Az „Új Magyar Asszony” 60. születésnapjára

Emlékezni azokra jó és érdemes, akiktől kaptunk valamit. Olyan jót, amely segített, épített bennünket. Akikre az emlékezés maga is öröm, hálára indító. Azt mondják a lélek ismerői, hogy a túlságosan fájdalmas, szégyenletes emlékeket az ember hamar kitörli emlékezetéből, ez a lélek ösztönös, természetes védekezése. A Szentírás ezen a téren is biztos eligazítást ad, amikor egyik dologra azt mondja: „Emlékezz!", a másikra pedig: „Felejts!" Ez nem mindig esik egybe emberi ítéletünkkel.

Ebben az évben lehet emlékeznünk a 15 éve újjáalakult Református Nőszövetségben a régi Nőszövetségre és annak 1946-ban megjelent újságjára, az Új Magyar Asszonyra. Négy száma ugyan már megjelent 1944-ben, de a folyamatosság megszakadt a háború miatt. Először 1946-ban indult, havonta kétszer megjelenő „hitbuzgalmi" lapként. Négy évet élt csupán, mert a Nőszövetség megszűnésével a lap is megszűnt. Így kevesen tudnak róla, még kevesebben ismerik még a tagok körében is. Pedig értékes újság volt, sokkal több, mint kordokumentum. Példányai még ma is nagy lelki haszonnal és gyönyörűséggel olvashatók. Ma is friss és érvényes az üzenete.

Az újság megálmodója és elindítója az Országos Nőszövetség akkori elnöke, Zsindely Ferencné Tüdős Klára volt. Gyakorlati emberként felismerte a sajtó fontos szerepét. Így írt erről: „Én mindig ösztönösen cselekvő ember voltam. Úgy éreztem, hogy ehhez a munkához (...) elengedhetetlen eszköz egy lap. Elhatároztam, hogy az asszonyok számára újságot indítok és kerestem valakit, aki egyházi ember, de a szerkesztéshez is ért, aki pap létére nyomdai szakember." Így talált rá Bottyán Jánosra, aki elvállalta a kiadás és szerkesztés munkáját. 1946-47-ben ő, majd 1948-ban Áprily Lajos lett a szerkesztő, de év végén lemondott azzal az indoklással, hogy „falun és magányban óhajt élni ezen túl, költőnek kívánatosabb környezetben." A lap utolsó szerkesztője Adorján József volt. A cím Új Magyar Asszonyra változott. Bizonyára nem véletlenül, hiszen mindenki érezte: azok után, amiket átélt az ország, az élet nem folytatódhat tovább úgy, ahogy korábban volt. Új kor köszönt ránk, s megújult gondolkozású emberekre van szükség az egyházban is. Akkor még nem is sejtették, hogy milyen lesz ez az új kor, s hogy az anyáknak milyen fontos szerepük lesz benne.

A szűkös körülmények ellenére is színvonalas újság született, amit nemcsak nők, hanem férfiak is szívesen olvastak. A nagy világégés után az emberek ki voltak éhezve a jóra, szépre, igazra, az evangéliumra. A sok megaláztatás után keresték azt, ami felemel. Egy 900 lelket számláló kis faluban kb. 90-en fizettek elő a lapra. Az előfizetés ára az akkori valutának megfelelően 10 kg liszt, egy példány ára 2 tojás. A szerzők között találjuk egyházunk akkori nagyjait: dr. Ravasz Lászlót, dr. Gyökössy Endrét, Farkas Józsefet. Szabó Imrét, Hegyi Füstös Istvánt. A tiszáninneniek örömmel fedezhetik fel benne dr. Enyedi Andor, Darányi Lajos, dr. Koncz Sándor nevét is. Országos egyházi ügyekben is megszólalt a lap, pl. nagy szerepet vállalt az akkor készült új énekeskönyv népszerűsítésében. Példaképeket állított az akkori nők elé, sorozatosan ismertette egyházunk nagy nőalakjait Árva Bethlen Katától Borkó Juliannáig, a drávaszögi bibliás parasztasszonyig. Gyakorlati jó tanácsokkal is szolgált a lap, pl. a ruhatár felfrissítéséhez is az akkori szegényes lehetőségek között. Étel és süteményreceptek is megjelentek.

