Országos tanévnyitó Mezőcsáton

Szép hagyománnyá és fontos találkozási pontokká váltak egyházi oktatási rendszerünkben - a kerületenként sorba járó - zsinati szervezésben és helyi lebonyolításban megvalósuló országos tanévnyitók. Kerületünkben lehettünk együtt korábban Miskolcon a Lévay József Gimnáziumunkban, majd a Sárospataki Kollégiumban, most pedig a Dr. Enyedy Andor Református Általános Iskolánkban és Óvodánkban Mezőcsáton. Köszönjük a Kerület Elnökségének, a Zsinati Oktatási Bizottságnak bizalmát és támogatását.

Az istentisztelet előtt Berkesi Sándor tanár úr, Liszt-díjas karnagyunk énekeket tanított, ezzel is ráhangolva lelkünket az ünnepélyes alkalomra. Orgonajátéka alatt az iskolai zászlókkal bevonuló diákokat meghatódottan fogadtuk, megéreztették velünk, hogy ünnepélyes alkalomra érkeztünk, s együtt vagyunk mindnyájan egy nagy család tagjaiként az egész országból.

Az Igét dr. Bölcskei Gusztáv püspök a Zsinat lelkészi elnöke hirdette a Zsid 12:12-15 alapján: „Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, és lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon." „Tudjuk, hogy kezdettől fogva volt egy olyan felfogás a nevelésben, tanításban, hogy úgy lehet igazán tanítani, nevelni, hogy a mester és a tanítványok együtt mennek, és közben a tanítványok megkérdezik a mestert arról, amit tapasztalnak, látnak, így növekszik tudásuk. Iskoláinkban nemigen ismert ez a pedagógiai módszer.

De azért a református keresztyén iskolákban úton járó emberek vannak együtt, és az egész iskolai nevelés csak arról szólhat, hogy az idősebbek azt tudják mondani a rájuk bízott gyermeknek: gyere, én megmutatom neked az utat, amelynek igazságáról meg vagyok győződve, és amelyen magam is járok.

Az istentisztelet folytatásaként a tanévnyitó ünnepélyt Csomós József püspök úr nyitotta meg és köszöntötte az egybegyűlteket. Emlékezett és emlékeztetett azokra az időkre, amikor a 70-es években a Debreceni Kollégiumban - mintegy menedékvárosban - minden országos tanévnyitón részt vett, mivelhogy egyetlen egy volt az országban, de azoknak megerősítő volta mind a mai napig kíséri. Szólt arról, hogy most a mezőcsáti templomban áll meg egy pillanatra a magyar református közoktatás útján lévő szolgáló sereg. Intelemül mondta Pál tanítását: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe", ha ezt meg tudjátok tenni, ki-ki a maga helyén, akkor nem emberi erők, hanem még a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalt.

A tanévnyitó beszédet dr. Nagy Sándor a Zsinat világi elnöke mondta. „Bár csak ezren vagy még kevesebben húzódtunk meg a tűző nap elől óvó templomtető védőszárnyai alatt, valójában lélekben velünk van a körülbelül huszonötezer magyar református iskolai diák és tanáraik is, akikkel szoros lelki közösségben most hivatalosan is megkezdjük az új tanévet... Egyházunk és Zsinatunk nevében szeretettel köszöntöm református iskoláink megjelent küldötteit, rajtuk keresztül üzenem az otthon maradottaknak: mindent elkövetünk a magunk helyén annak érdekében, hogy tanulmányaikat zavartalanul és eredményesen folytathassák ebben az esztendőben is. Tőlük is azt kérjük, hogy minden igyekezetükkel tegyenek eleget az elvárásoknak - nemcsak azért, hogy az újabb ismeretek sokaságával legyenek gazdagabbak, de azért is, hogy ezzel fejezzék ki köszönetüket szüleiknek, tanáraiknak és az értük fáradozó egész társadalomnak.

A Makkai Sándor díjjal kitüntetettek laudációját szintén főgondnok úr mondta el, majd a püspökök köszöntötték a díjazottakat> Koncz Éva tanárnőt Sárospatakról és Horkay György tanárurat Debrecenből. Székely Árpád Kolozsvári tanár úr a Nagyváradon tartott partiumi évnyitón vette át a díjat németországi tanulmányútja miatt. A díjazottakat eddig is tisztelet és megbecsülés övezte, de azt gondolom, hogy meghallgatva életük művét eddig megtett útját még inkább hálásak lehetünk Istennek, hogy személyiségeikkel meggazdagította Kollégiumainkat.

Papp Kornél tanár úr a Zsinat Oktatási Irodájának vezetője a szakmai részről szólva a következőket mondta el:

Szomorúan hallhattuk tőle, hogy érvényes jogerős Fővárosi Bírósági ítélet ellenére az Oktatási Minisztérium kiegészítő támogatások sorát tartja vissza, nem folyósítja érvényes szerződések ellenére - amit a számláinkon már észre is vettünk .

Saját intézményeinket Csernaburczky Ferenc igazgató úr, Kerületi Iskolaügyi Tanácsos mutatta be kedves vendégeinknek egy rövid beszédben, majd délután a valóságban is. Igei alapját a Péld 15,30-ból vette. „A szemeknek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerősíti a csontokat."

