„Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.”

Tele most a mi templomunk,
Tele most a mi szívünk.
Minden elért eredményért
Hála Néked, Istenünk.
(Győri József)

Istenünk kegyelméről emlékeztünk meg 2005. november 13-án Nemesbikken a 217 éves műemlék templom külső felújítása alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten. A falu apraja és nagyja, mind együtt vártuk, hogy beléphessünk végre a szeretett hajlékba. 2004 októberében kezdődtek el a felújítási munkálatok, és egy esztendő elteltével már örvendezhettünk is afelett, amit Isten hagyott elérnünk; mégis hosszúnak és fáradságosnak tűnt a közben eltelt egy év.

A gyülekezet ezen az őszi vasárnap délutánon jóleső érzéssel állhatott meg Ura előtt - a közelről és távolról érkezett vendégekkel, lelkipásztorokkal és nem utolsó sorban egyházi és világi vezetőkkel -, hogy elmondja: „Minden elért eredményért, hála Néked, Istenünk."

Az ünnepi istentiszteleten főtiszteletű Csomós József püspök úr hirdette Isten Igéjét a Zsoltárok könyve 26. rész 8. verse alapján: „Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét."

Éppen ez az igevers volt az, ami a kezdetektől végigvezette az érzéseinket, gondolatainkat, döntéseinket ebben az egyáltalán nem kis gonddal és felelősséggel járó munkában. Ettől vált számunkra még inkább kedvessé és fontossá az Igéből és főtiszteletű püspök úr szolgálatából kapott bátorító, buzdító üzenet: „Szeressétek ezt a templomot! Szeressetek Istennel találkozni! Engedjétek, hogy megvizsgáljon titeket itt az Isten!"

Őseink 1786-ban kezdték el építeni templomunkat. Két esztendő kellett ahhoz, hogy ez a hajlék felépüljön, és az egymás után következő korokat idéző jegyzőkönyvek szerint kisebb-nagyobb renoválásokkal óvta meg a gyülekezet az utókor számára.

A nemesbikki gyülekezet szereti a templomát. Kicsinek és nagynak, idősnek és fiatalnak is vannak e hajlékhoz kötődő emlékei. Lehetnek ezek az emlékek szépek, erőt adóak, de lehetnek tanúi a múlt fájdalmának, sebeinek, könnyeinek. Akár így, akár úgy, az életünk összefonódott a templommal. Jó ide jönni...

Amikor a szent hajlék egyre szomorúbban nézett ki, s amikor az omladozó vakolat láttán összeszorult a torkunk, akkor is szerettük a templomot! Amikor az utolsó - templomban tartott - ünnepi úrvacsorás istentiszteletünkön ütemesen csorgott az eső a mennyezetről - szívszorító érzés volt -, akkor is szerettük Isten dicsősége hajlékának a helyét. És adott az Úr emellé a szeretet mellé felelősséget is a szívünkbe: valamit hamarosan tenni kell. Református gyülekezetünk tagjai, községünk lakói felekezeti hovatartozásra való különbség nélkül együtt kérdeztük: lehet-e már adakozni? Akkor még nem tudtuk, hogy mekkora is valójában a baj. Csak amikor a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal előírására a tetőszerkezet állapotára nézve faanyag vizsgálatot végeztettünk, derült ki, hogy a templom állapota tragikus. A tetőszerkezet anyaga elérett, fertőzött, elkorhadt állapotú. Sürgős cserére van szükség. 2002-es árakkal el is készült a felújítás terve, 21 milliós költségvetéssel. Döbbenten meredtünk a számokra. Sem anyagi háttérrel, sem szakmai felkészültséggel, sem tapasztalattal nem rendelkeztünk ekkora munka elvégzéséhez. Mi is bevettük a presbiteri jegyzőkönyvbe az elvégzendő feladatok közé a templom renoválásának tervét, éppúgy, mint 1930-ban elődeink, akik bölcsen hozzátették: „Egyelőre mindez csak imádságunk tárgyát képezi, hisszük azonban, hogy Isten velünk lesz és csodát művel". Az Úr tudja, hogy hittük-e, vagy nem; s talán még ma sem bírjuk egészen felfogni, hogyan is történhetett... Csodát művelt az Isten. Csak külső pályázatoktól remélhettünk az ügy számára jelentős anyagi forrást, de úgy gondoltuk, mire mi tudomást szerzünk róla, más addigra már meg is nyeri az összeget. Egyik éjszaka megcsörrent a telefon, egyházmegyénk gondnoka „riasztott": kiírták az Európa Uniós Sapard pályázatot. A pályázat elkészítése szakmai hozzáértést igényelt, ezzel sem rendelkeztünk. S akkor jött egy telefonszám és egy üzenet Szombathelyről: „nagyon messze vagyunk, de ha kell, segítünk". Rácz Béla Nemesbikkről Szombathelyre elszármazott testvérünk ajánlotta fel saját maga és felesége segítségét. Így - emberileg - Ráczné Pődör Csilla kezébe tettük a munka legnagyobb terhét. Nem tudom, hittük-e, hogy Isten velünk lesz és csodát művel? Megtette! Megnyertük a pályázatot. (Bölcskei Gusztáv püspök úr egyik nyilatkozata szerint 600 református egyházközség pályázott az egész országból, és csak 19 nyert. Köztük mi is!)

