Tanévkezdő gondolatok

Új tanévet kezdtünk, és ez azt jelenti, hogy gyermekeink tovább gazdagodhatnak ismeretekkel. Újabbnál újabb tantervek szerint okítják őket az iskolákban. De immár 2000 év óta minden terv és újítás próbáját kiállja az a „jézusi tanterv", ami így szól: „Engedjétek és ne akadályozzátok, hogy HOZZÁM jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa." (Máté19:14)

Felismerjük-e mi szülők, tanítók, lelkészek az ebben a mondatban rejlő hihetetlenül nagy felelősségünket? Mert itt nem egyszerűen azt mondja Jézus, tanítsatok meg valamit, oktassatok egy tantárgyat, hanem - engedjétek Hozzám! Óriási különbség. Egyszerű példát említek. Tarthatunk tudományos előadást a tűzről, leírhatjuk, hogyan gyújthatjuk meg, milyen fát kell hozzá használnunk, de ettől még nem melegszünk meg mellette, nem halljuk a pattogását. Így van ez a hit oktatásával (?) is. Kitalálhatjuk, hogyan lehet érdekesen, élményszerűen, tantervek szerint oktatni, csak éppen a célját nem éri el a fáradozásunk, ha nem engedjük a gyermekeket a tűz közelébe. A kérdés tehát az számomra: mi a célunk? Mit akarunk elérni? Hová akarunk eljutni?

Engedjük- e Jézushoz a gyermekeket? Talán sokan most azt mondják, hát persze, mi más lenne a cél? Mégis álljunk meg ennél a kérdésnél! Hiszen a hitoktatásban résztvevő gyermekek egy része eljut a konfirmációig, amikor ő maga tehet bizonyságot a Jézus Krisztusba vetetett hitéről. Tételezzük fel, hogy valóban így is van. De hová tűnnek el azután? Ha Jézushoz vezettük őket, nem fordulnak el tőle, legfeljebb kitérőket tesznek, mert aki a tűz melegét ismeri, nem vágyik arra, hogy megfagyjon - az előbbi példánál maradva. Mégis hiányoznak a gyülekezeteinkből a gyermekek, de főként a fiatalok! Miért? Nem vagyunk elég érdekesek, olvastam nemrég valakitől. Nem vagyunk elég modernek, hallottam egy másik véleményt. Sokan előítélettel viseltetnek a történelmi egyházak iránt, vagy éppen szakítani szeretnének a hagyományokkal. Vagyis akadállyá válunk a legjobb szándék mellet is a Jézushoz vezető úton?

Azt gondolom, a válasz az életszerűségben rejlik.

Ha tudunk maradandó értékrend szerint, Krisztusi értékrend szerint mai kérdéseket megválaszolni, akkor Jézus hiteles követőiként tesszük a dolgunkat, ha nem, akkor elveszünk mi is és a ránk bízottak is.

Ha tudunk megfelelő kereteket biztosítani, amely keretek között jól érzi magát a 3-16-30-60 éves is, akkor fontos lesz a hely, az idő, az alkalom, ahol JÉZUSSAL találkozhat. Fontossá lesz az a közösség, ahová azért vágyakozik, mert JÉZUS jelenlétét érzi meg, mert átjárja az égő tűz melege.

Amikor Jézus találkozott a csüggedt tanítványokkal az emmausi úton, azok azt érezték, hogy míg Jézus beszélt hozzájuk, átjárta valami a szívüket. Ez a „valami" a Lélek ereje, a Lélek tüze volt, és felismerték a velük beszélő Jézust.

Ezt a boldog felismerést kívánom gyülekezeteink aprajának és nagyjának egyaránt, hogy a hit ne csak tan legyen, hanem megélt valóság az életünkben.

Hangóné Birtha Melinda lelkipásztor

Miskolc-Avas