Trianon fák nőnek

LVIII. évfolyam 3. szám / Kitekintő

Pappné Szarka Etelka Melbourne-ben született, az óhazától legmesszebbre szakadt magyar szórvány tagjának. Felhívása mégis termékeny talajra talált a nagyvilág számos pontján, ahol magyarok élnek, mert arra szólította őket, hogy a nemzetvesztő trianoni békediktátum 85. évfordulóján egy időben, együtt emlékezzen a világ magyarsága.

A Trianon Társaság, mely nemcsak a csonka hazában, hanem szinte minden kontinensen megalakult, azzal egészítette ki ezt a kezdeményezést, hogy a 85. évfordulón, mindenütt a megfelelő évszakban, ültessenek a magyarok Trianon-fákat, melyeknél lehet emlékezni a nemzeti gyásznapra, s amelyek azután emlékeztetnek. A legérdemesebb összejövetelekre Ausztráliában, Kanadában, Nyugat-Európában került sor. De voltak megemlékezések a Kárpát-medencében is, csakhogy ezekről - „sajátos" média-viszonyaink miatt - a hazai nyilvánosság elvétve szerezhetett tudomást: - mintha nem is lettek volna.


Sárospatakon a Konzervatív Kör és a Polgári körök civil csoportjai vették komolyan a felhívást, s a békediktátum aláírásának évfordulóján, június 4-én, bensőséges ünnepség keretében emlékfát ültettek a kollégiumi Iskolakertben. Nemsokára azonban fölmerült az a gondolat, hogy a lassan növő kicsiny tölgyfák mellett, szüksége volna a városnak olyan emlékhelyre, amely harsányabban „prédikálja" Trianon történelmi bűntetteit és alkalmat teremt minden évben a megemlékezésre. A helyi hazafiaknak ezen a gondján Bálint István fafaragó segített, aki a csónakos fejfák ősi formájára „Trianon 1920" - felirattal, sajátos lombozatú életfa-motívummal, a koronás közép-címerünk ábrázolásával faragta meg az 5 m magas oszlopot. Rá lettek róva Wass Albert „A hontalanság hitvallása" c. versének kezdő sorai, melyek a többi versszakkal együtt, Trianon minden áldozatának, minden keresztyén magyarnak az örök bizonyságtétele: 


Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.


Hontalan vagyok,
mert hirdetem, hogy testvér minden ember,
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.


Hontalan vagyok,
mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.


Hontalan vagyok,
de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.


Szeptember 10-én délután, közel kétszáz fős közönség köszöntötte tapssal az emlékoszlop leleplezését. A görög és római katolikus, valamint a református egyház lelkipásztorai a maguk liturgiája szerint mondták el áldáskívánásukat. Fiatalok verseket szavaltak, a helyi „8-kor Színház" nagy sikerű műsorral szolgált. A Nemzeti Imánk, a Székely Himnusz és a Szózat éneklése mellett emelte az emlékezés ünnepélyességét a Keresztény Értelmiségi Szövetség képviselőjének, Tamás István tanárnak a felszólalása, az „Összetartozunk - Kárpát-Medencei Nemzeti Szövetség" 56-os szószólójának, Világhy Józsefnek és a Trianon Társaság országos elnökének, Kiss Dénes költő és nyelvtudós honfitársunknak a beszéde. Tárogató szava mellett helyezte el az emlékezés koszorúját az emlékoszlopnál a Horthy Miklós Történelmi Társaság, A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Nemzeti Fórum Egyesület, a „8-kor Színház", az „Összetartozunk - Kárpát-Medencei Nemzeti Szövetség", a pataki Polgári Körök, a Sárospataki Konzervatív Kör, a Trianon Társaság, továbbá a Fidesz Magyar Polgári Szövetség, a Kereszténydemokraták Szövetsége, s a Magyar Igazság és Élet Pártja.


Jó volt együtt lenni a közelebbről és távolabbról egybesereglett magyaroknak. És fontos volt tudatosítani, hogy Trianon soha tisztességesen nem kezelt sebeit, a szétszakított családok, nemzetségek nyomorúságát, a nemzetgyilkossági kísérlet-sorozat tragédiáját, a magyarság területi, gazdasági, politikai és erkölcsi csonkolásának az ördögi körökben újratermelődő átkát csak akkor vethetjük magunk mögé, ha kiszabadítjuk a tabu-témák rabságából és a minél teljesebb feldolgozását hazafias kötelességgé és feladattá tesszük.


Ezért reméljük, hogy a jó példa nyomán nőnek majd, szaporodnak és terebélyesednek azok a Trianon-fák, melyek emlékhelyénél a magyarság magára talál és erőt gyűjtve, nemzeti tudatában megszilárdulva harcolja meg minden nemzedékében a megmaradás és megújulás időszerű küzdelmeit, hitének szép harcát.


 


Kiss Endre József


SRK Nagykönyvtárának mb. igazgatója


 


 

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

...aki előttetek járt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjjel tűzben, hogy láthassátok az utat, amelyen mennetek kellett, nappal pedig felhőben. 5Móz 1,33

1Móz 12

Az érdeklődésig könnyen eljutunk, talán még az egyetértésig is. Az elköteleződés már keményebb dió. Pedig még az is kevés önmagában, ha az, amire igent mondunk, nem lesz életté, ha a szavakat nem követik a tettek. 

tovább

(1) „Jézus Krisztus…evangéliumának kezdete.” (Márk 1,1–8)

AZ EVANGÉLIUM KEZDETE.

– 1. Az evangélium történeti kezdeteit megtaláljuk az ószövetségi ígéretekben, a prófétai igehirdetésben (Ézsaiás 40,3), és közvetlenül Jézus fellépése előtt, Keresztelő János működésében (2–8).

tovább

1 SÁMUEL 31,1–7 - Saul halála

Ez a szövegrész nem igazán kellemes olvasmány. Olvassuk, hogy Saul és társai milyen kegyetlen halált haltak. Saul számára a halál jobbnak tűnik, mint a fogság. Nincs már reménye és megöli magát. 

tovább

2018. május 12.

Isten megáldja a hűséget

Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Bóáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam. Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzátartozónk ez az ember, a legközelebbi rokonaink egyike. A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást. (Ruth 2,19-21)

 

tovább

Kárász Izabella: Imádkozol-e értem!

Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a kis szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már ne zavarjon.

Én úgy szeretném, hogyha akkor
Áldást kérnél rám egy imában,
Mert én hiszek az alázatos,
Buzgó, őszinte szent imákban.

tovább