Kezdődhetett a munka. Felkérésünkre Baksa István mérnök úr sietett segítségünkre. Balog Éva és Ungvári Imre tervei alapján, Baksa mérnök úr vezénylése alatt, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal folyamatos ellenőrzése közben készült el a templom felújítása. Németh Barnabás és a MAGÉP 2003 kft. munkatársai a homlokzaton történő kőművesmunkákat (a vakolat teljes leverését, az újravakolást, a festést); Kuzma Endre és Zsarnóczki János ácsmesterek a teljes tetőszerkezet cseréjét (a legkisebb lécektől a legnagyobb gerendákon át egészen az új hódfarkú tetőcserép felrakásáig), valamint az új belső mennyezet kialakítását; Bucskó György bádogos mester pedig a csatornázást és egyéb bádogos munkákat végezte el.

Természetesen, egy ekkora beruházásnál mindig vannak előre nem látható munkák, feladatok és megannyi nehézség. És így vált nagyon igazzá elődeink hitbeli látása: "hisszük, velünk lesz az Úr." Velünk volt az Úr, Aki legyen hozzánk irgalmas, mert mi ezt sokszor nem láttuk, vagy nem is hittük igazán. Övé a dicsőség, miénk pedig ezért is orcánk pirulása. De velünk volt egyházmegyénk vezetősége is, nagytiszteletű Gazda István esperes úr nagy tapasztalattal és bölcsességgel lendített tovább - szakmailag is, anyagilag is - megtorpanásainkból.

Nézzük röviden a számok tükrében is mindazt, ami történt:

A faanyagvédelmi vizsgálattól elkezdve, a tervezésen át, a szakértői, illetve műszaki ellenőri díjakon keresztül, természetesen a felújítás teljes kivitelezését beleértve, a templomtorony zsalugáterablakaitól, az új műemlékcserépen át egészen a homlokzati lábazat cseréjéig 26.770.068 Ft-ba került a templomunk felújítása.

- 16 millió forintot nyertünk a Sapard pályázattal

- 5 millió forint vissza nem térítendő támogatásban részesítette gyülekezetünket az Egyházmegyei Építési Alapból egyházmegyénk vezetősége

- 1 millió forint támogatással segített Nemesbikk Község Önkormányzata

- több mint 4 millió forintot, egészen pontosan 4.210.000 Ft-ot gyűjtött össze adakozásból ez a kis gyülekezet.

