Nőszövetségi Világtalálkozó

„A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által." (2Tim 1,14)

Közel ezren sereglettek össze augusztus 19-én a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója keretében megrendezett Nőszövetségi Világtalálkozóra, a miskolci Kossuth utcai templomba. A Kárpát-medence csaknem valamennyi egyházkerületéből érkeztek a gyülekezetek nőszövetségeinek küldöttei és az érdeklődők.

A gyülekezeteinkben működő nőszövetségek rendszeresen szoktak találkozni és kicserélni tapasztalataikat, általában egyházkerületi vagy egyházmegyei konferenciákon. De ilyen találkozóra, ahova minden gyülekezetből vártuk a résztvevőket csak ritkán kerül sor. Ezért volt nagy öröm, hogy a Világtalálkozó e rendezvényét egyházkerületünk rendezhette.

Dr. Horváth Barnabásné a Tiszáninneni Nőszövetség elnökének áhítatával kezdődött az egész napra tervezett találkozó. Jézus mennyek országáról szóló hasonlatai (Mt 13,44-46) alapján arról szólt, hogy a mai világ sok mindent értéknek tart, pénzt, sikert, ami valójában talmi és értéktelen. Nem veszik észre, hogy közben lelkükben kárt vallanak és nem látják meg az igazi kincset, a testé lett Igét, Jézus Krisztust.

A rendezvényt befogadó gyülekezet lelkipásztora, Szabó Sándor melegszavakkal köszöntötte a találkozó résztvevőit és kívánt áldást az együttmunkálkodásra.

Dr. Pásztor Jánosné az Országos Nőszövetség elnökének szavait hallhatták a jelenlévők. Aki gyakorlati útmutatásokat adott a mindennapi szolgálatokhoz. A Lk. 8,22-25 alapján tette fel a kérdést: „Ki is van a hajóban?" A természet fellázadása, a sokszor értelmetlen és felelőtlen emberi tevékenységgel szemben, a világszerte egyre súlyosbodó szociális és társadalmi bajok, de sokszor egyházunk helyzete is aggodalmat kelt és álmatlan éjszakákat okoz.

De soha ne felejtsük, ki van a hajóban, Jézus, aki parancsol a hullámoknak, a viharnak is.

A találkozó témáját összefoglalta az előadás címe: „A maradandó kincs felfedezése, megőrzése és átadása a múlandóság világában", melyet részletesen Dr. Lenkeyné Dr. Semsey Klára professzor asszony tárt a résztvevők elé. A tartalmas és mély összefüggéseket feltáró előadásban, evangéliumi tanítást kaptunk azokról az értékekről, amelyeket a Szentírásban készített el számunkra Istenünk. Ez a kincs a hit, amelyet az életet adó Isten ajándékozott a számunkra. Tartsuk kiváltságnak, hogy az élet továbbadására méltatott Teremtőnk bennünket. Maradandó kincs a reménység, amely az élet válságaiban arra eszméltet, hogy Jézus Krisztus az ember legmélyebb válságából, az embergyilkos ellenség rabságából is megnyitotta a kimenekülés útját. Az Újszövetség tanítása szerint a legnagyobb érték a szeretet, amely Krisztus visszajövetelkor, amikor hitünk látássá válik, és reménységünk beteljesedik, teljessé lesz. A szeretet, ha annak forrása a szabadító Úr nem marad szó, hanem tettekké válik. Az a küldetésünk, hogy az eljövendő világ erejét, már a múlandó világban megjelenítsük. Maradandó kincs, korszakokon átívelő érték mindaz, amit az életben a szeretet pecsétje igazol és az emberekben reménységet ébreszt. Ennek felfedezése a naponkénti imádságos Ige olvasás során történik. Átadásában nagyon fontos szerepe van a családnak, főként az édesanyáknak és nagymamáknak.

