Dr. Varga István

LX. évfolyam 2. szám / Tudós lelkipásztoraink

Az olvasás szenvedélye mindig kitöltötte az életem. 19 éves koromban - akkori tinédzseres lendülettel - vakmerően írtam egy dolgozatot a létezés fogalmáról. Ezt a dolgozatot - ma már számomra érthetetlen bátorsággal - elküldtem az akkori, egyetlen filozófusképző intézetbe, az Eötvös Loránd Tudományegyetem II-es Számú Tanszékének vezetőjéhez, Ancsel Éva professzor asszonyhoz. Legnagyobb meglepetésemre a dolgozatomra válasz érkezett. Felajánlották, hogy az akkori viszonyok között - hihetetlen módon - felvételt nyertem a filozófia tanszékre. Ekkor már minden szándékom a teológiára való bejutás volt. Lelkipásztor szerettem volna lenni.

Lelkészi diplomámat 1984-ben Debrecenben szereztem meg. A teológián nem tartoztam az eminens tanulók közé. Jóllehet a külső szemlélő számára elveszettnek látszottam a teológusok között, mégis figyelmemet erősen lekötötte a teológia tudománya mellett a bölcselet. Őszintén meg kell mondani, abban az időben a továbbtanulást a világi és egyházi hatóságok nem tették lehetővé. Első jelentkezési szándékomat a Miskolci Egyetem jogi karára az Egyházkerület akkori vezetése kategorikusan és elég durván visszautasította. A tudomány iránt való érdeklődésemet azonban ez sem törte le, az erdőhorváti és rásonysápberencsi parókián számomra komoly szellemi munkát végeztünk egy kis, választott körrel. A változás idején az első adandó alkalommal azonnal beadtam felvételi kérelmemet a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarán a filozófia szakra. 1994-ben szereztem meg itt a diplomát. Máig sajnálom, hogy az akkori tanszékvezető által nagyvonalúan felajánlott doktorálási lehetőséget akkor egy másik cél érdekében elmulasztottam. 1995/96-ban két féléves ösztöndíjat nyertem Münchenbe. Itt a Ludwig Maximilianus Egyetemen teológiát és a jezsuita főiskolán filozófiát hallgattam. Ezektől a tanulmányoktól fellelkesülve hazatérésem után - természetesen a sok gyülekezeti munka mellett - szerettem volna teológiai doktorátust szerezni. Ekkor a teremtés teológiája foglalkoztatott s mellette a filozófia egyik elhanyagolt ága, az ontológia is. Mindkét témában sikerült elmélyülten foglalkozni olyan részletkérdésekkel, ami megítélésem szerint méltó lett volna doktori témához. Ezt a lelkesedésemet azonban a Debreceni Teológia illetékes tanárai udvariasan bár, de lehűtötték. Drága, kiváló mentorom dr. Szathmáry Sándor professzor úr unszolására adtam be doktori kérelmemet a Miskolci Egyetem Bölcsészkarára, ahol kellő előtanulmá-nyok és vizsgák után 2004-ben doktori szigorlatot tettem. Az egyetem profilját tekintve a doktori disszertációm címe: Ősi keresztyén elemek a magyar kultúrában. Szeretném megköszönni ismételten dr. Szathmáry Sándor professzor úrnak azt a kedves és jóindulatú atyai támogatást, amely átlendített a holtpontokon. Az ő segítsége nélkül egészen biztosan minden másképp alakult volna.


Véleményem szerint ma még inkább szüksége van a világnak és az egyháznak művelt, sokat olvasott, lehetőleg naprakész lelkipásztorokra. Lelkipásztori munkám során elég gyakran kell világi, jól felkészült emberekkel tárgyalnom. Tudom, hogy a tárgyalások sikere sokszor azon múlik, hogy a lelkipásztornak milyen identitástudata, műveltsége és alázata van. E három tulajdonságot napjainkban feladata lenne egyesíteni a teológia-oktatásnak és a leendő lelkipásztoroknak. Amikor a kis falvakban szolgáltam, viccesen úgy neveztük ezeket az időket, hogy a „rásonyi ösztöndíj ideje". Ez azt jelentette, hogy ezekben az esztendőkben az apró települések adta különleges lehetőségeket - a csendet, a nyugalmat, a viszonylagos gondtalan életmódot - nagyon is pozitívan használtuk ki az önképzést illetően. Ahelyett hogy panaszkodtunk volna, hogy kicsi a hely, elzárt a külvilágtól, kevés a fizetés, nincs autó, a panaszkodásra fordított energiánkat tanulásra, művelődésre használtuk. Hadd buzdítsak szeretettel minden fiatal lelkipásztort az önképzés fontosságára, és hogy használják ki azt a lehetőséget, amely talán soha nem tér vissza életükbe!


„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" (Zsolt 90, 12.)


Varga István


Tiszaújváros

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon… 1Thessz 2,12a

Jób 4

Miért zavarta Elifázt (5–6), hogy Jób hitének egyértelmű áldásait látta mások életében (3–4)? Milyen lélek van abban, aki a gyászolót vádolja gyermekei haláláért, az őt ért csapásokért (7–9)?

tovább

(13) „Jött valaki az ég felhőin…” (Dániel 7,1–14)

– Dániel látomásában rémséges vadállatok tűnnek fel, egyik felfalja a másikat. Igazi vadállatok ezek a korabeli, egymást követő birodalmak: a babiloniak, a médek, a perzsák, a mindent „egyesítő” nagy macedón (görög, hellén) birodalom, és annak utódbirodalmai. Mindegyik ijesztő, erőszakos, mindent felemésztő, a maradékot összetaposó, pusztító, nagyokat mondó szájával hőbörgő (1–9).

tovább

EZÉKIEL 13,17-23 - Nem ártatlan játék!

Az Ószövetség kizárólag ezen a helyen említ kifejezetten hamis prófétanőket. Férfi kollégáiktól eltérően ők nem csak hazugságokat hirdetnek Isten üzeneteként, hanem még mágikus rituálékat (halottidézéseket) is tartanak, és mágikus tárgyakat állítanak elő. 

tovább

2017. november 13. hétfő

Szüret

Az én Atyám a szőlőműves. (Jn 15,1)

 

tovább

Dicsérje Őt a köd is!

Minden lélek és minden létező,
hó és szélvihar, tűz és jégeső,
Dicsérjétek az Urat!

tovább