Száz éve született Darányi Lajos püspök

Egy fejkendős néni 1917 szeptemberében kézen fogva vezetett egy tizenkét éves parasztfiúcskát a Sárospataki Református Gimnázium épületébe. Az akkori igazgató rosszallóan jegyezte meg:

- Mi az, már minden paraszt tanulni akar?

- Ne tessék félni, igazgató úr, ez a fiú valóban tanulni fog - felelte a nénike.

A fiúcska Darányi Lajos, a nénike pedig, édesanyja a római katolikus vallású Konyesznyi Júlia volt.

Édesapám sokszor mondta: „Akkor hazudtam a legnagyobbat, amikor a csengőbúcsún ezt énekeltem:

„Sok víz lefoly még addig a Bodrogon

Mikor engem újra láttok Patakon."

A hallei és bonni év kivételével (1929-1930) állandóan Patakon tartózkodott. Senior, vallásoktató, majd 1933-tól a sárospataki gyülekezet lelkipásztora volt harminc esztendőn át, 1964-ig. A II. világháborút Patakon vészelte át. Egy átutazóban lévő tábori lelkész sírva fakadt, amikor Édesapám ezt mondta: „Én nem hagyom el a gyülekezetet. A lelkipásztornak a gyülekezet mellett a helye".

1948. szeptember 23-án iktatta be Dr. Enyedy Andor püspök Darányi Lajost a Főiskola ügyvezető lelkész gondnoki tisztébe. Dr. Urbán Barna Közigazgató a következőket mondta:

„Darányi Lajos több mint egy évtizeden át volt főiskolánk kiváló növendéke. Most sárospataki lelkipásztor és teológiai előadó, a főiskola egész népének lelki gondozója, hűséggel végzett szolgálata révén már régóta beépült főiskolánk lelki történetébe."

Sokszor volt érettségi elnök. Soha nem felejtette el, honnan jött. Az Ung megyei érettségiző jelölteket külön figyelemmel kísérte. Sokszor emlegette: „Szeretném látni azt az ungi fiút, aki megbukik az érettségin, amíg én leszek az elnök!"

1952-ben államosították a gimnáziumot. Sokszor kapott szemrehányást, amiért „megalkuvó módon átengedte" a gimnáziumot. Ez volt az első szúrás, ami érte.

Gyakran emlegette azokban a nehéz időkben: „Én akkor voltam paraszt, amikor az hátrány volt, a gyermekeim pedig akkor papgyerekek, amikor az szintén hátrány."

1951-ben megszűnt a Tiszáninneni egyházkerület, illetve a Tiszántúli bekebelezte azt, és Tiszavidéki egyházkerület néven egyesült a két kerület, természetesen a debreceni püspök irányítása alatt. 1957-ben (1956-nak köszönhetően!) újra önállósulhatott a Tiszáninneni Egyházkerület, és Darányi Lajos püspök személye volt a garancia arra, hogy önállósága nem jelentett szakítást az akkori egyházkormányzattal. De nehéz idők voltak azok. Egyes lelkipásztorokat el kellett bocsátani és erre Darányi Lajos püspököt használta fel az Állam-Egyházügyi Hivatal (ÁEH). Ha ellenállt, szemrehányások özönét kapta az ÁEH-tól, ha engedelmeskedett, az elbocsátott lelkészek haragját, sértődöttségét vonta magára. Idegileg, lelkileg őrlődve 1960-ban infarktust, majd utána két agyvérzést kapott. 1971. november 28-án halt meg.

Éveken keresztül volt a Reformátusok Lapja igemagyarázatának írója. Évekkel előre dolgozott. Így történt, hogy halála után még egy évig „magyarázta" a napi igét.

Benkő Károlyné Darányi Ilona