Isten iránti engedelmességünk (Mt 21,28-32)

Kedves Testvérek!
Krisztus Urunk szívesen prédikált példázatokban. Példázatait a mindennapi életből merítette. Egyszerűek, érdekesek és tanulságosak. A példázatai kis remekművek. Három ecsetvonással egy kis életjelenetet ábrázol. Egy embernek volt két fia. Ugyanaz az apjuk, ugyanaz az any-juk. A családnak szőlője van.

Alkalmas az idő, menni kell a szőlőbe. Az apa a saját gyermekeit szólítja meg, nem a szom-széd gyerekét, tehát itt Isten népéről van szó: Izráelről és rólunk. Az első fiú válasza: nem! Ismerős válasz. A dackorszaktól a késő pubertásig tart. Küldje el a másikat. Nincs kedvem. Más dolgom van. Nem vagyok motiválva. Senki sem szereti, ha egy váratlan feladat kereszte-zi a terveit. Az apa azt gondolja, hogy a bort szereti, de semmit sem tesz érte. A példázat az emberről és Istenről szól. Arról szól, hogy az ember akarata Istennel konfrontálódik. A példá-zat központi kérdése az engedelmesség. Az engedelmesség nem kényszer, hanem Isten akara-tának önkéntes cselekvése. Isten nem kényszerít. Az Isten iránti engedelmességünk lényege a bizalom és a szeretet.
De a szőlő nem várhat addig, amíg a fiú kedvet kap vagy motiválódik. Szerencsére ott van még a másik fiú. Mielőtt az apa elindul, megszólítja őt is: hátha ő elmegy. A másik fiú meg is ígéri, mégse megy. Mikor az apa a vállára veszi kapát, akkor látja, hogy a fiú sehol sincs: el-tűnt, megszökött. Az apa elindul egyedül, és odaér, és meglepődve látja, hogy valaki dolgozik a szőlőben: az a fiú, aki korábban nemet mondott. Gyakorlatilag egyik sem azt csinálja, amit mond. Kettősség van a szívükben. Jézus azt kérdezi, mit gondoltok ti erről a történetről? A példázat üzenete általános érvényű, mivel nincsenek benne nevek. Sem helynév, sem sze-mélynév. Lehetne Tiszakarád, vagy Zemplénagárd, vagy akármelyik gyülekezet. Lehetnék én is és lehetnél te is. Hogy mit gondolok én erről a történetről? Azt, hogy hiányzik belőle egy harmadik fiú, aki igent mond, és azt is csinálja amit mond. Akinek az ígéretei és cselekedetei egységben vannak egymással. Tudjuk, hogy csak egyvalaki volt: Jézus Krisztus, aki igent mondott az Atya akaratára és aszerint is cselekedett (igen, Atyám, így volt kedves Teelőtted).
A legszebb ígéretek sem érnek semmit, ha nem tartjuk meg. Pedig mi sok ígéretet teszünk. Kereszteléskor, egyházi tisztségekbe beiktatáskor, stb. 5 Mózes 23,21: „Ha fogadással ígérsz valamit az Úrnak, a te Istenednek: ne halogasd annak megadását, mert bizony megkeresi azt rajtad az Úr, a te Istened, és bűnül tulajdoníttatik az neked.” A szó elszáll, az Írás megmarad. Közös feladatunk: az Atya akaratát teljesíteni. A kívánságok és kötelességek ütköznek, de itt az Atya az, aki küld. A szőlő az egyház, ahol munkálkodni kell. Az ajtó mindenki előtt nyitva áll. Sokszor távol áll egymástól az amit mondunk és teszünk. Mégis vannak jócselekedetek. Segítsen meg minket az Úr a magunk gyülekezetében, hogy igent tudjunk mondani Isten aka-ratára, és aszerint is cselekedjünk. Ámen.

Egeresi László, tiszakarádi lelkipásztor