Beszélgetés Bálint Istvánnal

Bálint Istvánt bemutató portrénknak aktualitást ad a most átadott Trianon-fa, és a nemrég átadott orgona a Sárospataki Teológia imatermében. Egyre több helyen találkozhatunk munkáival, fába faragott hitvallásával. Bálint István szeret a háttérben maradni, nehezen szánta rá magát e beszélgetésre. „Mutasd meg a munkáimat inkább" - mondta. „Nekem elég, hogy a környezetemben élők elismernek, dicsérik a munkámat." Aztán mégis beszélgetni kezdtünk:

Egyszerű parasztgyerek vagyok. Szüleim földművesek voltak. Édesanyámnak 3 testvére van, édesapámnak is 3, mi négyen vagyunk testvérek. Kulákoknak hívták őket, mert sok gyerek, viszonylag szép darab föld, kemény munka tartozott életükhöz.

Sokrétű az, amit otthon kaptam. Egyfelől református volt a családom. Hétközben dolgoztak, mi iskolába jártunk, és ezen kívül is mindannyiunknak megvolt a munkája, amit el kellett végezni az állatok körül, a ház körül. Szombaton elvégeztük az utolsó simításokat, cipőket kipucoltuk, ruhánkat előkészítettük, hogy vasárnap már csak a templomba kelljen menni. A vasárnap az istentiszteleté és a pihenésé. Ezt otthon szoktam meg, és így élek azóta is feleségemmel és kislányommal.

Igen. A munka fontossága például örökség. Nálunk a munkája alapján mérték az embert. Munkája alapján becsülték vagy nem becsülték, így mondták meg, hogy az ember kicsoda. Ma is így gondolom, hogy az emberről a tettei beszélnek.

A tettek alapján református keresztyén valaki. Nem az a fontos, hogy ki mit mond magáról, hanem hogy ki mit és hogyan cselekszik.

Ugyanígy az otthonról hozottak alapján gondolkodom a történelemről és a világról. Ha például édesapám azt mondta, hogy 1956-ban forradalom volt, akkor összevitatkoztam az iskolában a tanítóval, hogy az nem ellenforradalom.

Igen, 1995-től. Korábban kamionsofőr voltam, aztán hallottam, hogy sofőrt, raktárost keresnek. Így kerültem ide Szentimrei Miska bácsi idejében.

Faragott címerek ezek, amelyeket minta alapján készítettem.

Igen, a címereket csak minta alapján szabad csinálni. A Trianon-fához azonban csak a Wass Albert idézetet kaptam, a többi saját elgondolásom. Az idézetről jutott eszembe az életfa képe. Gyökerek, erős törzs, és a lombkorona nagy Magyarország. Mert ahogyan a fa sem élhet részletekben, ugyanúgy a nemzet is csak egészében, összességében tud élni. Trianon szétszabdalta, és azt csak erősítette a decemberi népszavazás, ami azóta is nagyon felkavar, ha rá gondolok.

Fontos, hogy sose felejtsük el, hogy honnan jövünk. Ha nem ismerjük a múltat, nincs jövőnk. Erre szeretném emlékeztetni azokat, akik például a Trianon-fát megnézik.

Mindenképpen. Ma a történelemtanítást, az iskolai oktatást más irányba kényszerítik. Nekünk őszintén kell beszélnünk, és hangsúlyt kell adnunk a sokak által elfelejteni vagy bagatellizálni kívánt történelmi eseményeknek. Mert csak így értelmes a jelenünk és csak így van jövőnk.

Nem kizárólag. Ahol lakom, felújítottam egy gémeskutat, tisztelegve azok előtt, akik ott éltek azon a környéken, ott dolgoztak, ott boldogultak. Vagy például az a munka, amelyen most dolgozom az első csanálosi (ma Ócsanálos és Újcsanálos néven találjuk meg) református lelkésznek állít emléket a jelenlegi lelkipásztor és a gyülekezet kérésére. Több településen is megtalálhatóak azok a munkáim, melyek az adott közösség történelméről beszélnek.

Talán az orgona betétlapjára vagyok a legbüszkébb. Igen szoros határidővel kellett elvégeznem egy nagy volumenű munkát. Legjobban mégis az esett, hogy felkértek erre a munkára, hogy képesnek és alkalmasnak találtak rá.

Barnóczki Anita