Hálaadó ünnepi istentisztelet a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon felújításának befejezéseként

„Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája." (Zsoltár 100:3)

Miskolcon 1560-tól van református nevelés. Az avasi református templom lábánál -a mai Herman Ottó múzeum épületében- ekkor kezdett el működni a „rectoris schola", egy magasabb műveltséget nyújtó iskola, ma úgy mondanánk: gimnázium.

Épülete többször leégett, újraépítették, kibővítették, de a XIX. század végére a régió neves intézménye kinőtte falait. Az új épületet eklektikus stílusban a Millennium tiszteletére emelték atyáink, akik szerte a tágabb értelemben vett országunkban impozáns épületekkel adóztak jeles történelmi eseményünknek. Az intézmény és pedagógusai évszázadokon keresztül fontos keresztyén nevelő és közművelődési szerepet töltöttek be a Felső-magyarországi régióban.

1948-ban az intézményt, több ezer társával együtt államosították, épületét elvették. Talán innen datálható a magyar nemzet erkölcsi romlásának felgyorsulása...

...talán soha sem lesz ismét a miénk, keseregtek azok az egykori növendékek, akik nap-nap után elmentek az épület veretes bejárata előtt, és szívükben hordozták egykori tanáraiktól kapott lelki-szellemi örökséget. De Istennek más terve volt, és 1990-ben ismét megengedte, érdemtelen voltunk ellenére, hogy ismét legyenek iskoláink, ahol ifjainkat nevelhetjük „Istennek, hazának, haladásnak."

Igaz, az 1993-ban újraindult intézménynek meg kellett böjtölnie egykori épületébe való visszakerülést, amely idő csak 1996. július 1-jén jött el. Kiáradó örömmel vettük birtokba az ütött-kopott, lelakott épületet, amely az építése óta eltelt 100 év alatt sok mindent megélt, kellő gondját viszont nem viselte senki.

Az igazgató beszámolójában így emlékezett erre az időszakra:

„Szinte reménytelen volt a teljes felújításra gondolni abban az időben, hiszen az épület felújítására még az Antall Kormány idejében kapott 30mFt állt csupán rendelkezésre. Az első, amit tettünk: elkészíttettük az épület teljes rekonstrukciójának és bővítésének tervdokumentációját.

Legyen az első üzenete a beszámolómnak az: Nem baj, ha ma még nem lehetséges valami, de ha jónak és követendőnek tartjuk a célt, akkor tervekkel kell rendelkeznünk a jövőre nézve.

Közel 10 éven keresztül folyt a felújítás és bővítés, azért mert ilyen ütemben teremtődött meg annak anyagi feltétele. Ezalatt az idő alatt nagyon sokat kértünk és nagyon sokat kopogtattunk. Sokszor hiába, de gyakran eredménnyel. Mindvégig azonban az lebegett a szemünk előtt, hogy: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." Ezt mondja maga Jézus Krisztus. Hát akkor vegyük is komolyan!

Két dolgot tanulhattunk meg ezalatt az időszak alatt: 1. Nem szégyen a jó cél érdekében kérni és kopogtatni. 2. A kérésnek és a kopogtatásnak az értékek és a célok által meghatározott frekvenciája van. Csak az képes meghallani a kérést és a kopogtatást, aki maga is fontosnak tartja azokat az értékeket, amelyeket a cél megjelenít."

Milyen munkákat végeztek el a közel tíz év alatt? Talán még a felsorolásuk is hosszú!

- A második emeleti fagerendás teljes födémszerkezet vasbeton födémszerkezetre cseréje

- A tetőszerkezet teljes cseréje

- A tetőhéjazat teljes cseréje - amelynek bádogos munkálataiért Bucskó György nemzetközi nívódíjat nyert, síktetőfedő terveiért a Stúdió Észak-magyarországi Tervező Kft. „Az év tetője" címet nyerte el.

- Teljes villamos, gépészeti, csapadék- és szennyvízhálózat felújítás

- Teljes belső felújítás a pincétől a padlásig

- Teljes ajtó- és ablakcsere, hőszigetelt SOFA kivitelben (körülbelül 200 ajtó, ablak)

- Teljes homlokzati felújítás

- Az udvar teljes felújítása, utak, járdák kialakításával, műanyag borítású sportudvar készítésével,

- A gimnáziumot a tornateremmel és a Diákotthonnal összekötő folyosó felújítása

- Két jelentős bővítést is elértünk: Saját kazánház építése, valamint 3 informatika szakterem építése a tornaterem öltözői része fölé, valamint a gimnázium főépülete tetőterének részleges beépítése, 3 tanterem és 1 szakterem kialakítása

- Ezzel párhuzamosan 1996-1998 között folyt a Diákotthon kialakítása, az egykori Tóth Pál Református Nőnevelő Intézetért kapott kártalanítás elkülönített keretéből. Ennek eredményeként egy 200 férőhelyes korszerű és színvonalas diákotthonnal gazdagodott az intézmény.

