Lelkészbeiktatás a Varbói Gyülekezetben

Az igazi ünnepek megfényesítik a hétköznapok szürkeségét, s már a készülődés izgalma boldogsággal tölti el a szívünket. Még inkább igaz ez akkor, ha egy közösség vár egy szép napra, hiszen együtt dolgozni, együtt örülni nagyszerű élmény. Ebben lehetett részünk júliusban, hiszen a hónap utolsó vasárnapján ifjú lelkipásztorunk ünnepélyes beiktatására került sor.

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." 2005 nyarán hosszú, rendkívüli lelkiismeretességgel végzett szolgálat után Kurucz József nagytiszteletű úr nyugállományba vonult. A Varbói Református Gyülekezet döntése alapján Gere Gábor József nagytiszteletű úr vette át helyét.

Új lelkipásztorunk nagy lendülettel kezdte el munkáját, igyekezve, hogy a legifjabbaktól a legidősebbekig valamennyi korosztály úgy érezze, helye van ebben a közösségben. Munkájában mindig mellette állt, és segítette felesége Izabella. Fáradozásuk nem volt hiábavaló, egyre több új arc tűnik fel az istentiszteleteken, hittanórákon, más gyülekezeti alkalmakon. Az eltelt egy esztendő alatt bebizonyosodott, hogy választásunkat nem kell megbánni, hisz Isten akarata volt, s a presbitérium úgy döntött, hogy július 30-án ünnepi hálaadó istentisztelettel egybekötve kerüljön sor Gere Gábor József beiktatására.

A forró júliusi nap délutánján gyönyörű templomunk padsorai teljesen megteltek. A Varbói Református Gyülekezet tagjain kívül a meghívást elfogadó vendégek is helyet foglaltak közöttünk.

A fennálló, s nagyének után Gazda István esperes úr végezte el a beiktatás szertartását. Ezután egy közös ének, majd Kovács Edit köszöntő verse következett. A beiktatott lelkipásztor igehirdetése után az egyházmegye, a polgármester, a család, a helybéli és szülő városi gyülekezetek szép köszöntő szavai hangzottak el, amit Lantos Nóra szavalata követett. A meghívott lelkipásztorok gondolataikat az Ige egy-egy szakaszához fűzve tolmácsolták. A beiktatott lelkipásztor válasza után Dienes Pálné mondott verset, majd Szternai János gondnok úr szeretetvendégségre hívta az ünnep valamennyi résztvevőjét.

Sok szorgos kéz munkálkodott azon, hogy ez a nap szép és emlékezetes legyen. Bízom benne, hogy ennek az ünnepnek sokáig tiszta gondolatok forrásai lesznek, s megerősítik, létszámában növelik református közösségünket.

Pál apostol szavai szolgáljanak ehhez útmutatóul: „Ha tehát van vigasztalás a Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé az örömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok, ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál."

Szternai Tamásné