Jézus keres Téged - Zempléni konfirmandusok hétvégéje

Lelkipásztorokban és gyülekezeti tagokban egyaránt ott feszül a kérdés, amikor a szépen vizsgázó konfirmandusokat hallgatják: Vajon jönnek-e ezután templomba? A tapasztalat többnyire elszomorító, mert Magyarországi Református

Egyházunk fiataljai azzal, hogy a gyülekezet előtt bizonyságot tesznek arról, hogy immár gyülekezeteink úrvacsorával is élő tagjaivá cseperedtek, furcsa ellentmondásként ezután eltűnnek a gyülekezeti életből,

még akkor is, ha előtte éveken át rendszeresen és szorgalmasan jártak hittanórákra. (Dicsőség Istennek minden kivételért, a többség azonban, ahogy mondani szokták: kikonfirmál) A zempléni egyházmegye lelkipásztorai ez ellen szerettek volna tenni valamit, amikor 2006. november 10-11-én megszervezték a zempléni konfirmandusok hétvégéjét, abban a reménységben, hogy a hasonló korú fiatalok egymást is erősítve hitükben, életre szólóan kötelezzék el magukat Jézus követése mellett. Az egyházmegyéből harminc gyülekezet képviseltette magát, és kettőszáz konfirmandus találkozhatott egyszerre.

November 10-én pénteken 16 és 17 óra között Szerencsen a vár színháztermében volt a gyülekező. Jó érzés volt egy zsúfolásig telt terembe lépni, ahol - bár református gyülekezeti tagok ülnek a székeken - az átlag életkor még a kísérő lelkipásztorok „segítségével" sem érhette el a húsz esztendőt. Annak érdekében, hogy a kezdetben félénknek látszó fiatalok oldódjanak, Antal Mariann tolcsvai lelkipásztor testvérünk készült fel ismerkedést segítő ötletes játékokkal.

A kezdő áhítat előtt Bihari Sándor vajdácskai lelkipásztor, gitáros kíséretével és a Szikra dicsőítő csoport segítségével dicsérhettük énekszóval a mi Istenünket (A Szikra mozaik szó jelentése: Siess Zempléni Ifjú Krisztust Akard). Kis Gergely Márton pedig egy koboz nevű hangszeren és citerán játszva énekeskönyvi dicséreteket tanított. Az Itt van Isten köztünk..., a Mindenek meg hallják... vagy a Siess keresztyén, lelki jót hallani... kezdetű dicséreteket eddig még soha nem hallottam olyan lelkesedéssel énekelni, mint akkor ott. Az Úr énekszóval történő magasztalása a találkozó alatt végig hangsúlyos volt. Kovácsné Éles Edina Lukács evangéliumából Zákeus története alapján hirdette az Igét, abban a reménységben, hogy a konfirmandusok között is lesz olyan, aki Jézus szavát: „ma a te házadban kell megszállnom", személyes megszólításként hallhatja a Szentlélek csodája által azért, hogy minél többek életében valósággá legyen, amit Jézus Zákeusnak így mondott: „Ma lett üdvössége ennek a háznak". Hiszem, hogy az igehirdető ebbéli reménysége nem volt hiába való, nem csupán az emberi igyekezet miatt, hanem „mert az Ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lk 19, 10) Ez utóbbi idézet nem csak az esti áhítat lelkiségét, hanem az egész hétvégét meghatározta. Az áhítatot követően csoportokra osztódtunk és beszélgetés, játék és vacsora után a szerencsi középiskolai kollégiumban kívántunk szép álmokat egymásnak.

Szombaton reggel a testi táplálkozás után lelki erősítéssel: énekléssel kezdtük a napot. Majd bizonyságtételek hangzottak el: Laczi Petra pácini és Hajnal Zsuzsa vajdácskai fiataloktól. Babolcsi Anita (Tokaj) a Biblia című verssel, Müller Nikoletta (Szerencs) pedig saját költeményével készítette szívünket és gondolatainkat a reggeli áhítatra, amelyen Fejér Zoltán pácini lelkipásztor szolgált Nátánáel kérdése alapján: „Származhat-e valami jó Názáretből?"(Jn.1,46) Az igehirdető tovább is kérdezett: Származhat-e valami jó a konfirmációból? Származhat-e valami jó a szerencsi konfirmandus hétvégéből? Akkor mindenképp, ha a kérdés után együtt tudjuk mondani Nátánáellel Jézusnak, hogy: „Mester, te vagy az Isten Fia..." Kis szünet és finom sütemények után Pótor László tokaji lelkipásztor előadását hallgathattuk meg a már említett idézet alapján: „mert az Ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet" (Lk 19,10). Az előadásból magunkra ismerhettünk, mert szó volt arról, hogy valamit vagy valakit: Mindenki keres. Jézus pedig azért keres minket, mert: Fontosak vagyunk neki, mert nem vagyunk a helyünkön, és mert teljes életet akar adni számunkra. Ezután Jézus keresésének módszertanával ismerkedtünk. Az előadó arra hívta fel a fiatalok figyelmét, hogy hogyan keres Jézus: másokon keresztül, szeretetével, Igéjével. Lelkipásztor testvérem előadását különböző elrejtett betűk kerestetésével színesítette, amely betűkből aztán élő puzzle-lé álltak össze a megtalálók. A betűk az előadás alapigéjét adták ki: Lk 19,10. Az a bibliai igazság, hogy „keressetek és találtok", azokat boldogította leginkább, akik székük alá ragasztott meglepetés csokikra bukkantak.

Az előadást kiadós ebéd követte, majd rövid sétával a szerencsi református templomba értünk, ahol istentisztelettel zártuk a konfirmandustalálkozót. Az istentiszteleten dr. Börzsönyi József esperes úr hirdette Isten Igéjét, Jézus és a samáriai asszony történetén keresztül (Jn 4,1-39). Az igehirdetésben hangsúlyozta a szolgálattevő, hogy Jézus megszólította azt az asszonyt, bár ez az akkori korban meglepőnek számított, mint ahogy sokan meglepődnek azon, ha ma azt hallják, hogy Jézus minket is próbál megszólítani: Imáink közben, különböző élethelyzetek közepette. Sokszor éppen a bajban, félelmek között tapasztaljuk Jézus segítségét, azt hogy bele szól az életünkbe. A kérdés, hogy elhisszük-e, meghalljuk-e, hogy Jézus szólongat minket. A samáriai asszony, amikor Jézussal találkozott, nem csak hogy hitt Jézusnak, de másokat is Jézushoz hívott. Akik az asszony szavára Krisztushoz mentek, végül ezt mondák neki Krisztusról: „Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője." (Jn.4,42)

Azért imádkozom, hogy Isten Igéje a Szerencsen megrendezett konfirmandus-hétvégén ne térjen vissza üresen, hanem munkálkodjon a fiatalok szívében, lelkében, értelmében, hogy mire konfirmációs vizsgára kerül a sor, ne csupán a lelkipásztorok, szülők, nagyszülők szavára higgyenek, és menjenek templomba, hanem azért, mert Jézus szavát meghallották, és tudják, hogy valóban Ő a világnak és benne az ő életünknek is egyedüli megtartója. Tudom, hogy ez a reménység nem szégyenít meg, „mert az Ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lk. 19, 10)

Tar László Péter

lelkipásztor, Mád