Aki kapott s aki adni tudott… Szentimrei Mihályné (1949-2005)

LVIII. évfolyam 3. szám / Intézményeink

„Mert nem hagyod lelkemet a Seolban, nem engeded, hogy a Te szented rothadást lásson." (Zsolt 16,10)


„Boldogok a szelídek, mert örökségül bírják a földet." (Mt 5,5)


Váratlanul hagyott itt bennünket Szentimrei Mihályné Oláh Ibolya lelkipásztor a Tudományos Gyűjtemények Nagykönyvtárának igazgatója.

Azzal a szelídséggel és alázattal távozott ebből a világból, ahogy élt is közöttünk, mintha nem akart volna gondot és bajt okozni másoknak a betegségével. Mindössze 56 éves volt. Úgy ismertük meg őt, mint aki kapott, s aki adni tudott. Megajándékozott volt és egész életében arra törekedett, hogy ő is megajándékozzon másokat. Így élt a családjában, s munkahelyén, ahol 34 éven keresztül magas színvonalon és elkötelezetten szolgált.

A Tudományos Gyűjteményekben a kézirattár feldolgozója és őre volt. Szakértelemmel és tudományos alapossággal kezelte ezt a gyűjteményi részleget, mely annyi különleges kincset hordoz. Annak is tekintette - kincsnek - amelyet, ha a tudományok mezején szántogató ember megtalál, a példázatbeli szántóvetővel ellentétben nem érdemes elásni, hanem inkább napvilágra hozni. Okulásul és gazdagítás végett. Kutatómunkájában a nők egyházi szerepével foglalkozott, valamint a kuruc kor kiemelkedő protestáns személyiségeivel.


Nagy beleérző szívvel és együttérző lélekkel végezte - külön megbízatás nélkül - a teológiai hallgatók között lelkigondozói munkáját. Szelíd személyisége vonzotta a gondokkal küszködő fiatalokat és senki nem volt közöttük, aki ne talált volna „Ibolya néninél" megértést és segítséget.


A kereszthordozásban is alázatosnak és szelídnek bizonyult. Gondjait, bajait, betegségeit nem tüntető panaszkodással viselte.


A fenti idézett zsoltár a gyászolók vigasztalására szólt a ravatal mellett: az élet útja a halálon át vezet. Szent bizonyosságként lehet a hitvallásunk Krisztusra nézve s Benne önmagunk halálára: nem hagyod lelkemet a Seolban. A boldogmondás Szentimrei Mihályné vezérigéje volt. Ő maga tett sokszor róla bizonyságot, hogy Krisztusban boldogságot talált. S most már ezt el nem veheti tőle senki.


 

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Jn 16,3

Lk 21,1–4R

„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja. 

tovább

(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)

Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet. 

tovább

LUKÁCS 22,14–23 - Horderő

Vajon tisztában voltak a tanítványok Jézus szavainak horderejével? Megértették egyáltalán, hogy Uruk saját haláláról szólt? 

tovább

2018. április 3.

Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)

tovább

Dénes Károly: Keresztfa tövében

Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.

tovább