Bemutatkozásul mondta el, református iskola vagyunk, erre predestinál történelmi múltunk, jelen küldetésünk. Dr. Tonk Sándor örökségét valljuk, hirdetjük és tesszük, aki így fogalmazta meg a református iskola lényegét: „Az iskola, a hasznos és szükséges dolgok tanítóinak és tanulóinak szervezett társasága. Ahol a tanár és diák közös akarata a rend, ahol minden tanuló istenesen él, vallásosságát mutatja. Isten dicséretére nem átallja megnyitni száját, másokat nem bántó, Istennek tetsző módon fejti ki gondolatait, elsajátítja szorgalommal az ismereteket, eltávoztatja a gyűlölködés lényegét - szeretet fűzi őket egybe. Ahol a pedagógusok igyekezete Istennek tetsző szolgálat."

Az évnyitón óvodás és iskolás gyermekeink szolgáltak versekkel. Iskolánk két volt diákja szívesen jött haza a Lévayból és a Debreceni Kollégiumból, hogy szavalataikkal gyönyörködtessenek bennünket. Gyülekezetünk énekkara egy tanévnyitóra írott éneket énekelt M. Praetorius négyszólamú feldolgozásában. A tanévnyitó ünnepet a köszönetmondásommal fejezhettem be. Igei alapja egyrészt az 58. zsoltár 11. versének első fele így szól: „Előmbe jön az én kegyelmes Istenem." Egy folyamatra gondolok: 1992. szeptember 1-jén 16 kisdiákkal 2 tanító nénivel alapítottuk az iskolánkat - ma 220 iskolásunk tanul 8 évfolyamon és 75 óvodásunkkal foglalkozunk 3 csoportban - vajon ki mert volna arra gondolni akkor, hogy egy jó évtized távlatában az a megtiszteltetés ér bennünket, hogy országos tanévnyitónak adhatunk helyet! Csodálatos hálára indító érzés volt együtt látni az iskolák küldötteit zászlóikkal együtt és lelki szemeinkkel személyes kapcsolatok nyomán mögéjük látni otthoni környezetüket; együtt az egészet egy gondolatban, egy áttekintésben.

A Mezőcsáti Református Elemi Iskola, a Sárospataki Kollégium Partikulája volt évszázadokon át. Ma ugyan nincsenek erre vonatkozó törvényeink és formáink, de a szellemi-lelki évszázados kötődések ma is jelen vannak és élnek. A mezővárosi partikulát meglátogatták, megtisztelték a történelmi kollégiumok, Csurgóról, Pápáról, Pestről, Kecskemétről, Debrecenből, Sárospatakról és még több mint nyolcvan intézményből. A mezővárosi partikulának ez a számunkra történelmi látogatás nagyon jól esett. Köszönjük. Köszönjük élő Urunknak, az Ő általa élő tagoknak, gondolok arra a 60 főnyi presbiteri, tanítói, tanári és gyülekezeti tagokból álló közösségre, akik igyekeztünk megtenni mindent annak érdekében, hogy örömmel menjen mindenki tovább az ő útján, jó hírét víve a kerületnek, megyének, a gyülekezetnek.

A záró igevers pedig így szólt: „előttetek megyen Galileába és ott meglátjátok őt, amint megmondotta néktek." Márk 16,7b

Az ünnepélyes tanévnyitót követően az intézményvezetői értekezleten a kitüntetettek szóltak, majd szakmai kérdések, tennivalók egyeztetésére került sor. Szokásunk szerint szeretetvendégséggel fejeztük be ünnepélyes alkalmunkat.

Gazda István

esperes, Mezőcsát

„A találkozás öröme, egymás látása, már önmagában is felemelő élmény, annak tudása pedig, hogy ennyien vagyunk „egy közös test tagjai", mindannyiunkat megerősíthet! A jó hírek, feladatellátásunk bővülése, intézményhálózatunk kiszélesedése, szakmai megerősödése pedig, életerőt ad, bátorít, megújít, és ösztönöz. Így, örömben mondhatom, hálás vagyok azért, hogy találkozhattunk, hogy ma, ha csak egy rövid időre is, de itt, Mezőcsáton lehetnek otthon, és egymásban erősödhetünk a Jézus Krisztus által!"

Zsinatunk a 2005-ös évet a családok évének minősítette. Nagyon sok konferencia és rendezvény foglalkozott a sokak szerint válságba jutott családok életével, de azzal is, hogy a családok harmonikus életét mi módon lehetne segíteni és tovább támogatni...

...Bármely emberi létnek csupán egyetlen fő feladata van a világon: találkozni Istennel és mindazt a drága ajándékot, amelyeket elődeinken keresztül kaptunk Urunktól, továbbadni utódainknak. E nélkül a találkozás nélkül a földi élet hiábavaló zsákutca. Miért járnak gyermekeink, diákjaink református iskolába? Nemcsak azért, hogy elsajátítsák és birtokolják mindazt az ismeretet, tudást és bölcsességet, mely az elődöktől az utódokig ívelő szellemi híd építéséhez, fenntartásához szükséges, hanem azért, hogy egyházunk hitéletének közelségében rátaláljanak arra az egyetlen útra, amelyen haladva életük értékessé, teljessé, hasznossá, sugárzóvá és boldoggá válhat."