50 éve konfirmáltak találkozója Sajókazán

„A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Lélek által."
(2Tim 1,14)

Ez az ige és ennek üzenete hangzott 2006. november 19-én, vasárnap a sajókazai református templomban, mert immáron második alkalommal hívtuk találkozóra azokat, akik 50 évvel ezelőtt konfirmáltak a sajókazai református gyülekezetben.

Nagy izgalommal készültünk az elmúlt esztendőben is, hiszen nem tudtuk, hogy meghívásunknak eleget tesznek-e majd a meghívottak. Ma már hálás szívvel emlékezünk vissza a múlt évi találkozóra, mert sokan itt voltak az egykori konfirmandusok közül. Erre a napra ugyanilyen izgalommal készültünk. És jó azt megtapasztalni, hogy egy jubileumra való meghívás megérinti az emberi szíveket.

1956-ban Ruszkay Gyula nagytiszteletű úr volt az, aki felkészítette az akkori ifjakat a konfirmációi vizsgára és fogadalomtételre. Az ő kezéből vehették el a testvérek az első úrvacsora alkalmával a falat kenyeret és a kelyhet. Azóta több lelkész is szolgált Sajókazán, és Isten kegyelméből már tizenegyedik esztendeje Bundzik Attiláné tiszteletes asszony is beállhatott az itt szolgáló lelkipásztorok sorába.

Bemutatkozása után hangzott el azoknak a neve, akik 1956-ban konfirmáltak. Tizenketten voltak, akik közül sajnos már többen nem élnek. Rájuk is emlékeztünk e napon. Áll Károly, aki nincs már közöttünk, Csaja Erzsébet, Kovács Iván, Kucsora János, Pócs Gyula, Pogány Erzsébet, Sáfrány Sarolta, aki súlyos beteg, Sáfrány Dezső, aki nincs már közöttünk, Seres Imre, Stefán Irén, Stefán Károly és Tamás Piroska, ők mindketten elmentek már a minden élőknek útján. Heten vannak tehát, akiket az Isten megtartott idáig, és nagy öröm a számunkra, hogy közülük hatan el is tudtak jönni szeretteik kíséretében. Így lett a sajókazai gyülekezet számára és az 50 éve konfirmáltak számára a hálaadás napja e vasárnap. Megköszöntük az Úrnak, hogy gondviselése megőrizte a ma ünnepelt egykori konfirmandusokat és az ő szeretteiket. Azt kértük Istentől, hogy tartsa ébren az ő szívükben is az ige utáni szomjúságot, és még sokszor kereshessék fel Isten házát akár itt, akár máshol a hálaadás szavával. Majd a gyülekezet egy emléklappal és egy szál virággal köszöntötte a megjelent 50 éve konfirmált testvéreinket: Csaja Erzsébetet, Kovács Ivánt, Kucsora Jánost, Pócs Gyulát, Pogány Erzsébetet, és Seres Imrét.

Végezetül mint a gyülekezet gondnoka a 5Mózes 8,2 versével kívántam áldást vendégeink és gyülekezetünk életére: „És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr..."

Áll András

a sajókazai gyülekezet gondnoka