Reformációs istentisztelet Miskolcon

LVIII. évfolyam 4. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye

Miskolcon a Hunyadi utcai evangélikus templomban idén is együtt ünnepelhettek reformá­tusok, evangé­likusok, metodisták. Közösen emlékezhettünk a reformációban kapott áldásokra, és közösen gondolkodhattunk jelenlegi protestáns létünkről és küldetésünkről.

Nemcsak az igehallgatók érkeztek különböző protestáns felekezetekből. A reformációs estét Sándor Frigyes evangélikus lelkipásztor nyitotta meg, majd Szűcs Endre, egyházherületünk főjegyzője hirdette az igét a Lukács 9:1-10 alapján. Zákeus történetének két hangsúlyos mozzanatát emelte ki igehirdetésében, mely fontos az egész egyház életében: a reformáció és a misszió.


Minden reformáció elsődleges feltétele a zákeusi lelkület: vágyódni Jézus után, hogy még közvetlenebb legyen a megtapasztalás.


A reformáció a Jézus felé fordulást jelenti: magunkra talált emberré lehetünk; ugyanakkor korunk minden Zákeusának arra van szüksége, hogy elmozdítsuk útjából azt, ami akadályozza abban, hogy Jézust megláthassa. Láthatóvá, elérhetővé, megtapasztalhatóvá tenni Jézust: ez a küldetésünk. A reformáció azt jelenti, hogy újjászülettem, kaptam valamit. A misszió azt jelenti, hogy azért vagyok, hogy ez mással is megtörténjen.


Az igehirdetés után a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium diákjainak énekes, verses szolgálata következett, majd Szuhánszky István metodista lelkipásztor tartott előadást a történelmi kisegyházak reformációs értékeiről, különös tekintettel Luther Mártonnak a metodista egyház alapítóira gyakorolt hatásáról.


A reformációs estét Gazda István borsod-gömöri esperes zárta imádsággal.


(a szerk)

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Boldog lehetsz, Izráel! Van-e, aki hozzád fogható: olyan nép, amelynek védelme az Úr?! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. 5Móz 33,29a

1Móz 48

A bibliai történetek jó része ellentmond a törvényben megfogalmazottaknak. Manassénak mint elsőszülöttnek kellett volna megkapni a jobb kézzel adott első áldást, mégis Efraim az, akire Jákób, áldásmondása során ráteszi jobb kezét. 

tovább

(32) „…akik pedig mégis követték, féltek.” (Márk 10,32–45)

Szóljunk erről, mert Márk evangélista is szóba merészeli hozni ezt.

Akik követték Jézust, tele voltak félelemmel (32).

tovább

ZSOLTÁROK 86,1-10 - Hogy vagy?

Kezet a szívre: Kinek válaszolok őszintén a címben feltett kérdésre? Ki az, aki annyira bizalmas számomra, hogy a felszínes és néha nem annyira őszintén gondolt „Jól vagyok”-nál többet tudok mondani? 

tovább

Zokogó szemek

„Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?” (Zsoltárok 42,4)

tovább

Szép Ernő: Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én Istenem, hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

tovább