A felújításnak öt, részben különálló forrása volt:

1. 2000-2002 között az akkori polgári kormánytól, nem kis mértékben Orbán Viktor, akkori miniszterelnök személyes döntése és támogatása nyomán - pályázat útján - 135 M Ft támogatást kaptunk.

2. A központi költségvetésben szereplő - egyre csökkenő mértékű - egyházi ingatlan felújítási keretből összesen 189 M Ft (ennek elosztása az egyház javaslatára történik, és a református egyházon belül két része van: általános rekonstrukciós keret és egy szerényebb oktatási intézményi rekonstrukciós keret).

3. A fenntartó Tiszáninneni Református Egyházkerület saját forrása, ezt 2004-ben és 2005-ben nagyrészt bankkölcsönből fedezte, mindösszesen 156 M Ft értékben.

4. Miskolc város Önkormányzatának támogatása 2002-ben 8 M Ft 2005-ben 5mFt-nyi támogatási igérvény, valamint az épület kivilágítása és ennek a közvilágítási hálózatról működtetése.

5. Az intézmény saját forrása: a tíz év alatt 9 M Ft.

Így a teljes felújítás és bővítés ötszázkettő millió forintba került.

A felújítás befejeztével az egyházkerület hálaadó ünnepi istentiszteletre hívta a gyülekezetek küldöttségét, a lelkipásztorokat, a testvérintézményeket és azok tantestületeit, az intézmény munkatársait és tanulóit, a szülőket, a tervezőket és kivitelezőket és mindazokat, akik imádkozó lelkülettel voltak az intézmény iránt.

Az ünnepség díszvendége Orbán Viktor, a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség elnöke, a polgári kormány miniszterelnöke volt, aki 135 M Ft-tos támogatásról való döntéskor azt is hozzátette (tartalmilag idézve):

ez az összeg nem segély, hanem méltó támogatás ahhoz, hogy az egyházi fenntartású oktatási intézmények az esélyegyenlőség jegyében ismét részt vehessenek a társadalmunk nemzeti, keresztyén, szellemi értékeinek gyarapításában.

A hálaadó ünnepi istentisztelet üzenetét Csomós József püspök igehirdetési szolgálatában helyezte a zsúfolásig megtelt Kossuth utcai református templomban egybegyűltek szívére. A meghívón is idézett 100. zsoltárt választotta alapigéül. Rámutatott arra, hogy ez a zsoltár az örvendezésről, a hálaadásról szól, és erre buzdít bennünket is annak ellenére, hogy a babiloni fogság gyötrelmes éveiben született. A nehéz helyzetben való örvendezésnek pedig az a titka, hogy Izráel népe ismét odafordult Istenhez.

„Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája."

Csak az az ember tud hálaadással bemenni kapuin, áldani nevét, örömmel szolgálni neki, akár a fogság keserves éveiben is, aki belátja, hogy az Úr az Isten. Legyünk ilyen örömmel szolgáló, nevét áldó és házába hálaadással bemenő gyermekei Istennek - buzdított a hirdetett ige valamennyiünket.

Az Istentiszteletet követő ünnepségen a Csomasz Tóth Kálmán Református Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanárai W.A. Mozart: g-moll zongoranégyesével, Lénárt Attila tanuló szavalattal, az intézmény énekkara pedig két Ádám Jenő énekkel járult hozzá az ünnepség emelkedettségéhez.

Az ünnepségen a felújítás tervezői és kivitelezői vehettek át köszönő oklevelet. Hálásak vagyunk a gondos tervekért és a színvonalas kivitelezésért egyaránt. A terveket a Stúdió Észak-Magyarországi Tervező Kft., a belsőépítészeti terveket a Hadas Tervező Iroda munkatársai készítették. A kivitelezést végezték: Juhász László építési vállalkozó mérnök Középület és Lakásépítő Rt., FAVILL 2000. Kft., Zsarnóczki János vállalkozó ácsmester, Kuzma Endre ácsmester építési vállalkozó, Bucskó György bádogos mester, Magép 2003. Kft. A felújítás és bővítés műszaki ellenőre és a lebonyolítás koordinálója Baksa István mérnök-szakértő volt.

A felújítás egész ideje alatt megtapasztalhattuk az igei igazságot: „Ha az úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői." Ezért legyen mindenért egyedül Istené a dicsőség!