Presbiter - házigazda, koordinátor, pásztor

Szokásunktól eltérően most nem a szerkesztőbizottság tagjai vezetik be az újabb fórumtémát. Magunknál illetékesebbhez fordultunk, Bartha Árpádhoz, aki sok éven át viselte a presbiteri szolgálat felelősségét. Ezúton is bátorítunk minden lelkipásztort és minden presbitert, hogy ha fontosnak tartják, írjanak tapasztalataikról, örömeikről, bánataikról. Mi működik? Mi nem? Hogyan lehetne? Hogyan kellene?

Jézus Krisztust vallom Megváltómnak, Uramnak. Több mint 12 évig voltam presbiter, többször szolgáltam a Presbiteri Szövetségben, keresztyén ifjúsági szervezetek aktív résztvevője, a REFISZ országos vezetőségének a tagja voltam. Ezt az írást gondolatébresztőnek szánom, melyre ürügyet a közelgő presbiterválasztás szolgáltat.

A téma jobb megvilágításához foglalkozzunk most három bibliai képpel. Az első kép Jézus biztató ígéretét vetíti elénk: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek." (János 14:2) A mennyei ház, a maga biztonságával, szeretetet sugárzó melegével az, amire mindannyian vágyódunk. Nyilvánvaló, hogy ez a mennyei harmónia csak Krisztus visszajövetele után lesz tökéletes, de az előíze már ma is érezhető. („mert ímé az Isten országa ti bennetek van." Lukács 17:21) Az Isten után vágyakozó lelkek a gyülekezetben ezt a mennyei előízt szeretnék felfedezni. Keresik a kapcsolatot, a biztató szót, a lelki táplálékot, a békességet. Tudunk-e ebben segítségül lenni? Másképpen szólva tudjuk-e lelkileg építeni a gyülekezet egy kis csoportját? Egy nagyobb gyülekezetet egy ember nem képes igazán gondozni. Minél több „házigazda" van, annál több ember tud valóságosan kapcsolódni a gyülekezethez. Ez persze csak akkor működik jól, ha összhang van a presbiterek között. A jó együttműködés akkor lehetséges, ha a Szentlélek gyümölcsei jelen vannak az életünkben, ha készek vagyunk a hibáinkat, vétkeinket beismerni, ha a lelkipásztor vezető szerepét alázattal elfogadjuk.

A második bibliai kép az emberi testről szól. (1Kor 12:12-27) A gyülekezetet gyakran hasonlítja Pál apostol az emberi testhez. Egyrészt azért, mert ahogy a test különböző tagokból áll, úgy egy-egy gyülekezet is sokféle egyéniségből tevődik össze. Másrészt azért, mert minden egyes tagnak fontos a szerepe úgy a testben, mint a gyülekezetben. A presbitereknek koordináló, inspiráló és ellenőrző feladatuk lehet a „testben". A fej maga Jézus Krisztus.

Jézus Krisztus mindnyájunkra rábízta, hogy „elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket..." valamint, hogy Isten dicsőségét gyümölcstermő élettel tudjuk szolgálni. A presbitériumnak fontos szerepe van abban, hogy a szolgálatra felkészítse a tagokat.

A gyülekezet ugyanis nem „fogyasztója" a lelkész és a presbitérium szolgálatának, hanem egy élő szervezet aktív tagja. Vajon szemünk előtt lebeg ez, mikor a terveinket készítjük?

Feltérképezzük-e a közösségünk gyenge és erős oldalait? Megfogalmazzuk-e, végrehajtjuk-e a jobbításhoz szükséges lépéseket?

Sajnos legtöbbször elveszünk a napi ügyintézésben, pl. milyen legyen a kerítés színe, vagy honnan szerezzünk pénzt táborozásra, vagy kit bízzunk meg a fűtés javításával stb. Félreértés ne essék, ezek megválaszolása nagyon fontos, de ha a presbitérium csak a hétköznapi dolgok intézésével foglalkozik, ez kiábrándulttá teheti a testületet. Ebben az esetben ne csodálkozzunk, ha a presbiterek alig várják, hogy vége legyen egy-egy gyűlésnek. Akkor tudunk legjobban bekapcsolódni a gyülekezet építésébe, ha a tervezésben, a végrehajtásban és az ellenőrzésben is tevékeny részt kapunk és vállalunk.

Egy harmadik bibliai képet is szeretnék előhozni a presbiterek szolgálatának támogatására. Ez a jó pásztor képe. Gyönyörűen fogalmazza meg a 23. Zsoltár a jó pásztor jellemzőit, Jézus Krisztus pedig betölti ezt: ismeri az övéit, életét adja értük . (János 10:11,14)

Úgy érzem, hogy a mi presbitériumainkban egymás megismerésére több lehetőséget kellene biztosítani. A gyülekezet könnyebb áttekinthetőségét pedig a kisebb bibliakörök, imacsoportok működése biztosíthatja. Nagyon jó, ha a presbiterek vezetői egy-egy ilyen kiscsoportnak, bár a pásztorolás jelenthet személyes látogatást, igei beszélgetést, imádságot, irgalmas segítségnyújtást is. Péter apostol arra buzdítja a presbitereket, hogy „Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest, sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal, sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken hanem, mint példányképei a nyájnak." (1Péter 5:1-2)

A presbiteri tisztre való alkalmasság elsősorban attól függ, hogy lelkileg érett-e valaki erre a szolgálatra, s nem attól, hogy kinek milyen pozíciója, vagy foglalkozása van. Mindenesetre komoly konfliktusforrás lehet a presbitériumban, ha valakinek az élete nem igazodik a Bibliához.

Az Úr végezze el azt minden egyes gyülekezetben, hogy a bibliai példa ne elérhetetlen álom, hanem megtapasztalható valóság legyen! Ámen.

Bartha Árpád

gyógyszerész, Miskolc