(Úgy gondolom, példa értékű lehet az a nagy összefogás, amit a Presbitérium, a gyülekezet, és községünk lakói, az elszármazottakat is beleértve, adakozásukkal megmutattak! Igazzá lett ebben a vonatkozásban, hogy nem csak szavakkal, hanem valóságosan - a pénztárcánkat is beleértve - szeretjük templomunkat.)

Ez összesen 26.210.000 forint. A fennmaradó összeg egyházközségünk pénztárából került ki. Az Egyházkerület vezetősége 12 millió forint áthidaló hitellel sietett segítségünkre, hiszen a pályázat utófinanszírozású lévén csak az elvégzett munka után kaptuk meg a pályázati összeget, viszont nekünk addig is teljesíteni kellett a kivitelezők felé fizetési kötelezettségeinket. Csomós József főtiszteletű püspök úrnak a gyülekezet közössége nevében köszönöm meg jóindulatú, segítőkész támogatását. Mindenkinek a jó szívvel történő adakozását.

Mi itt Nemesbikken szeretjük a templomot, ahogy a Zsoltáros mondja: Isten dicsősége hajlékának a helyét. De igaz ránk az is, amit 1950-ben lelkipásztor elődöm így fogalmazott meg:

„Itt vannak ennek a népnek szívében az igazi magyarság legszebb erényei, de itt vannak azok az árnyékok is, amelyek a fények mögött leselkednek. Hiszem azonban, hogy Isten újjászülő kegyelme meg fogja mozgatni a lelkek vizeit és a hit világossága a jövőben még fényesebben fog ragyogni, mint valamikor a múltban ragyogott."

Kívánom és imádkozom is azért, hogy az Úr munkálja bennünk, hogy ne csak szeressük a templomot, hanem szeressünk ide jönni, itt lenni: együtt Istenünkkel és együtt az Ő népével - külsőképpen megújult, és reménységünk szerint majd egyszer belsejében is megújuló templomunkban. Szeressük a templomot, töltsük meg a templomot, de ne a templomért, hanem az Úrért való nagy szeretetünkből. Legyen igaz ránk, amit Túrmezei Erzsébet így írt meg: „Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen, hogy régi emberből új emberré tegyen: hogy amíg templomát látogatom híven, templommá formálja egész bűnös szívem."

A Nemesbikki Református Egyházközség lelkipásztoraként köszönettel tartozom Balogh Barnabás gondok testvéremnek fáradságot nem ismerő áldozatkész együttmunkálkodásáért; a Presbitériumnak és a Gyülekezetnek példaértékű összefogásáért; az Egyházkerület és Egyházmegye jóindulatú támogatásáért; s mindazon testvéreimnek, akik templomunk felújításához - a tervezéstől a pályázat készítésen és a lebonyolításon keresztül a kivitelezésig - lelkiismeretes munkájukat nyújtották. Mindnyájan pedig hálával tartozunk Istennek, aki nem érdemünk szerint, hanem az Ő nagy kegyelméből nyújtotta számunkra az ehhez a munkához is elégséges kegyelmét!

Győri József versével fejezem be gondolataimat, végkicsengésül hadd adják vissza a vers sorai hálás érzéseinket, jövőre nézve megfogalmazott vágyainkat:

A MI TEMPLOMUNK

Százhetven éve már, hogy e templom épült.

Isten kegyelméből most újra megszépült.

Ősök verejtéke mindegyik kövében,

Mi szorgosságunk van mai szépségében.

Átzúgtak felette háborúk és vészek,

De - mint nagy viharból az ostromolt fészek

Megmaradt, megújult, s fáradt nemzedékek

Nyertek itt Krisztusban élő reménységet.

Nincsenek e helyen fényes cifraságok,

Nem illenek ide világi hívságok.

Aranynál, ezüstnél-drágább kincsünk van itt

Hallgatjuk Istennek mélységes dolgait.

Ősök utódai, mai keresztyének!

Az itt hallott Igét nagyon szeressétek!

Lehettek e földön gazdagok, szegények

Jézust kövessétek! Ez a boldog élet.

Victorné Kardos Erika lelkipásztor

Nemesbikk