Rendhagyó istentisztelet Harsányban

Ifjabb Szombathy Dénes harsányi lelkipásztor meghívott bennünket, hogy vegyünk részt egyik nyári szabadtéri istentiszteletükön. Örömmel tettünk eleget a meghívásnak.

Érkezésünkkor érdekes kép fogadott: a parókia udvarán padok, asztalok, kissé távolabb egy ha­talmas üst, tele illatos gulyáslevessel. Lassan érkeznek a gyülekezet tagjai. Az idősebbek a padokon, asztaloknál, a fiatalabbak pedig a gyülekezeti teremben énekelnek. Érkeznek gyermekek párosával, de olyan is akad, aki szüleivel kézen fogva sétál be az augusztusi meleg délutánon a parókia udvarára.
A lelkipásztorral és feleségével beszélgetve kiderül, nem az első ilyen istentisztelet, illetve gyülekezeti délután a mai. Sokat gondolkodtak, mit lehetne tenni, hogy a gyermekek, fiatalok otthon érezzék magukat a gyülekezetben, és a már konfirmáltak is otthonra és feladatra találjanak. Másik kérdésük az volt, hogy vannak olyan gyermekek, akik szorgalmasan részt vesznek a hitoktatásban, szüleik azonban nem jelennek meg rendszeresen az istentiszteleten. Így született meg az a gondolat, hogy érdemes olyan félig istentiszteleti, félig kötetlen alkalmakat szervezni, amelyeken együtt vehetnek részt szülők, gyermekek és a fiatalok közül is több korosztály.
A gyülekezeti délután első eseménye a rendhagyó istentisztelet. Rendhagyó, mivel nem a templomban zajlik, mivel a református énekeken kívül ifjúsági énekeket is tanul a gyülekezet, sőt, maguk a fiatalok is énekelnek, bizonyságot téve hitükről.
Az istentisztelet után megtudhatjuk, mit is főztek olyan nagy odaadással az asszonyok. A közös étkezés alatt élénk beszélgetés folyik, utána pedig a gyermekek hamar a labdáért szaladnak és indul a közös játék. Közben a fiatalok közül néhányan tovább énekelnek, az idősebbek pedig beszélgetnek.   Családias hangulatú délután ez. Adja meg a Mindenható Isten, hogy ez az otthonos érzés megmaradjon a gyülekezeti tagok szívében, és gazdagodjanak az Isten iránti és felebarátaik iránti szeretetükben!

Barnóczki Anita