A Vizsolyi Biblia öröksége - Ünnepségsorozat a megjelenés 415. évfordulója alkalmából

Örököltünk. Mint magyarok, mint reformátusok, mint keresztyének Bibliát, Istentől. Négyszáztizenöt éve pedig Károlyi Gáspártól és munkatársaitól Bibliát magyarul, azaz anyanyelvünkön, ahogyan a legjobban értünk.

Ezt ünnepeltük, ezért adtunk hálát, ebben igyekeztünk megerősödni és erre figyelmeztettünk 2005. április 23-24-én nagykárolyiak, gönciek, vizsolyiak, abaújiak, tiszáninneniek, reformátusok és nem reformátusok szerte magyar földről, a Kárpát-medencéből.

23-án szombaton délelőtt dr. Bogárdi Szabó István püspök úr, Zsinatunk lelkészi alelnöke nyitotta meg az ünnepséget és tartott előadást „A Vizsolyi Biblia öröksége a dogmatikus szemével" címmel. Röviden köszöntöttek dr. Ódor Ferenc Abaúj választott parlamenti képviselőjeként, Nagykároly, Gönc és Vizsoly polgármesterei, Bekő Tamás, Molnár János és Bihi Miklós, valamint lelkipásztorai, Tukacs József, Tolnay István, Csomós József püspök úr és Sipos-Vizaknai Gergely. Ezt követően Pécsi L. Dániel mutatta be a Vizsolyi Református Egyházközség általa tervezett címerét, majd dr. Dienes Dénes professzor mint a Vizsoly Alapítvány megújult kuratóriumának elnöke szólt az alapítvány terveiről, ars poeticájáról. A délután folyamán Németh Pál lelkipásztor tartott előadást „A bibliafordítás nagy korszakai" és dr. Hörcsik Richárd „A Biblia és a reformáció" címmel.

A nap folyamán a nagykárolyi és a gönci református vegyeskarok működtek közre, este pedig a Pécsi Református Kollégium Vegyeskara adott feledhetetlen koncertet.

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten, melyet élőben közvetített a Magyar Rádió, dr. Bölcskei Gusztáv, a MRE Zsinatának lelkészi elnöke hirdetett igét és dr. Kozma Zsolt kolozsvári teológiai professzor kötötte le figyelmünket „A Vizsolyi Biblia hagyatéka és örököseinek kötelezettsége" című előadásával.

A megnyitó ünnepség fővédnöke maga dr. Mádl Ferenc köztársasági elnökünk volt, az ünnepségsorozat egészéé pedig dr. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Örökség. Azt mondtuk róla, hogy kaptuk. De tovább is kell adnunk, hogy sajátjuk legyen a bennünket következő nemzedékeknek, mint vérünknek is, hogy legyen megmaradásunk, mint magyarnak, mint reformátusnak, mint embernek itt, ahol hazát kaptunk.

Az örökséget elfogadni, ápolni és továbbadni kell. A megmaradás csak így lehetséges. Áldást és felelősséget hozzá!

Sipos-Vizaknai Gergely

lelkipásztor, Vizsoly