Minden szám utolsó oldalát nőszövetségi hírek foglalták el, tájékoztattak a gyülekezeti életről. Sűrűn szerepeltek tiszáninneni hírek is. E szervezetek közül néhány még létezik, bár aktivitásuk már nem a régi. Érdemes néhány példát felidézni:

Az ároktői nőszövetség 1946-ban alakult meg, de már egy évvel előbb is együtt dolgoztak. Ellátták élelemmel a gyülekezet nélkülöző tagjait. Vittek zsírt, szalonnát, burgonyát és egyebeket. Gondoskodásuk kiterjedt a katolikus öregekre is. Ózdon a kórházmisszió számára ezüsttányért és -kelyhet csináltattak. Bibliamondásos falvédőket hímeztek és úrasztali terítőt, „de úgy, hogy azon mindenki öltögethessen." Tiszatarjánban egy gyermekágyas asszonyt gondoztak tíz napon át a szövetség tagjai. „Alsózsolcán a hazatérő hadifoglyokat vendégelték meg felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül." 1947 októberében az átányi nőszövetség tagjai testületileg meglátogatták a tiszanánai asszonyokat, ahol hasznos beszélgetések folytak: „Mindenki örült, mindenki gazdagodott és az együtt töltött időt mindenki kevesellte." - Sárospatakon 1947. november 27-én alakult nőszövetség 135 taggal. Minden utcának volt egy felelőse, látogatták a családokat, és a látogatásokról rendszeresen beszámoltak a nőszövetségi órákon. Az erdőbényei árvaházból egy árvát gyámfiuknak fogadtak, akinek tanulmányi költségeit is fedezni akarták. - Sátoraljaújhelyben hetenként tartottak órát, amiken népművelési előadásokat is hallgattak. „Kenyériskolát" tartottak szegény gyermekeknek. 1947-ben dr. Enyedi Andor és felesége, aki a kerületi nőszövetség elnöke volt, körúton kereste fel Abaúj gyülekezeteit. Mindenütt nagy szeretettel fogadták őket és zsúfolásig megteltek Litka, Pamlény, Csenyéte, Fulókércs, Szászfa református templomai. A miskolci nőszövetség tagjai ruhákat készítettek, amelyeket az éppen konfirmálók viseltek, utána visszaadták úgy, ahogy a vándor babakelengyét szokták. Nagy konferenciákat rendeztek Miskolcon, Sajószentpéteren, Szerencsen, Szikszón, Mezőkeresztesen, Vilmányban, Vámosujfalun és másutt. Legemlékezetesebb a miskolc-tapolcai erdei konferencia volt, ahol a fák alatt ezrek hallgatták Zsindelyné Tüdős Klára csodálatos szavait. Akkor még szekerekkel jöttek a falvakból. Az ébredés nagy ideje volt ez. Ma már nehéz lenne ilyen gyülekezést összehozni, mégis bizakodunk, hogy Isten újra ad megújulást és elhozza „kedves esztendejét".

Nőszövetségünknek ma is van egy időszakos kiadványa: negyedévenként jelenik meg, „Hírlevél" a neve. Anyagi okok miatt nevének megfelelően - sajnos - csak körlevél. Egy-egy ünnepkörhöz kapcsolódva ad hírt arról, hogy élünk, munkálkodunk és növekedünk is. Reménykedünk abban, hogy megindulhat majd egy igazi újság is korszerűbb formában. Addig is örülünk annak, hogy híreink megjelenhetnek a Sárospataki Református Lapok oldalain.

Kívánjuk, hogy a régi újság emléke a mai olvasót is buzdítsa hűséges szolgálatokra, igényesebb életvitelre, nagyobb felelősségre, Isten új üzeneteinek meghallására.

Horváth Barnáné