A Borsod-Gömöri Egyházmegye első Gondnoki Csendesnapja Berekfürdőn

Január első napjaiban a Borsod-Gömöri Egyházmegye mintegy száz gyülekezetének gondnokai csendesnapra szóló meghívó levelet kaptak Gazda István esperestől.

Esperes úr - egyebek között - azt írta: „...az utóbbi két év különösképpen is megerősített abban, hogy a lelkipásztorok mellé egyre inkább jobb munkatársakra van szükség. Hála Istennek, lassan kijövünk abból a templomfalak közzé szorított egyszemélyes vállalkozássá zsugorított állapotból, amikor a lelkészre várt minden az egyházközségben. A Csendesnaptól azt remélem, hogy a jelenleg is szolgáló és az elkövetkező időben is szolgáló gondnokok pontosabban és még jobban tudják, milyen szolgálatra hívattak, mit jelent a presbitériumot és a gyülekezetet együtt vezetni a lelkipásztorral, azért együtt szolgálni, annak növekedésén munkálkodni. Szeretném elősegíteni azt, hogy a bizalom, a felelősség, a hitben fogadott együttes szolgálat jellemezze kapcsolatukat."

A meghívás nyitott fülekre és szívekre talált, mert a 2005. január 21-23-i hétvégén több mint 50-en gyűltünk össze Berekfürdőn, a Megbékélés Házában.

A Csendesnap pénteken este Gazda István esperes áhítatával kezdődött, aki az Apostolok cselekedetei 20,28 alapján szolgált közöttünk: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett."

Ezt követően dr. Hézser Gábor egyetemi tanár, a Debreceni Hittudományi Egyetem Pásztorálpszichológiai tanszékének alapítója és vezetője irányításával kezdődött az első foglalkozás. Ennek „műfaját" nehéz lenne meghatározni, mert csak kisebb részben volt előadás, sokkal inkább beszélgetés és kiscsoportos foglalkozás jellege volt. Nagy kört alkotva foglaltunk helyet, és már a bevezetőben elmondta a professzor úr, hogy az első leülés jobban befolyásolja a további munkát, mint ahogyan ezt gondoljuk, s a későbbiekben ez be is igazolódott.

A következő napon is hasonló módszerrel folyt a foglalkozás: egy-egy felvetett kérdésre különböző szempontok szerint alakított kisebb-nagyobb csoportokban közösen kerestük a lehetséges válaszokat, majd újra egyesülve értékeltük ezeket. A teljesség igénye nélkül említek néhány megválaszolandó kérdést:

• Mivel lenne kevesebb az én presbitériumom, ha én nem lennék ott?

• Milyen ma egy vonzó gyülekezet?

• Milyen problémákkal kell szembenéznünk?

• Mi a gondnoki munka célja, feladata?

Ezzel a módszerrel nem csak azt értük el, hogy mindenki aktivizálódhatott, így a különböző gyülekezetek más-más problémái kerültek elő, de egymást is jobban megismerhettük - és megszerethettük.

A második nap mottóját ismét az esperes úr nyitóáhítatából kaptuk a János 6,21 alapján: „Hamarabb célba lehet érni Krisztussal". Ekkor két nagy csoportban két témára koncentráltunk: a gyülekezeti élet problémái, illetve a gondnoki munka célja, feladata. Ez utóbbi témakör irányítója Környei Imre budapesti főiskolai tanár volt.

A közösen összegyűjtött kérdések egy-egy címszóban való megfogalmazása is teljesen kitöltötte a több négyzetméteres nagy táblát.

Ezek megbeszélése és kiértékelése már Csomós József püspök úr jelenlétében történt, aki általános tájékoztatást is adott egyházkerültünk helyzetéről és szólt püspöki ciklusának eddigi tapasztalatiról, benyomásairól is. A maga elé tűzött célt a következő vezérgondolattal határozta meg: „Jól szervezett egyház a teljesség igényével, a részeredmények örömteli elfogadásával."

A délután ismét a kiscsoportos munkával kezdődött, ahol az egyházon belüli konfliktusokat gyűjtöttük csokorba (jó nagy bokréta kerekedett ki belőle), majd ezek kezelésére, illetve megoldására kerestünk megoldásokat. Fontos tanulságként szűrhettük le a „Jók-e a konfliktusok?" kérdésre kapott választ: Jó akkor, ha építő, mert ebből egy jó megoldás születik, de rossz akkor, ha romboló.

Vasárnap délelőtt a helyi gyülekezettel közös istentiszteleten vettünk részt és közös úrvacsorával zártuk a Gondnoki Csendesnapot. Jó volt együtt lennünk az egyszerűségében is megkapóan szép új templomban (ahol meglepően kényelmes padokban ülhettünk) a berekfürdői testvérekkel. Az alkalom fényét emelte, hogy két ifjú leány felnőtt-keresztségének is részesei lehettünk.

Visszatekintve a Csendesnapra elmondhatjuk, hogy legfőbb érzésünk az Isten iránti hála volt, azért, hogy együtt lehettünk és sokféle áldásban és örömben részesültünk. Ismét átéreztük Pál apostol intésének: „áron is megvegyétek az alkalmat" igazát és fontosságát. Emellett köszönettel is tartozunk egyházmegyénk elnökségének az alkalom ötletéért és megvalósításáért, a szervezők figyelméért (akik az egész napos program mellett arra is hagytak időt, hogy kipróbáljuk a méltán híres gyógyfürdő vizét), vendéglátóinknak a minden tekintetben figyelmes és színvonalas kiszolgálásért (a finom birkapörkölt ízét még mindig szánkban érezzük) és nem utolsó sorban a foglalkozások vezetőinek értő és szeretetteljes munkájukért.

Hisszük azt, hogy az első Gondnoki Csendesnapot követi a többi, és egyre több gyülekezet képviselői jönnek el, hogy egymást jobban megismerve, egymás hite által épülve, lélekben és testben megerősödve jobban szolgálhassuk Urunkat és anyaszentegyházunkat.

Dr. Benke László

Miskolc