Dr. Varga István

LX. évfolyam 2. szám / Tudós lelkipásztoraink

Az olvasás szenvedélye mindig kitöltötte az életem. 19 éves koromban - akkori tinédzseres lendülettel - vakmerően írtam egy dolgozatot a létezés fogalmáról. Ezt a dolgozatot - ma már számomra érthetetlen bátorsággal - elküldtem az akkori, egyetlen filozófusképző intézetbe, az Eötvös Loránd Tudományegyetem II-es Számú Tanszékének vezetőjéhez, Ancsel Éva professzor asszonyhoz. Legnagyobb meglepetésemre a dolgozatomra válasz érkezett. Felajánlották, hogy az akkori viszonyok között - hihetetlen módon - felvételt nyertem a filozófia tanszékre. Ekkor már minden szándékom a teológiára való bejutás volt. Lelkipásztor szerettem volna lenni.

Lelkészi diplomámat 1984-ben Debrecenben szereztem meg. A teológián nem tartoztam az eminens tanulók közé. Jóllehet a külső szemlélő számára elveszettnek látszottam a teológusok között, mégis figyelmemet erősen lekötötte a teológia tudománya mellett a bölcselet. Őszintén meg kell mondani, abban az időben a továbbtanulást a világi és egyházi hatóságok nem tették lehetővé. Első jelentkezési szándékomat a Miskolci Egyetem jogi karára az Egyházkerület akkori vezetése kategorikusan és elég durván visszautasította. A tudomány iránt való érdeklődésemet azonban ez sem törte le, az erdőhorváti és rásonysápberencsi parókián számomra komoly szellemi munkát végeztünk egy kis, választott körrel. A változás idején az első adandó alkalommal azonnal beadtam felvételi kérelmemet a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarán a filozófia szakra. 1994-ben szereztem meg itt a diplomát. Máig sajnálom, hogy az akkori tanszékvezető által nagyvonalúan felajánlott doktorálási lehetőséget akkor egy másik cél érdekében elmulasztottam. 1995/96-ban két féléves ösztöndíjat nyertem Münchenbe. Itt a Ludwig Maximilianus Egyetemen teológiát és a jezsuita főiskolán filozófiát hallgattam. Ezektől a tanulmányoktól fellelkesülve hazatérésem után - természetesen a sok gyülekezeti munka mellett - szerettem volna teológiai doktorátust szerezni. Ekkor a teremtés teológiája foglalkoztatott s mellette a filozófia egyik elhanyagolt ága, az ontológia is. Mindkét témában sikerült elmélyülten foglalkozni olyan részletkérdésekkel, ami megítélésem szerint méltó lett volna doktori témához. Ezt a lelkesedésemet azonban a Debreceni Teológia illetékes tanárai udvariasan bár, de lehűtötték. Drága, kiváló mentorom dr. Szathmáry Sándor professzor úr unszolására adtam be doktori kérelmemet a Miskolci Egyetem Bölcsészkarára, ahol kellő előtanulmá-nyok és vizsgák után 2004-ben doktori szigorlatot tettem. Az egyetem profilját tekintve a doktori disszertációm címe: Ősi keresztyén elemek a magyar kultúrában. Szeretném megköszönni ismételten dr. Szathmáry Sándor professzor úrnak azt a kedves és jóindulatú atyai támogatást, amely átlendített a holtpontokon. Az ő segítsége nélkül egészen biztosan minden másképp alakult volna.


Véleményem szerint ma még inkább szüksége van a világnak és az egyháznak művelt, sokat olvasott, lehetőleg naprakész lelkipásztorokra. Lelkipásztori munkám során elég gyakran kell világi, jól felkészült emberekkel tárgyalnom. Tudom, hogy a tárgyalások sikere sokszor azon múlik, hogy a lelkipásztornak milyen identitástudata, műveltsége és alázata van. E három tulajdonságot napjainkban feladata lenne egyesíteni a teológia-oktatásnak és a leendő lelkipásztoroknak. Amikor a kis falvakban szolgáltam, viccesen úgy neveztük ezeket az időket, hogy a „rásonyi ösztöndíj ideje". Ez azt jelentette, hogy ezekben az esztendőkben az apró települések adta különleges lehetőségeket - a csendet, a nyugalmat, a viszonylagos gondtalan életmódot - nagyon is pozitívan használtuk ki az önképzést illetően. Ahelyett hogy panaszkodtunk volna, hogy kicsi a hely, elzárt a külvilágtól, kevés a fizetés, nincs autó, a panaszkodásra fordított energiánkat tanulásra, művelődésre használtuk. Hadd buzdítsak szeretettel minden fiatal lelkipásztort az önképzés fontosságára, és hogy használják ki azt a lehetőséget, amely talán soha nem tér vissza életükbe!


„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" (Zsolt 90, 12.)


Varga István


Tiszaújváros

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Jn 16,3

Lk 21,1–4R

„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja. 

tovább

(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)

Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet. 

tovább

LUKÁCS 22,14–23 - Horderő

Vajon tisztában voltak a tanítványok Jézus szavainak horderejével? Megértették egyáltalán, hogy Uruk saját haláláról szólt? 

tovább

2018. április 3.

Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)

tovább

Dénes Károly: Keresztfa tövében

Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.

tovább