Egy másik szervezet nézőpontjait figyelembe véve, saját munkánkban hasznos és tartalmas tanítást kaptunk D. Dr. Csohány János előadásából, „Nők a Lelkészegyesület 1918-25. évi reformprogramjában" címmel. Ebben a négy részre tagolódó, egész nemzetnek szóló programban, modern és ma is érvényes célkitűzéseket fogalmaztak meg eleink. Melynek véghezvitelében, nemcsak fontos szerepet szántak a nőknek, hanem megbecsülést sugároz feléjük. E program fontosnak tartotta az iskolák fejlesztését, hogy megfelelően képzett tanítók és tanárok öntudatos, művelt, kálvinista valláserkölcsű jellemeket formáljanak. Szükségesnek látja különböző lapok indítását nők, lányok, ifjak, tanítók, tanárok, lelkészek számára. A szociális részben hosszan foglalkozik az anyaság és gyermeknevelés kérdésével. Pál apostol tanítása alapján fontosnak tartja a munkát és elítéli a naplopó életmódot. De fontos feladatnak látja az elesettek támogatását. E nagyszabású program, amely iskolák, árva- és aggmenházak, kórházak indítását tervezte, el is kezdődött, de előbb a háború ezt visszavetette, majd az államosítás a már megvalósult intézményeket is elvette.

A Lévay Gimnáziumban elfogyasztott ebédhez történő séta, alkalmat adott Miskolc néhány nevezetességének megtekintésére. Ebben segített Dr. Horváth Barnabás, aki rövid ismertetést tartott a városról, a miskolci gyülekezetekről és az Avasi templomról, melyet megtekintettek az érdeklődők.

A találkozóinknak mindig fontos része, hogy a területi részek beszámolnak szolgálataikról. Ezekben egymást erősítve mondjuk el, munkákban kapott áldásokat és örömeinket.

Nagyjelentőségű a Dunántúli Nőszövetség által készített imafüzet, amely a december 3-án tartandó imaalkalomra készült. Ezt szeretnénk minden évben megtartani. Ezen a szétszakítottságban élő magyar nemzetünk sorsát visszük a történelem Ura elé. Ennek megtartására ezúton is felhívunk minden gyülekezetet.

A találkozót népzenei műsor színesítette, melyen felléptek Balogh Kálmán cimbalomművész, Herczku Ágnes népdal énekes, Jancsó Katalin, Pál Lajos, Pál István és Pál Eszter zenészek. Lehetőség volt Váradiné Osváth Ilona párnagyűjteményének megtekintésére, melyet Dr. Gyárfás Ágnes ajánlott a részvevők figyelmébe.

A Szentháromság Istennek adtunk hálát e napért, hogy egymás hite által épülhettünk a záró áhítatban, melyen Dr. Börzsönyi Józsefné Szabolcsy Marianna szolgált, aki a 2Kor 4,7 igevers alapján arról szólt, hogy Istenünk emberi testünk törékeny cserépedényét használja fel arra, hogy a múlandó világban, az örök és igazkincset hordozzuk és továbbadjuk.

Áldjuk Istenünket, hogy alkalmat teremtett a feltöltekezésre és köszönjük, hogy sokaknak szívét és kezét úgy indította, hogy segítségünkre legyen ennek a találkozónak a megrendezésében. Így köszönjük Szabó Sándor lelkipásztornak, hogy befogadta rendezvényünket; főtiszteletű Csomós József püspök úrnak és Ábrám Tibor főgondnok úrnak a segítségét és támogatását; Püspöki Hivatal és Lévay Gimnázium dolgozóinak és mindazoknak a testvéreimnek a segítségét, akik Miskolcról, az Avasi, Belvárosi és más gyülekezetekből, Sajószentpéterről, Gesztelyből, Sajóhídvégről, Bőcsről, Hernádkakból, Hernádnémetiből fáradoztak ennek a napnak megszervezésben és lebonyolításában. Valamint az Európa rádió munkatársainak, hogy a találkozót követően azok is meghallgathatták az előadásokat, akik nem tudtak köztünk lenni.

Földesiné Kántor Mária lelkipásztor

Tiszáninneni Nőszövetség titkára