Ünnep a selyebi gyülekezetben

A Cserehát dombsága között a szárazvölgyön található kis település lakosai csodálatosan szikrázó napsütésre ébredtek 2006. október 1-jén, amikor nem csupán a helyi önkormányzati és megyei képviselői választások miatt volt nagy izgalom, hanem a selyebi református gyülekezet hálaadásának sikeréért aggódó, de ugyanakkor örvendező arcú emberekkel lehetett találkozni az utcán.

Ritkán kerül sor ilyen nagy ünnepre egy közösség életében, mint amilyenre készültek itt, Selyeben. Több mint 10 évi munkálkodás után felépült egy új parókia gyülekezeti teremmel, irodával. A parókia mellett megújult a 120 éves templom, magasba szökő, karcsú tornyával, melyet vörösréz lemez fed. Megragadó és felemelő látvány a község közepén az épületegyüttes. Nem lehet úgy elmenni előtte vagy mellette, hogy oda ne vonja a járókelők figyelmét, tekintetét.

Az ünnepi istentiszteletre sok kedves vendéget vártunk - nem hiába -, hiszen a templom mellett megtelt az a 120 férőhelyes sátor is, ahol a résztvevők kivetítőn keresztül kísérhették figyelemmel az ünnepi istentiszteletet.

Csomós József püspök úr a 126. zsoltár alapján hirdette Isten igéjét: „Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk." Isten jóra fordította ennek a gyülekezetnek a sorsát. Csodálatos és hatalmas tette késztet mindnyájunkat hálaadásra. Övé a dicsőség minden elért eredményért.

Az igehirdetés után Petró Béla megbízott lelkipásztor köszöntötte a meghívott vendégeket, majd visszaemlékezett a felújítás előtti állapotokra: a beázástól károsodott templomfalakra, a teljes felületén rozsdás lemeztetőre.

A több 10 millió forintos beruházásra a gyülekezeti adományok mellett az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Egyházkerület hathatós támogatásával kerülhetett sor. A beszámoló végén személyes és közösségi biztatásként szólított meg az Ézsaiás könyvéből vett ige:

„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el" (40,31).

A templomi alkalom után szeretetvendégségen vett részt a mintegy 300 fős vendégsereg.

(Petró Béla lelkipásztor beszámolójának rövidített, szerkesztett változata)