Nyugdíjas lelkipásztorok és lelkészözvegyek találkozója Egerben

Az egervölgyi egyházmegyében élő vagy itt szolgáló nyugdíjas lelkészeket és lelkészözvegyeket hívta össze az egyházmegye esperese, dr. Kádár Zsolt testvéri találkozóra Egerbe, március utolsó délutánjára. Még színesebbé és gazdagabbá tette ezt a találkozót az, hogy egri kiránduláson volt az egyházmegye fenntartásában működő átányi református általános és művészeti iskola két osztálya néhány pedagógussal, a 2. és 3. osztály, és az a két csoport - ahogyan az esperes fogalmazott - az előttünk jártak és az utánunk jövők nemzedéke találkozott egymással.

Kádár Zsolt esperes bevezető áhítata után az átányi iskolások adtak kedves és színes műsort. Énekeik, szavalataik az iskolai oktatás evangéliumi többletét mutatták be. Műsoruk végeztével Énekes Istvánné igazgatónő számolt be az iskolájukról, mely egyházunk legkisebb, de növekedésben levő iskolája. A gyermekek műsorára Benke Györgyné válaszolt egy kedves evangéliumi gyermekénekkel, amit még hitoktató korában tanított az induló miskolc-diósgyőri református általános iskolában.

Az egri gyülekezet gondnoka, Püski Imre köszöntő és beszámoló szavaiból tájékoztatást kaptak a jelenlevők az egri gyülekezetről és a Kálvin-házról, mely helyet adott ennek a találkozónak is. Kádár Zsolt esperes pedig az egyházmegyéről számolt be, mint a Magyarországi Református Egyház egyik legkisebb egyházmegyéjéről. Jelenleg 19 aktív lelkész szolgál az egyházmegye 22 gyülekezetében, és 4 „bekebelezett" lelkész. A nyugdíjas lelkészekkel együtt - akár az egyházmegye területén élnek, akár másfelé költöztek el - 30 lelkipásztor tartozik az egyházmegyéhez.

A meghívásra 9 nyugdíjas lelkipásztor, illetve lelkészözvegye válaszolt úgy, hogy el is fogadta azt és jelen volt a találkozón: Denke Gergelyné (Eger), Király László és felesége (Bogács), Thamó Béláné (Bo-gács), Solymosi Tiborné (Cserépfalu), Timár Pál és felesége Szabó Gabriella (Pilisszentlászló), Benke György és felesége (Bogács). Ki-ki beszámolt emlékeiről és jelen helyzetéről. A közös emlékek és a még meglevő feladatok végzése hálaadásra indította az együttlevőket. Ezt a hálaadást kifejezte a 105. zsoltár is, melynek éneklésével kezdődött a bevezető áhítat:

Adjatok hálát az Istennek, imádkozzatok szent nevének!

Hirdessétek dicséretét és minden jótéteményét!

Beszéljétek a nép előtt nagy csudáit, melyeket tett.

B. Gy.