NEM REJTHETŐ EL A HEGYEN ÉPÜLT VÁROS

Az  Avas-dél Lakótelepi Református Missziói Gyülekezet születése

Falvainkban, a régi városrészekben élők több generáció óta mint életet adó talajba, úgy gyökereztek, kötődtek évszázados református gyülekezeteinkhez. Az elmúlt évtizedekben különösen a  nagyvárosokban – így Miskolcon is – kisebb-nagyobb lakótelepek, panelerdők nőttek ki a földből. Ezrek, tízezrek kerültek új lakókörnyezetbe, és szakadtak ki lelki közösségeikből. Mivel a nagy lakótornyokkal együtt akkor nem volt „szokás” Istenre mutató és Őhozzá hívogató templomokat építeni, a lakótelepi híveknek csak egy része  kapcsolódott református gyülekezetekhez, más részét elcsábították az ajtójukon rendszeresen kopogtatók, és jelentős része lassan gyökereit is elfelejtve, gyülekezeti kapcsolatok nélkül éli mindennapi életét. Közben több városban – az élet beszéde utáni éhség és szomjúság, valamint a rendszerváltás adta lehetőségek eredményeként – gyülekezetek jöttek létre, templomok épültek.
  Miskolcon, az ország egyik legnagyobb lakótelepén – melynek helyén egykor kertek voltak, és ahol jelenleg közel 40 ezren élnek – a 90-es évek elején fogalmazódott meg először református gyülekezet létrehozásának gondolata. Ekkor Krisztust szerető, hűséges hívek több mint 300 reformátust regisztráltak. Bár a római és a görög katolikusok elindították egy nagy templom – az Ige temploma – építését, a reformátusok erről lemaradtak. Isten gondolata azonban előre mutatott: „Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat.” (Ez 34,11) Az avasi katolikus papok ellenszolgáltatás nélkül, missziói lelkülettel hittantermet ajánlottak református istentiszteletek tartására. Nagytiszteletű Gecse Attila (Miskolc-Csabai kapui lelkész) a missziói parancsot (Mát.28:19) komolyan véve, az ajánlatról, ill. istentiszteleti alkalmak beindításáról a lakótelepen élő református testvérekkel beszélgetett, akikben erősödött a gyülekezeti közösség igénye. „És boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Máté 5, 6).
 Az első – 2000. dec. 17-én tartott – istentiszteleti alkalomra 12 000 meghívót vittek szét a lakótelepen a Lévay József Református Gimnázium diákjai. Ennek költségeit a Csabai kapui gyülekezet vállalta. A missziói gyülekezet első karácsonyán több mint harmincan voltunk jelen. Közben két napilapban is híradás jelent meg rólunk.  Vasárnap délutánonként voltak istentiszteletek. Rendkívüli alkalmaink  2001-ben: a Fényi Gyula Gimnázium ebédlőjében tartott szeretetvendégség, és diavetítéssel, gyermekek énekével gazdagított karácsonyi együttlétünk.
 2002. januárjában az „Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is” (5Móz 4, 9) igevers biztatására beindult a gyermekóra. Voltak, akik félelemmel és bizonytalansággal szemlélték cseperedő közösségünk sorsát, de a jövőt illetően bátorságot merítettünk Isten egyértelmű szándékából: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek, békességet és nem romlást tervezek” (Jer 29, 11). Némelyek egy-két látogatás után elmaradtak, de az élő igét szomjazók, a gyülekezetbe járók létszáma  egyre nőtt.
