Gondolatok egy református családsegítő szolgálatról

Zsinatunk úgy határozott, hogy ez az év a család éve legyen, tehát próbáljunk meg több figyelmet szentelni a családoknak. Missziói lelkületünket nem adhatjuk fel, mert nagyon sokan várnak segítségünkre. A népszámlálás adatai megmutatták, hogy még nagyon sokakat nem értünk el. Korunk embere gyakran küzd az egyéni, a társas és a családi problémákkal, amikhez nem kap, vagy nem mer segítséget kérni. Krisztusi kötelességünk keresztyén módon segíteni.

Tavaly karácsony előtt a gyülekezetek lelkipásztorainak elküldtünk egy űrlapot, melyben egy Református Családsegítő Szolgálat ötletével kapcsolatban kértünk véleményeket, ötleteket. Összesen 35 válasz érkezett vissza, amely a kritikáival, ötleteivel, bátorításával, iróniájával nagyon megmozgatott, elgondolkoztatott minket.

Egyértelműen leszűrhető volt, hogy a gyülekezeteinkben ugyanúgy jelen vannak a társadalmunkat érintő nehézségek, problémák, élükön a családi konfliktusokkal, az ezekkel összefüggő vagy teljesen különálló alkoholizmussal, valamint a gyerekek, fiatalok magatartászavaraival.

Több lelkipásztor testvérünk megjelölte a növekvő elszegényedést, jelezték a problémák tagadását, takargatását és a depressziót.

A kérdőívekből kitűnt, hogy más problémákat észlelnek a városban dolgozó lelkészek, mint akik a kis falvakban, szórvány gyülekezetekben szembesülnek a mindennapok nehézségeivel. A legtöbben (32 igen mellett 3 nem válaszolt erre a kérdésre) egyetértettek azzal, hogy szükség lenne egy csapatra, ami ezekkel a problémákkal foglalkozik. Ezzel együtt konkrét elvárások is megfogalmazódtak a team munkájával kapcsolatban: „Istentől kapott elhívás, jó szakmai felkészültség, alázat, hatékony munka, gyors információszolgáltatás." A vélemények a magas elvárásokkal egyenes arányban tükrözik azt is, hogy ez az ötlet nem lenne megoldás a problémákra, nem vennék a szolgáltatásokat igénybe.

Szociális szakemberként jó volt olvasni, hogy az információkat nagyon fontosnak (14-en fontosnak, 20-an nagyon fontosnak) tartják a lelkészek és igényelnék azt, hogy naprakész információkat kapjanak ellátásokról, támogatási formákról, lehetőségekről. A lelkészek többsége (30 igen, 5 nem) szeretné mélyíteni ismereteit a felsorolt problémákban, illetve speciális témakörökben (pszichológia, jog, család, ...), ugyanakkor többen megfogalmazták azt is, hogy aki akarja, az magától is megszerezheti ezeket az információkat, ismereteket. Volt, aki úgy vélekedett, hogy nem kellenek ezek az információk, mert nem oldják meg az előforduló problémákat.

Örültem akkor is, amikor többen jelezték, hogy ismernek olyan embereket, akik tudnának egy ilyen csapatban dolgozni, és szívesen ajánlanák őket ebbe a szolgálatba. A többség fontosnak tartja azt is, hogy egy ilyen szakmai csapat vállalja fel, hogy az eldugott településeken is elérhetőek legyenek a szolgáltatások.

Arra a kérdésre, hogy mivel is kellene foglalkoznia egy ilyen Szolgálatnak, álljon itt a lelkészek felsorolása:

Isten igéjével, szakmai kérdésekkel, gyakorlati megvalósítással, továbbképzéssel, lelki és anyagi támogatással, gyűjtések szervezésével, orvosi szaksegítséggel, eligazítással jogi útvesztőkben, tájékoztatással, előadások tartásával a gyülekezetekben, önkéntes segítők megtalálásával, közösségi alkalmak szervezésével, nagycsaládosok segítésével, református családok támogatásával, családok gyülekezeti munkába való bevonásával, prevencióval, jegyes oktatás terjesztésével és vonzóvá tételével, széthullóban lévő házasságokkal, problémák felkutatásával, utógondozással, házassági tanácsadással, tréningek, felvilágosító programok szervezésével, idősek támogatásával, lelkigondozással, neveléssel, anyagi segítségnyújtással.

A fenti felsorolásból úgy gondolom, hogy a lelkészek már most tudnának feladatokat adni egy ilyen csapat számára.

A válaszok számomra elsősorban azt jelentik, hogy tovább kell menni, tovább kell lépni egy ilyen szolgálat megvalósításában, ugyanakkor arra is rávilágítottak, hogy mennyire fontos az Isten előtti csend ebben a kérdésben is. Mennyire nem elhanyagolható, hogy a lelkészek egyetértsenek, a gondolataikat, ötleteiket, érzéseiket együtt tudják megbeszélni ebben az ügyben is. Kérem lelkész testvéreinket és gyülekezeti tagjainkat, imádkozzanak ennek a Szolgálatnak az ügyéért, helyéért egyházkerületünkben. Továbbra is várjuk az ötleteket, elképzeléseket, szakembereket, akik lépnének, áldoznának ezért az ügyért.

Rácsok Balázs

intézményvezető, szociális munkás,

Miskolc (Magyar Ökumenikus Segélyszervezet)

Gecse Attila,

lelkipásztor, Miskolc