Emlékezetes vasárnap Szendrőládon

„Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged!" Zsolt 84, 5

Valóban emlékezetes nap volt 2007. március 11-e a szendrőládi református gyülekezet életében. A számára legkedvesebb helyen, az Isten házában köszöntöttük Lekori József testvérünket és kedves feleségét, Margit nénit, akik 76 éven át látták el hűséggel a harangozás és templomtakarítás szolgálatát.

Többször is beszéltük a gyülekezet tagjaival, hogy talán a Kárpát-medencében sincs még egy ilyen házaspár, akik folyamatosan, több mint háromnegyed évszázadon át álltak volna a harangozói szolgálatban. Nincs olyan református család Szendrőládon, akiknek ennyi idő alatt ne harangoztak volna keresztelő, konfirmáció, esküvő vagy temetés alkalmából. Ezért méltó, hogy a presbitérium javaslatára egy vasárnapi perselypénzzel és szerény ajándékkal, a gyülekezet közösségében, az Isten házában köszönjük meg odaadó szolgálatukat.

Bákai Imre helyettes lelkipásztor igehirdetése után Gombos Péter korábbi helyettes lelkész köszöntötte az ünnepelteket, a címben is idézett 84. zsoltár szavaival. A gyülekezet asszonykórusa énekekkel, Nagy Ernőné imával, özv. Rőczei Andrásné verssel köszöntötte az idős házaspárt. Nagy Ernő tiszteletbeli gondnok szavai után Mészáros Béla gondnok szólt az ünnepeltekhez. Ebből idézünk néhány gondolatot:

„Mindnyájunk által mélyen tisztelt Lekori József és Lekori Józsefné kedves testvéreink. Engedjék meg, hogy a gyülekezet, a presbitérium és a magam nevében őszinte szeretettel és tisztelettel köszöntsem önöket... Ez az életút, amit most itt a gyülekezet ünnepel, 1930. május 15-én kezdődött. Lekori József testvérünk, aki akkor 16 éves volt, s édesanyja özvegyen, egyedül nevelt, felkérést kapott Borsovai Lengyel Gyula lelkipásztortól a harangozói szolgálat ellátására. Ettől kezdve - bízva Isten segítségében - minden reggel, délben, minden vasárnap és ünnepnapon fel kellett mennie a toronyba, hogy a harang megszólaljon. 1954. január 16-án házasságot kötött Molnár Margittal, és ettől kezdve 2006 augusztusáig együtt végezték a harangozói feladatokat és a templom takarítását. Szolgálati idejük alatt a templom külső, belső rendje soha nem volt kifogásolható, a harangok mindig pontosan és időben szóltak, hol istentiszteletre, hol temetésre, hol a közelgő viharfelhők elűzésére. Hálaadás és magasztalás van a szívünkben, hogy Isten megtartotta őket több mint háromnegyed évszázadon át tett szolgálatuk alatt jó erőben, egészségben. Köszöntésemet az ige szavaival zárom: Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon (2 Tim 4, 7-8)."

A leköszönő harangozó biztató szavakkal, hűségre intve adta át a templom kulcsát Mészáros Imrének, a presbitérium által választott új harangozónak.

Az istentisztelet ünnepi része közös Isten-magasztalással, dicséretmondással zárult.

-sp-