönyörű karácsonyfa állt, alatta két kis csomag volt. A két kis állat felbontotta az ajándékokat. Röfi egy lila sálat kapott, Brumi egy csupor mézet (nem akármilyen csupor, hanem sárga színű, piros pöttyökkel). Röfi és Brumi nagyon örült az ajándéknak. Este az ágyuk mellé tették a mézescsuprot, Röfi pedig a nyaka köré tekerte a sálat. Így aludtak el aznap este, biztosan nagyon szépet álmodtak.
A mesét a Tiszáninneni Református Egyházkerület Görgey úti Tagóvodájának nagycsoportosai „írták":
Dócs Anna, Dráviczki Eszter, Fekete Blanka, Futó Máté, Jurák Eszter, Kálmán András, Polgárdi Tamás, Szász Ákos
(Szivárvány csoport)
Kapcsolat
Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com
Kitekintő RSS
- Elhunyt Demes András az utolsó magyarul prédikáló lelkész Argentínában
- Re:formálj! - Elindult a regisztráció a Csillagpontra
- V. bibliaismereti verseny
- A tanítványság kérdései - Kereszt-kérdések konferencia
- „Egy házunk van" teremtésvédelmi konferencia
- Szeretethíd: elindult a regisztráció
- Missziói lelkésztovábbképzés sorozat - Lelkésztovábbképzés Michael W. Goheen előadásaival
Pályázatok RSS
- Vezetői pályázat
- Megvalósult az EGYH-KCP-17-P-0168 azonosítószámú pályázat „Tiszáninneni templomépítési program” alprojektje
- Megvalósult az EGYH-TAB-20-P-0019 azonosítószámú pályázat „2020. évi egyházi táborok és közösségi célú projektek támogatása”
- Megvalósult az EGYH-EOR-20-P-0072 azonosítószámú pályázat
- Megvalósult az EGYH-KCP-17-P-0168 azonosítószámú pályázat „Tiszáninnen értéknövelő támogatás” alprojektje
- Megvalósult az EGYH-KCP-16-0097 pályázat
- Megvalósult a EGYH-ESZK-19-0023 pályázat
Napi lelki táplálék
…intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon… 1Thessz 2,12a
Jób 4
Miért zavarta Elifázt (5–6), hogy Jób hitének egyértelmű áldásait látta mások életében (3–4)? Milyen lélek van abban, aki a gyászolót vádolja gyermekei haláláért, az őt ért csapásokért (7–9)?
(13) „Jött valaki az ég felhőin…” (Dániel 7,1–14)
– Dániel látomásában rémséges vadállatok tűnnek fel, egyik felfalja a másikat. Igazi vadállatok ezek a korabeli, egymást követő birodalmak: a babiloniak, a médek, a perzsák, a mindent „egyesítő” nagy macedón (görög, hellén) birodalom, és annak utódbirodalmai. Mindegyik ijesztő, erőszakos, mindent felemésztő, a maradékot összetaposó, pusztító, nagyokat mondó szájával hőbörgő (1–9).
EZÉKIEL 13,17-23 - Nem ártatlan játék!
Az Ószövetség kizárólag ezen a helyen említ kifejezetten hamis prófétanőket. Férfi kollégáiktól eltérően ők nem csak hazugságokat hirdetnek Isten üzeneteként, hanem még mágikus rituálékat (halottidézéseket) is tartanak, és mágikus tárgyakat állítanak elő.
Dicsérje Őt a köd is!
Minden lélek és minden létező,
hó és szélvihar, tűz és jégeső,
Dicsérjétek az Urat!