 2002. június 15-én hosszas tanácskozás után a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye döntésével elismerte a missziói gyülekezet megalakulását. Ezzel saját egyházunk is gyülekezetünk mellé állt, felkarolva a „megszületett életet”. „Mert azért jött a mi Urunk Jézus Krisztus, hogy életünk legyen és bővölködjünk” (Jn 10, 10). Ezek után a gyülekezet megválasztotta elöljáróit, presbitereit. A presbitérium megerősítette azt az eredetei szándékot, hogy elsősorban a lakótelepen élő, gyülekezeti háttér nélküli, kereső vagy céltalan emberek felé közvetítjük az örömhírt.
 A gyülekezet tényleges missziói munkája egyre karakteresebbé válik; a presbiteri gyűléseken missziói terv születik, beindul a rendszeres bibliaóra, női óra, ifjúsági óra és konfirmációi oktatás. Anda Tibor és Anda Judit fiatal lelkészházaspár személyében segítség érkezik kb. féléves időtartamra. Teadélutánra egybehívtuk a konfirmációra készülőket és szüleiket azzal a szándékkal, hogy megláttassuk velük a Krisztus melletti vallástétel komolyságát, mely Isten színe előtt történik.
 2002. karácsonyát a gyülekezet a Máon Református Szeretetotthonban tartotta. Ezen a meleg hangulatú alkalmon a fiatalok és a gyermekek egy üzenetet hordozó jelenetet adtak elő, a lelkipásztor pedig trombitajátékával lepte meg a jelenlévőket.
 Még 2002-ben létrehoztuk az Avasi Reformátusokért Alapítványt, hogy hátteret biztosítson a gyülekezet missziói munkájához és a tervbe vett gyülekezeti ház építéséhez.
 A katolikus Ige temploma 10 éves jubileumi ünnepségén Gecse Attila lelkész gyülekezetünk nevében és hálánk jeléül egy nemzeti színű zászlót adott át.
 2003. márciusban nagytiszteletű Gazda István esperes úr úrvacsorát osztott gyülekezetünkben, mely jelzés volt számunkra, hogy egyházkerületünk, egyházmegyénk valóban szívügyének tekinti sorsunkat. Áprilisban két felnőtt konfirmált, hitüket bizonyságtétellel is megerősítve. Anyák napi szeretetvendégség, tanévzáró istentisztelet – egyre több alkalom, növekvő gyülekezet. A hívek szívét formálja az Úr áldott bibliaóráinkon is. Ez az adakozásban is megmutatkozik. 2002-ben 60 ezer forinttal támogattuk a kárpátaljai árvízkárosultakat. 2003-ban a beregszászi árvákat 53 ezer forinttal segítettük.
 Havonta emlékezetes együttléteink voltak: június 1-jén nyolc fiatal konfirmált, akiket Ábrám Tibor egyházkerületi főgondnok is igével biztatott. Június 14-én szatmár-beregi kiránduláson vettünk részt, mely erősítette közösségi összetartozásunkat.
 Júliusban teljesült, amire vágytunk: főtiszteletű Csomós József püspök úr Istentől nyert missziói látása alapján kinevezte missziói gyülekezetünk lelkészének Taracközi Gerzson nagytiszteletű urat, aki feleségével és öt gyermekével érkezett közénk. Augusztus 15-től Czinke Sándor segédlelkészt is szolgálatvégzésre rendelte a közösségünkbe. Az Úr az Övéinek álmában is ad eleget.
 Ettől kezdve még több lehetőség adódik Isten igéjének hirdetésére és szeretetének továbbadására: tanévnyitó Ábrám Tibor egyházkerületi főgondnok és dr. Molnár Pál egyházmegyei gondnok részvételével, hittanoktatás elindítása, skót misszionárius házaspár előadása a gyülekezetépítésről, kirándulás Kárpátaljára, idősek, hittanosok és szüleik teadélutánja, reformációi esték Szűcs Ferenc és Victor István lelkészek előadásával.
  Isten igéjének engedelmeskedve, Jézus Krisztusra – mint alapra – élő kövekként épülve kívánjuk missziói munkánkat tovább folytatni. Hittel várjuk, hogy a mi gazdag Istenünk valóságos kövekből is hajlékot készít a „hegyen”.

Taracközi Gerzson 
lelkipásztor