Ha professzor úrnak ki kellene emelnie eddigi életéből három fontos mozzanatot, miket említene?

A legelső talán az lenne, amikor Kürti püspök úr megkért, hogy csináljak a gyülekezetben bibliaiskolát, mert azzal el van maradva a gyülekezet. Akkor elkezdtem egy sorozatot. Ószövetségi bibliaismeret címen 37 előadást tartottam, később pedig az Újszövetségről 88 előadást. Ezeket úgy készítettem el, hogyha majd lehetőség adódik rá, ki is adhassuk őket - ami később meg is történt, és a mai napig tanítják és használják ezt a két kötetet. Boldog voltam, hogy rátaláltam arra a pontra, ahol a legszükségesebb volt a hiányokat pótolni. Hasonló szerepűnek tartom a Teológiai antropológia dióhéjban című könyvet. Ebben a témában azóta sem nagyon jelent meg könyv. Nagy öröm az számomra, hogy nem csupán pillanatnyi igényt elégített ki ez az írásom.

A következő mozzanat ahhoz a nagy vitához kapcsolódik, hogy halhatatlan-e a lélek? Bart és Cullman e témában meghatározó elméleteit megpróbáltam közös nevezőre hozni. Ez roppant nagy öröm volt számomra, hogy én úgy éreztem, itt sikerült valamit megtalálni. Erről a témáról írtam már a disszertációmat is, később mégis jelentős teológiai fejlődésen mehettem keresztül többek között egy Heinrich Vogel nevű berlini professzor által. Az ő segítségével megértettem, hogy a barthi teológia az Isten dicsőségét keresve az embert kicsivé tette, azért, hogy az Isten legyen nagy, Barth azonban maga is változtatott szemléletén, amikor az Isten emberségéről megírta az újabb könyvét, amelyikben már vallotta azt, hogy igenis Isten emberségéről és az emberi lét nagyságáról, dicsőségéről szabad beszélni. Ha Barth teológiai nézetei változáson mehettek keresztül, akkor a mi szemléletünkben ne lehetne változás? Változhatunk, és ez része a teológiai fejlődésnek.

Ezek voltak azok a pontok, amelyekben azt éreztem, hogy valami maradandót is sikerült találni. És még egy harmadik fontos dolgot szeretnék megemlíteni: megtaláltuk azt a naptárformát, amelyben teológiai, bibliai gondolatokat olyan egyszerű példákkal, egyszerű magyarázatokkal jelentetünk meg, amiket például Gyökössy Endrében és Farkas Józsefben szeretnek: egy kis oldalnyi anyagban annyi mindent el tudnak mondani, hogy az ember egy napra elegendő lelki táplálékot kaphat belőle. Ezt a formát megpróbáltuk naptárként használni, mint Örömnaptár, Szeretetnaptár, Reménységnaptár, Szivárványnaptár, Zsoltárnaptár, Életnaptár. Ebből a kis könyvsorozatból 5000-5000 példány fogyott el egy-egy éven belül. A cél ezekkel a könyvekkel az is volt, hogy a gyülekeztek szintjét a teológia szintjéhez közelítsük, a teológiát pedig a gyülekezet igényéhez igazítva tegyük érthetővé. Ez a kettős mozgás érvényesült ezekben a kis naptárakban. Ezek nagyon kellendők voltak.

Talán ebben a három dologban tudnám összefoglalni azt, amit nagy örömmel fedeztem fel, és nagy örömmel tudtam végigcsinálni.