A betlehemi csillag

A legjelentősebb csillagászati jelenség a Bibliában a Máté evangéliumából ismert „betlehemi csillag", amely a napkeleti bölcseket a kis Jézus születési helyére vezette. Erről az említett helyen a következőképpen olvashatunk:

„A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének, Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. ... Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének."

Az időszámítás kezdete előtt is fontos csillagászati feladat volt a bolygók pályáinak és keringési idejüknek a meghatározása. Különös figyelmet kaptak azok a jelenségek, amikor két vagy több bolygó a mozgásuk során olyan helyzetbe kerültek, hogy szinte egy egyenesen helyezkedtek el. Ez természetesen az idők során újra meg újra bekövetkezik, és ekkor az égbolton a szokottnál jóval erősebben fénylő „foltok" jelennek meg.

Ilyen jelenség lehetett Jézus születésekor a „betlehemi csillag" feltűnése, vagyis a Jupiter és a Szaturnusz bolygók találkozása a Halak csillagképben. Azért is volt ez jelentős esemény az eget kémlelők számára, mert néhány hónapon belül háromszor is közel egy vonalba került az említett két bolygó, így különböző helyeken fénylettek fel együtt, ezzel mutatva az utat a megszületett gyermek felé.

A csillagképek határai nehezen követhető, képzelt vonalak az égbolton, és az évezredek során többször is megváltoznak. A régi zsidóság a Halakat mindig a Messiás csillagképének, égi jegyének tartotta. Csillagászati értelemben az utóbbi kétezer év joggal nevezhető el a halakról, hiszen az égi egyenlítő és a nappálya egyik metszéspontja, az ún. tavaszpont legalább ennyi éve ebbe a csillagképbe esik.

A Halak csillagképbe tartozó csillagok meglehetősen halványak, így a Jupiter és a Szaturnusz megjelenése ott jól érzékelhető. A Halak a régi asztrológia szerint a születéssel összefüggő állatövi jegy, így nem véletlen, hogy a bölcsek ebben a csillagképben várták a születéssel összefüggő jel megjelenését. A kis Jézus születésének évében rövid időn belül háromszor is egy vonalba került a két bolygó, így mutatta a bölcsek számára a jászolhoz vezető utat.

A képen látható sárga színnel jelölt ún. szembenállási hurkok annál nagyobbak, és rajtuk annál gyorsabban halad a bolygó, minél közelebb vannak a Földhöz. Így a Jupiternek nagyobb a pályahurka, és rajta gyorsabban is mozog, mint a csaknem kétszer olyan messze keringő Szaturnusz. Az első találkozás a hurok hátsó részén történt, majd mindkét bolygó balra (kelet felé) mozgott a Halak csillagai között. Ezután néhány hónap múlva a hurok elülső részén haladva közelítették meg egymást egy fok távolságra, majd decemberben megtörtént a harmadik, ugyancsak egy fok közelségű találkozás. A három találkozás során a két bolygó egyszer sem távolodott el egymástól három foknál nagyobb távolságra. Így a három egymást követő feltűnés megadta a haladás irányát. Több mint nyolc évszázada nem történt ehhez hasonló jelenség a Halakban. A harmadik találkozásnak az érdekessége az, hogy ekkor mindkét bolygó a hurok szélén helyezkedett el, így az irányváltás miatt a haladásuk a földi szemlélő számára nem volt érzékelhető, ezért történhetett, hogy a leírás szerint a csillag látszólag megállt a keresett hely fölött, ahol a gyermek született.

Szabó Attila

Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma és Általános Iskolája