Egervölgyiek Felvidéken

Kisebb-nagyobb közösségek életében várva várt eseménynek számítanak az évenkénti kirándulások, tanulmányutak. Ma is emlékszem azokra a helyekre, ahová iskolás éveimben ily módon eljuthattam. Istennek hála pár évvel ezelőtt sokan lelkészként járhattunk Izraelben. Nagy öröm ismereteket, tapasztalatokat szerezni, miközben ennek közösségformáló áldásait is érezzük.

Az Egervölgyi Egyházmegye lelkészeinek nagy része tavaly a berekdaróci Hét Csillag Pihenőházban töltött két napot és felkereste a szatmári műemlékeket. Idén a felvidéki Rév-Komáromba és Pozsonyba látogattunk el. A Hotel Európában kényelmes elhelyezést nyertünk. Az éjszakába nyúló esti séták és a szállodai beszélgetések alkalmával értékeltük benyomásainkat, mindazt, amit láttunk és hallottunk.

Rév-Komáromban Fazekas László lelkipásztor testvérünk várt bennünket, bemutatta az egyházi épületeket, s beszélt a gyülekezet életéről. A copfstílusú református templomot a nagy földrengések után, 1487-88-ban építették, de a tornya csak 1832-re lett készen. Monumentális és gyönyörű szószékét egyetlen fából faragták ki. 1825. február 20-án itt keresztelték meg Komárom nagy szülöttét: Jókai Mórt. Komáromban született Lehár Ferenc is, továbbá Beöthy László író, korának népszerű humoristája. Itt volt református lelkész Péczely József (1752-1792) író, és a XX. századi tudósnemzedék egy kiváló orvos képviselőjének, dr. Selye Jánosnak élete is kötődik ide. Többször megfordult Komáromban Csokonai Vitéz Mihály; itt lángolt fel szerelme egy gazdag polgárlány, Vajda Julianna (Lilla) iránt. A hírességek nevét még lehetne sorolni, akik részint Jókaiék, részint pedig Beöthy Zsolt irodalomtörténész vendégeként jártak a városban.

Betekintést nyerhettünk az egyházi életbe is. A gyülekezetben aktív munka folyik. Istennek hála, van erre itt igény, van gyülekezet, és sok tennivalója van a lelkészeknek és munkatársaiknak. Kimondatlanul is ott volt bennünk, hogy milyen jó lenne, ha mindannyian ilyen beszámolót tudnánk tartani a mi viszonyainkról.

A református templommal szemben tágas udvar közepén áll a református kollégium épülete. 1606-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal folyt itt az alap- és felsőfokú képzés. Itt kezdett iskolába járni 1831 őszén többek között Jókai Mór is. Ma az épület emeletén vállalati irodák vannak, a földszinten pedig a református lelkészi hivatal és lelkészlakás. A környéken sétálva több impozáns épületet láthattunk, melyek szintén abból az időből valók, amikor a Felvidék hozzánk tartozott. Ilyenek például a volt Zichy-palota, a neoklasszicista vármegyeháza, az evangélikus templom, valamint az egykori ferences rendi templom és rendház. A nap végén egy hangulatos pinceétteremben vacsoráztunk.

Másnap Szlovákia fővárosába, Pozsonyba mentünk. Itt dr. Peres Imre lelkipásztort, teológiai tanárt ismerhettük meg, aki egyik munkatársával együtt kalauzolt minket, és szólt a szórvány magyar református gyülekezet múltjáról és jelenéről. A gyülekezetnek 111 éves története van. Annak ellenére, hogy Pozsony a történelemben több lényeges egyházi és világpolitikai eseménynek volt színtere, maga a reformátusság nem tudott gyökeret verni. Leginkább csak átutazó reformátusok találtak itt menedéket rövid ideig. A Bécshez oly közeli Pozsonyban a császári udvar akadályozta hosszú ideig a protestánsok szabad terjeszkedését, önszerveződését. Sokkoló élmény volt számukra itt szembesülni az 1674. március 5-i vértörvényszék ítéletével: gályarabság várt a hitüket meg nem tagadó lelkészekre. Ezután következtek az 1681. évi soproni országgyűlés rendeletei, amelyek Pozsony vármegyében Réten és Pusztafödémesen kívül más helyen protestáns istentiszteletet nem engedélyeztek. Ez az állapot előbb a türelmi rendelet eredményeként, ténylegesen azonban csak 1820 után kezdett oldódni. Sokáig ezért a pozsonyi evangélikus gyülekezet fogadta be a reformátusokat. 1890 után már arra vágyódtak, hogy legyen önálló gyülekezetük és templomuk. Így került sor az evangélikus egyház beleegyezésével a református hívek önszerveződésére, majd a pozsonyi református gyülekezet megalakulására 1894. március 11-én. 1907-ben találtak megfelelő telket az Irgalmasok terén, ahol a sóhivatal és sóraktár épülete állt, amelyben a hagyomány szerint a protestáns gályarab lelkészeket tartották börtönben. Ezt az épületet megvásárolva és lebontva 1912. október 31-én elhelyezték a templom alapkövét. Felszentelésére 1913. október 5-én került sor. A templom építését megelőzően épült a szomszédságban az a bérház. A benne levő lakások és üzletek bére hozzájárult a templomépítéshez, és ma is bevételi forrása a gyülekezetnek. A lelkipásztor és a gyülekezet is kényelmes otthont talált ebben a házban.

