Nyári közösségerősítő alkalmak Szin, Szögliget, Perkupa, Varbóc gyülekezeteiben

A Zsinat határozatának értelmében az idei esztendő a közösségek éve. Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke szerint „szükséges a belső közösségépítés, és a közösségek éve arra is alkalmat ad, hogy megerősítsük a magyar reformátusságot." Ezért is tartottuk fontosnak, hogy fogyatkozó létszámú gyülekezeteinkben olyan közös alkalmakat szervezzünk, amelyek erősítik egyházunkhoz és főként Krisztushoz való ragaszkodásunkat.

A tanév végéhez közeledve először a legifjabb egyháztagoknak, a gyermekeknek volt lehetőségük a közösséghez tartozás élményében megerősödni. Az Abaúji Református Egyházmegye a hittanoktatásban résztvevő gyermekek számára csendesnapot szervezett. A rendezvényt két helyszínen tartottuk: Abaújszántón és a mi gyülekezetünkben, Szinben. Pünkösd ünnepét követő szombaton, június 2-án a szini templomban gyűltek össze a gyermekek, az őket kísérő lelkipásztorok, előadók és gyülekezetünk segítő tagjai, közel százan.

A csendesnap énektanulással és rövid áhítattal kezdődött, majd Kiss Klára lelkipásztor-vallástanár tartott előadást a gyermekeknek a közösségről, a közösség fogalmáról. A lelki útravaló után az általános iskola adott helyet egy kis játékos szellemi vetélkedőre, ezt követően kézműves foglalkozásokon különböző emléktárgyakat készítettek a gyermekek. A játékos bibliai vetélkedő első helyezettjei jutalomként az egyházmegye jósvafői táborában töltöttek el egy teljes hetet. A második és harmadik helyezettek könyvjutalomban részesültek, de mindenki kapott valamilyen emléket erről a szép napról. Öröm volt számunkra, hogy helyet adhattunk egy ilyen gyermeki közösséget formáló rendezvénynek, örömünket növelte, hogy gyülekezeteinkből szini és szögligeti hittanos is első helyen végzett, és részt vehettek a jutalomtáborozásban.

Június 9-én a perkupai templomból Isten Igéjének olvasása, imádkozás és éneklés után 53-an indultunk el Debrecenbe, gyülekezeti kirándulásra. Először a Kossuth Lajos Tudományegyetem központi épületét tekintettük meg, majd rövid sétát tettünk a Nagyerdőben. Debrecen leghíresebb épületét a Nagytemplomot, a Református Kollégium Oratóriumát, a Nagykönyvtárat, az Egyházművészeti és Iskolatörténeti Múzeumot is felkerestük és megcsodáltuk. A Nagytemplomot a Kollégiummal összekötő parkban megálltunk egy rövid tiszteletadásra a gályarabok emlékművénél, melyen az egykori elhurcoltak között Szalóczy Mihály, volt szögligeti lelkipásztor neve is olvasható.

Az ebédet követően, a Déri Múzeumhoz igyekezve megálltunk a híres líceum fánál. A mintegy 180 éves fa legendája szerint egy kanonok szúrta le, és így szólt: „Akkor lesz valami az új hitből, amikor ez a földbe szúrt líceum fává nő!" A líceum ág cserjévé, majd pedig terebélyes fává nőtt, így szimbolizálva a reformáció megszilárdulását. Gyülekezeti tagjaink már nagyon várták, hogy megtekinthessük Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiáját. Természetesen megnéztük a Déri Múzeum más termeinek értékes kiállításait is, de a legnagyobb élményt a három monumentális festmény jelentette. Mindezek után, akik még bírták energiával a Pulyka Fesztivál nyújtotta számtalan lehetőség közül választhattak. Gyermekek és idősek fáradtan, de élményekkel meggazdagodva és a nagy családhoz való tartozás örömével megerősödve tértünk haza késő este.

