Segélykoncertek a családokért

Református egyházunkban 2005 a család éve. Azok, akik családban élnek, talán nem is tulajdonítanak ennek túl nagy jelentőséget, de mi a helyzet azokkal, akik csonka családba születnek, abban élnek, vagy teljes egészében családon kívül vannak. Mi a helyzet azokkal, akik nem ismerik az atyai jó szót, vagy ismeretlen számukra az anyai gyengéd ölelés?

Sokan vannak olyanok, akiknek nincs meleg családi fészkük, ahová hazatérhetnek, ahol megnyugodhatnak, ahol feltételek nélkül szeretik őket. Gyerekek élnek örökös rettegésben, anyák néznek remény nélkül a holnap elé. Lesz-e mit enni, lesz-e hol álomra hajtani a fejüket? Bele tudjuk-e magunkat képzelni azok helyzetébe, akiknek nincs otthonuk és különböző átmeneti szállásokon kénytelenek meghúzni magukat? Hálát tudunk-e adni Istennek mi, akik családban élünk azért, hogy bennünket nem ver meg alkoholista édesapánk, édesanyánk? Hálásak vagyunk-e azért, mert bennünket megtanítottak élni, örülni, játszani és meglátni az élet szép oldalát?

Vajon mi, akik családban élünk, hogyan tudunk segíteni - a család évében - azokon, akik az előbbiekben felsorolt helyzetek valamelyikében élnek, szenvednek? A Sárospataki Református Teológiai Akadémia Diákpresbitériuma megpróbált tenni valamit azokért a gyerekekért, azokért a családokért, akik a Zempléni Egyházmegye Átmeneti Otthonában élnek. Megpróbáltuk megmozgatni gyülekezeteink közül a sátoraljaújhelyit, a szerencsit, a kenézlőit és a karcsait, hogy segítsenek ők is úgy, hogy templomaikban helyet adnak rendezvényünknek. Segélykoncertet szerveztünk 2005. november 14-én először - főpróbaképpen - az Akadémia Imatermében a teológus gyülekezet közösségében, 2005. november 18. és 20. között pedig az említett zempléni gyülekezetekben. A koncert résztvevői rövid igei köszöntés után megismerkedhettek az Anyaotthon múltjával és jelenével, és szó esett a reményteljes jövőről is. Az intézmény vezetői beszéltek az örömökről, a reménytelennek tűnő helyzetek megoldásáról, kisgyermekek hálás mosolyáról és persze a nehézségekről is. Beszéltek arról, hogy mennyire igaz az Ige szava: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" (Róm 10,15), és arról is, hogy mennyire szükséges ez. A koncerteken a Corpus Cantum rézfúvós kamaraegyüttes lépett fel, és a következő darabokat szólaltatták meg:

James Moore: Ír áldás;

Helmut Lamnel: Ich lobe meinen Gott;

Anonymus: Bänkersängerlieder;

Pezelius: Két intrada;

M. A. Charpentier: Te Deum - Preludium;

Praetorius: Terpsichoré;

Purcell: Snite;

Gottfried: Gott gab aus Atem;

Händel: Dotter Sion.

Orgonán pedig Porcs Mária, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának 10.E. osztályos tanulója előadásában Fischer és M. Frank művei közül szólalt meg kettő.

A perselyes adományokból - melyekért ezúton is köszönetet mondunk - az Anyaotthonban élő gyermekeknek vásárolnak majd karácsonyi ajándékokat. Köszönet illeti továbbá a sátoraljaújhelyi, a szerencsi, a kenézlői és a karcsai lelkipásztor testvéreket, akik segítették a szervezőket, és ez a segélykoncert létrejöhetett. És természetesen mindenekelőtt hálás a szívünk a mindenható Isten előtt, Aki elkészítette számunkra a szolgálat lehetőségét.

Rácsok Andrea senior SRTA