Filmajánló - 300 - Készülj a dicsőségre!

Filmszeretők körében hatalmas vitát váltott ki a 300 című film. Sokan már a film létezésének jogát is vitatják: lehet-e, kell-e történelmileg nem hiteles filmet forgatni egy közismert történelmi eseményről? (A film a thermopülai csatát mutatja be sajátos szemszögből.)

A film készítői, Zack Snyder (rendező) és Frank Miller (társrendező producer, valamint a film alapjául szolgáló képregény rajzoló írója) már a film forgatásának legelső fázisában közölték: ez nem történelmi film, hanem egy képregény filmesített változata lesz.

Az átültetés sikerült, a filmben rengeteg olyan jelenet van, ahol az ember nem is az eseményt nézi, hanem csak gyönyörködik a látványban. A profizmusban, ahogy a rendező és az operatőr játszik a fényekkel, a színekkel, néha teljesen az az érzése a nézőnek, hogy ez bizony egy képregény! Fantasztikus a film vágása, a lassítások, majd a hírtelen gyorsított események, a színészek játéka, akik elhitetik az emberrel, hogy „ez Spárta".

Szerintem lehet és kell is filmet forgatni úgy, hogy egy kicsit játszunk a képzelettel, és az alkotói szabadsággal élve úgy ábrázoljuk a dolgokat, ahogy azt elképzeltük. Hiszen melyik fiút ne ragadta volna el a képzelet, amikor először hallott Leonidaszról és az ő bátor 300 harcosáról, arról, ahogy szembenéztek az akkori világ legnagyobb seregével. Vagy vegyük csak a spártaiakat, akik több száz éven keresztül csak a harcmodorukra és a harcra figyeltek. Egy társadalom, ami a becsületre, az erőre és a bátorságra épült! Hányan képzelték magukat bátor görög harcosoknak, akik nem saját magukat, hanem a társaikat védték pajzsaikkal „combtól vállig" és bármikor szemébe nevettek a halálnak!

Ez az, amiben a film maradandót alkotott. Olyannak ábrázolja a spártaiakat, amilyennek látni szeretnénk őket. Legyőzhetetlen harcosoknak, mindhalálig hű bajtársaknak, parancsra engedelmeskedő, mégis fékevesztett fenevadaknak. Végre látunk igazi falanxot, látjuk, milyen, amikor egyszerre mozdul 250-300 ember. A néző észre sem veszi, és már magával is ragadta a hangulat, ahogy „kevesen küzdenek sokak ellen". Azt hiszem, szükség van ilyen filmekre, amik ha történelmileg nem is hűek, de valami olyasmit mutatnak, amiből sajnos manapság egyre kevesebbet látunk: önfeláldozást, hazaszeretetet, kötelességteljesítést, bátorságot és kitartást!

A vita másik forrása az volt, hogy egy ilyen „hazafias" témájú filmnek biztos más mondanivalója van most, mikor Amerika a volt perzsa birodalom „leszármazottaival" civakodik. Minden félreértés elkerülése végett megjegyezném, hogy az eredeti Frank Miller képregény 1998-ban készült, és akik megnézték a filmet, talán vessenek egy pillantást az eredeti képregényre és rájönnek, hogy aktualizálni mindent lehet, csak van, amit nem érdemes!

A filmet szigorúan felnőtteknek készítették. Hősies mese azoknak, akik annak idején történelem órán beleszerettek a spártaiakba.

*subjektív*