Körzeti presbiteri konferenciák Abaújban

Az Abaúji Egyházmegyét térképen keresve egy hosszú, keskeny területet találunk. Apró falvak, kis városok. Az Egyházmegye internetes bemutatkozásában a következőket olvashatjuk e nagy múltú térségről: „...valóban megmaradt jó néhány emlék számunkra a múltból. Igen - sóhajtunk - ez volt a múlt! És most?

...Megmaradt és létezik múltunk két legfontosabb és legértékesebb eleme! Az örökkévaló Isten, aki népét annak számá­tól, életkorától, anyagi erejétől függetlenül őrzi és hordozza ma is. És megmaradt az abaúji református nép, akiknek őseiben bibliafordító reformá­torok munkája növelte a hitet.

... Éppen ezért van és lehet jövendőnk! Akkor is, ha létszámban felére fogytunk, akkor is, ha valaha önálló egyházközségek most kényszerű egymásrautaltságban élnek. Az a feladatunk, hogy é­püljünk a közöttünk levő, önmagukat és templomukat építő, felújító, karbantartó gyülekezetek hite által és példájából."

Ennek a közös célkitűzésnek a megvalósításában kaphatnak szerepet a közös alkalmak, amelyekre összegyűlik például 10-12 település ifjúsága vagy 30-40 település presbitériuma.

Szeptember 22-re Zilízre hívták össze a Boldva-völgyi gyülekezetek presbitereit, gondnokait, lelkipásztorait, 29-re pedig Göncre a Hernád-völgyieket. A téma ugyanaz volt a két alkalmon, az előadók is ugyanazok, a célok is közösek, az építés-épülés szándéka is megegyezett.

Az első előadást Taracközi Gerzson, a Missziói Központ vezetője tartotta törvényeink lelkiségéről - megadott cím alapján. Miután egy történettel szemléltette, hogy miért van szükségünk törvényekre és szabályokra, kárpátaljai szolgálata idejéről tárt a hallgatóság elé egy példát a presbiterek és a törvények kapcsolatáról. Eleinte azt mondták neki a presbiterek: „Tiszteletes, maguk ezt tanulták, csinálják, mi pedig majd azt csináljuk, amit mondanak". A presbitériumnak azonban sikerült megértenie hivatását, olvasni kezdték közösen a törvényeket, összevetve őket hitvallásaikkal és a Szentírással, és hamarosan javaslatokat is tettek a törvényhozóknak. A törvények tanulmányozása tehát a megértés lehetőségét hordozza magában, és a jobbítás, fejlődés lehetőségét is. A törvények lelkiségének meghatározottságát az a tény adja, hogy nem egy emberek által létrehozott közösség alkotja, nem emberi alapokon, hanem a Szentírásra alapozva, ahhoz újra és újra hozzámérve a lefektetett szabályokat. Ebben kaptak bátorítást a jelen levő presbiterek: olvassák a törvényeket, foglaljanak állást a felmerülő kérdésekben a jobbítás szándékával, mert ezek a törvények rólunk szólnak.

A második előadást Török István lelkipásztor-vallástanár tartotta. Bibliai példák alapján, a jelenlévőket aktív résztvevőkké téve mutatta be, mit jelent a presbiteri tiszt, felvállalva annak a problémának a körüljárását, hogyan lehetnek nők presbiterek vagy gondnokok, fiatal lelkipásztorok pedig „vének" - mivel eredetileg a presbiterek a „vének", a közösség tiszteletre méltó tagjai voltak. Sőt, a bibliai elbeszélésekből kiderül, hogy ők Isten ígéretének tanúi, Isten cselekedeteinek tanúi, és Isten szavának közvetítői, amennyiben meghallják és továbbadják a rájuk bízott Igét. Ebből következnek konkrét feladataik, melyeket egyházi törvényeink körülírnak és az is, hogy példaképekké kell lenniük.

Örsi Anikó főiskolai adjunktus, gimnáziumi nevelőtanár az együttmunkálkodás lehetőségeiről és nehézségeiről beszélt. Az élet egyéb területeiről vett szemléletes példák segítségével tett fel kérdéseket a presbitereknek, melyek megválaszolása hosszabb időt, gondolkodást igényel. Felkészülése során gimnazistákat kérdezett meg arról, hogy kik a presbiterek, és érdekes, elgondolkodtatóan új szemléletet hoztak a fiatalok: a presbiterek vízerek, akik sokszor nincsenek szem előtt, de táplálják azt, ami a föld fölött él, illetve ők a gyülekezet reklámjai. A közös munkát vizsgálva az előadó rávilágított: minden ilyen kapcsolatban megjelennek az eltérő vélemények, az egyet nem értés, a problémák. A kérdés csupán az, hogy mit kezdenek vele. Közös cél érdekében munkálkodó presbitériumok esetében rendkívül fontos, hogy közös nyelvet használjanak: figyeljenek egymásra és értsék egymást. A megbocsátás és a megoldás nem születik meg a problémák elhallgatásával, szőnyeg alá söprésével. Nem visz előrébb a „nem haragszom...", a „nem számít...", a „megbocsátok, de nem felejtek", a „fátylat rá" hozzáállás és az sem, ha az érintett helyett mással beszéljük meg a problémákat. A véleményütköztetés és egymás megértése teheti hatékonnyá a közösen munkálkodók csoportját.

Az azonosságok mellett természetesen voltak különbségek is - csöppet sem negatív értelemben, inkább a befogadók különböző értékeit felszínre hozva. Zilízen Baksy Mária esperes, Göncön Csomós József püspök hirdette az Igét. Mindkét helyen zene szólt a lelkeket felüdítve, a figyelmet fölélénkítve: Zilízen az Edelény-belvárosi gyülekezet énekkara, Göncön pedig a gönciek kórusa. Göncön két bizonyságtétel is elhangzott: az ongai gyülekezet gondnokasszonya és egy fiatal presbitere osztotta meg gondolatait presbitertársaival. Mindkét alkalmon szeretetvendégség adott keretet a személyes, kötetlen beszélgetéseknek, s a csendesnapoknak helyet adó gyülekezetek tagjai gondoskodó szeretettel vették körül vendégeiket.

Barnóczki Anita