Aki kapott s aki adni tudott… Szentimrei Mihályné (1949-2005)

LVIII. évfolyam 3. szám / Intézményeink

„Mert nem hagyod lelkemet a Seolban, nem engeded, hogy a Te szented rothadást lásson." (Zsolt 16,10)


„Boldogok a szelídek, mert örökségül bírják a földet." (Mt 5,5)


Váratlanul hagyott itt bennünket Szentimrei Mihályné Oláh Ibolya lelkipásztor a Tudományos Gyűjtemények Nagykönyvtárának igazgatója.

Azzal a szelídséggel és alázattal távozott ebből a világból, ahogy élt is közöttünk, mintha nem akart volna gondot és bajt okozni másoknak a betegségével. Mindössze 56 éves volt. Úgy ismertük meg őt, mint aki kapott, s aki adni tudott. Megajándékozott volt és egész életében arra törekedett, hogy ő is megajándékozzon másokat. Így élt a családjában, s munkahelyén, ahol 34 éven keresztül magas színvonalon és elkötelezetten szolgált.

A Tudományos Gyűjteményekben a kézirattár feldolgozója és őre volt. Szakértelemmel és tudományos alapossággal kezelte ezt a gyűjteményi részleget, mely annyi különleges kincset hordoz. Annak is tekintette - kincsnek - amelyet, ha a tudományok mezején szántogató ember megtalál, a példázatbeli szántóvetővel ellentétben nem érdemes elásni, hanem inkább napvilágra hozni. Okulásul és gazdagítás végett. Kutatómunkájában a nők egyházi szerepével foglalkozott, valamint a kuruc kor kiemelkedő protestáns személyiségeivel.


Nagy beleérző szívvel és együttérző lélekkel végezte - külön megbízatás nélkül - a teológiai hallgatók között lelkigondozói munkáját. Szelíd személyisége vonzotta a gondokkal küszködő fiatalokat és senki nem volt közöttük, aki ne talált volna „Ibolya néninél" megértést és segítséget.


A kereszthordozásban is alázatosnak és szelídnek bizonyult. Gondjait, bajait, betegségeit nem tüntető panaszkodással viselte.


A fenti idézett zsoltár a gyászolók vigasztalására szólt a ravatal mellett: az élet útja a halálon át vezet. Szent bizonyosságként lehet a hitvallásunk Krisztusra nézve s Benne önmagunk halálára: nem hagyod lelkemet a Seolban. A boldogmondás Szentimrei Mihályné vezérigéje volt. Ő maga tett sokszor róla bizonyságot, hogy Krisztusban boldogságot talált. S most már ezt el nem veheti tőle senki.


 

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon… 1Thessz 2,12a

Jób 4

Miért zavarta Elifázt (5–6), hogy Jób hitének egyértelmű áldásait látta mások életében (3–4)? Milyen lélek van abban, aki a gyászolót vádolja gyermekei haláláért, az őt ért csapásokért (7–9)?

tovább

(13) „Jött valaki az ég felhőin…” (Dániel 7,1–14)

– Dániel látomásában rémséges vadállatok tűnnek fel, egyik felfalja a másikat. Igazi vadállatok ezek a korabeli, egymást követő birodalmak: a babiloniak, a médek, a perzsák, a mindent „egyesítő” nagy macedón (görög, hellén) birodalom, és annak utódbirodalmai. Mindegyik ijesztő, erőszakos, mindent felemésztő, a maradékot összetaposó, pusztító, nagyokat mondó szájával hőbörgő (1–9).

tovább

EZÉKIEL 13,17-23 - Nem ártatlan játék!

Az Ószövetség kizárólag ezen a helyen említ kifejezetten hamis prófétanőket. Férfi kollégáiktól eltérően ők nem csak hazugságokat hirdetnek Isten üzeneteként, hanem még mágikus rituálékat (halottidézéseket) is tartanak, és mágikus tárgyakat állítanak elő. 

tovább

2017. november 13. hétfő

Szüret

Az én Atyám a szőlőműves. (Jn 15,1)

 

tovább

Dicsérje Őt a köd is!

Minden lélek és minden létező,
hó és szélvihar, tűz és jégeső,
Dicsérjétek az Urat!

tovább