Adj új erőt, Urunk! - (10 éves a Bőcsi Református Nőszövetség)

LVI. évfolyam 2. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye

Adj új erőt, Urunk… - így kezdődik egyik kedves énekünk, mert Isten megújító erejére naponta szükségünk van. Ezzel az énekkel köszöntöttük ez év július 26-án nőkonferenciánk résztvevőit, amelyet abból az alkalomból rendeztünk, hogy fennállásának 10. évfordulóját ünnepelhette a Bőcsi Református Nőszövetség.
 

Isten sok lehetőséget adott a szolgálatra az elmúlt tíz esztendőben, és sok erőt is, hogy elvégezhessük mindazt, amit ránk bízott. A tíz esztendő sok-sok áldásáért adtunk hálát ezen a konferencián.
 Eljöttek és velünk együtt ünnepeltek a Borsod-Gömöri Egyházmegye gyülekezeti nőszövetségei.
 Konferenciánkat dr. Pásztor Jánosné, a Református Nőszövetség országos elnöke vezette, aki bevezetőjében elmondta: nem is lehetne szebben ünnepelni egy ilyen évfordulót, mint hogy konferenciát rendezünk, ahol együtt lehetünk azokkal, akiknek élete, útja, szolgálata a közös küldetésben egybefonódik a miénkkel.  A témát is ő választotta: A Kincs (mennyei és földi kincsek). Négy előadást hallhattunk ezzel kapcsolatban, amelyeket az országos elnökség tagjai tartottak:

1. „Ahol van a kincsed, ott lesz a szíved is…” – dr. Pásztor Jánosné
2. „A ránk bízott kincs…” - dr. Márkus Mihályné
3. „…kincsed lesz a mennyben…” – Derencsényi Zsuzsanna
4. „A mennyek országa hasonló a szántóföldben elrejtett kincshez…” Magyarné Balogh Erzsébet.
 Ezek az előadások megerősítettek bennünket abban, hogy Isten ránk is bízott kincseket azért, hogy szolgáljunk vele másoknak. A mi kincseink nem látványos kincsek, nem fénylenek, de mindarra, amit mi tovább tudunk adni – a hitre, reményre és szeretetre – ma is nagy szüksége van a világnak.
 Jó volt megállni és együtt átgondolni: hogyan is állunk a kincsekkel. Isten elé állni és bűnbánattal számot adni lelkünk elherdált kincseiről és hálát adni azokért a kincsekért, amelyekkel szolgálni tudunk.
 Nem könnyű ma Magyarországon a nőszövetségek munkája. Sokszor találkozunk meg nem értéssel, ellenállással. Sokszor töredékes a szolgálatunk, sokszor „belefáradunk”. De Isten mindig a segítségünkre siet, amikor imádságban arra kérjük: Adj új erőt, Urunk!


Szőnyiné Cseke Tünde
lelkipásztor

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Jn 16,3

Lk 21,1–4R

„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja. 

tovább

(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)

Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet. 

tovább

LUKÁCS 22,14–23 - Horderő

Vajon tisztában voltak a tanítványok Jézus szavainak horderejével? Megértették egyáltalán, hogy Uruk saját haláláról szólt? 

tovább

2018. április 3.

Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)

tovább

Dénes Károly: Keresztfa tövében

Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.

tovább