Az első és második világháború, majd a pártállami időszak nehéz korszak a közösség életében. Az 1989-ben bekövetkezett fordulat után lélegeztek fel és vették újra szabadon kezükbe sorsukat. Elvégeztették a külső és belső javításokat épületeiken, elkészült a templomfűtés, valamint klubhelyiséget alakítottak ki. Közben újjászerveződött a gyülekezeti élet, erősödött az összetartozás és tudatosult a templomszeretet.

A lelkipásztor beszámolójából képet kaptunk a mai szolgálatok legnagyobb nehézségéről: különféle kegyességű emberek, nem egyszer szektás tévtanítók tűnnek fel olykor-olykor az alkalmakon, akikkel szemben nagyon ébernek, józannak, teológiailag felkészültnek s a Szentlélektől vezetettnek kell lennie a lelkipásztornak.

Kedves meglepetés volt, hogy a pozsonyi gyülekezet vendégeiként ebédeltünk egy étteremben, majd a gyülekezet egyik termében kávézva tovább beszélgettünk. Ezután megnéztük a koronázási templomot, és tettünk még egy kiadós sétát Pozsony belvárosában. Kellemesen elfáradva ültünk a mikrobuszokba, és visszamentünk komáromi szálláshelyünkre.

A nap hátralevő része is lélegzetelállító élményt tartogatott: az Európa-udvart tekintettük meg. 1999 tavaszán megkezdték a Zichy-palota belső, eddig kihasználatlan udvarának rendezését, az Európa-udvar építését. Céljuk egy olyan építészeti együttes létrehozása, amely számos vonatkozásban kötődik a történelmi Komárom építészetéhez, az itt élő magyarság történelméhez, ugyanakkor egyedülálló alapeszméjének köszönhetően egész Európát megidézi: egy középkori hangulatú teret 47 európai régió építészetét felelevenítő épület ölel körül, azzal a 6 kapuval, amelyet a magyar történelem nagyjairól neveztek el. Az épületegyüttesben lesznek lakások és irodák, valamint a turisták számára is vonzó létesítmények: könyv-és régiségkereskedés, ékszerbolt, kávéház, szálloda stb. A magyar házon helyezték el a szent korona mását, Magyarország és Szlovákia védőszentjének, Szűz Máriának szobrát pedig a magyar és szlovák ház közötti szoborfülkében.

Szólnunk kell a Klapka szoborról is. A város hős védőjének, Klapka György tábornoknak ércszobrát, Róna József budapesti szobrász alkotását 1896 novemberében avatták fel a városháza előtti téren. A második világháború utáni időszakban a nemzeti szenvedélyekkel teli villongások légkörében eltávolították a térről, és a várba szállították. Innen a vár előtti parkba került Komárom várossá nyilvánításának 700. évfordulóján, majd az 1989 novemberének változásai lehetővé tették az eredeti helyre való visszaállítását. Mi tehát itt láthattuk.

A következő nap délelőttjén a Jókai Múzeumba látogattunk még el. Itt megrázó erejű filmvetítés tárta elénk az 1945 utáni embertelen lakosságcsere szörnyűségeit, a máig vissza nem vont Benes-dekrétum igazságtalan következményeit. Szívszorító érzésekkel és lelkünkben azzal az imádsággal távoztunk, hogy „Urunk, te adj békességet a népek és nemzetek közé, és te adj emberséget az embernek mindenkor!"

Felvidéki kirándulásunk ezzel véget ért. Ebéd után úgy indultunk haza, hogy a komáromi erődrendszer magyarországi részén levő Monostori Erődöt még megnéztük. Közép-Európa legnagyobb újkori erődítménye ez. Elkészültekor bevehetetlennek számított, azonban a tüzérségi technika gyors fejlődése hamar meghaladta védelmi képességeit. Ennek köszönhetően az Erőd hadszíntérként történelmünkben nem szerepel. Az épületegyüttest a két világháború között laktanyaként és kiképzőközpontként hasznosították. 1945-től a szovjetek egyik nagy lőszerraktára volt. 1990-ben az Erődöt műemlékké nyilvánították, a Világörökség része.

Mindannyiunk számára nagy élményt jelentett ez az egyházmegyei kirándulás. Ezúton is köszönjük dr. Kádár Zsolt esperes úrnak a szervezőmunkát, és mindazt, amit tőle kaptunk. Mindig szívesen térünk majd vissza a már megismert értékek újra látására és a még nem látottak felfedezésére.

Hajdu Ferencné

Mezőkeresztes