Június 12-én a szini gyülekezeti teremben irodalmi esten emlékeztünk meg az egyik legnagyobb magyar költőről, az erdélyi születésű Dsida Jenőről, aki 100 évvel ezelőtt, 1907. május 17-én születetett Szatmárnémetiben. Az előadó, Demkó Balázs, rakacai görög katolikus lelkipásztor Dsida Jenő hitvalló verseiből válogatott. Erdély zsoltáros költői közül Dsida volt az, aki a legsokoldalúbban szólaltatta meg a múlt század emberének vallásos érzésvilágát. Az esten elhangzott a Psalmus Hungaricus című vers is, a magyarsághoz való tartozás egyik legnagyobb vallomása. Lelket melengető érzés volt Istenről és magyar hazánkról szóló verseket és magyarázatukat hallgatni akkor, amikor mára nemcsak az Istenhez való ragaszkodás gyengült meg az emberekben, de a korábban még szentnek érzett magyarságfogalom is kiürült. A sok igaz és szép szó végén az egyik legtöbbet és legmélyebben elmondó az a néhány egyszerű sor, amit Dsida Jenő, az Urat nagyon szerető költő írt a „Krisztus" című versében. A közösség, az együvé tartozás érzését fejezi ki. Ebben az élményben volt részünk, amikor az irodalom és Krisztus szeretetének megtapasztalása kovácsolta közösséggé azokat, akik részt vettek ezen a szép estén.

A gyülekezeti közösségformálás jegyében igyekeztünk azokat a fiatalokat és középkorúakat is elérni, akik akár életkoruk, vagy más különböző élethelyzetük miatt a hagyományos istentiszteleti formákhoz nem kötődnek. Ezért hívtuk meg a Continental Singers Kölyök és Színjátszó csoportját.

Június 30-án a Continental Singers Kölyök csapata adott koncertet a szini református templomban. A 8-13 éves gyermekek a zene segítségével hirdették, hogy „Nyisd meg szívedet" az Úr Jézus előtt. A templom teljesen megtelt, közel 250-en vettünk részt a másfél órás előadáson. Felejthetetlen élmény volt megtapasztalni, amit Jézus mondott: „Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet" (Máté 21,16). A gyermekek csillogó szeme, a Jézus szeretetének hirdetésétől sugárzó arcuk, a szívük mélyéről feltörő őszinte öröm annyira nagy hatással volt a gyülekezetre, hogy még most hónapokkal később is gyakran beszélgetünk róluk, a közöttünk végzett szolgálatukról. A koncert után szeretetvendégségen vettünk részt, ahol abban a felszabadult érzésben volt részünk, hogy akik Jézust szeretik, akik Istent Úrnak vallják, azok „ismeretlenül" is igaz testvérekre találnak, közösséggé formálódnak.

Augusztus 8-án a perkupai művelődési házba a Continental Színház csoportjának előadására gyűltünk egybe közel 200-an. Az előadást nagy várakozás előzte meg, hiszen egy hónappal előtte a szini templomban már megtapasztaltuk a Continental Singers áldásos bizonyságtételét a mi Urunkról. A zenés színházi előadás két és félórája alatt hol együtt nevettünk, hol pedig együtt sírtunk életünk hétköznapi dolgain. A „Pár-baj" címet viselő előadás jó tanúságul szolgált arra, hogy az Istenben hívő ember életének is megvannak a nehézségei, a gondjai, amit csak úgy oldhatunk meg helyesen, ha Atyánk tanácsát kérjük, és nem emberi bölcsességre támaszkodunk. Ezt a szép estét is szeretetvendégséggel zártuk.

Nyári közösségépítő, -erősítő alkalmaink sorát egy négynapos csodálatos erdélyi utazás zárta augusztus utolsó napjaiban. A teljesség igénye nélkül említek meg néhány számunkra felejthetetlen élményt. Az első Bánffyhunyad református temploma, ahol megcsodáltuk a gyönyörű „írásos" terítőket, és a kalotaszegi népviseletben konfirmáló ifjakat. Kolozsváron felkerestük Mátyás király és Bocskai István szülőházát, a Farkas utcai református templomot, a Szent Mihály templomot és a mellette lévő Mátyás király szobrot. Számtalan csodáját láttuk Isten teremtő kezének. Egy közülük a gyönyörű és néhol veszélyes Tordai-hasadék, mely rabul ejtette a szívünket. A Nagyenyedi Református Kollégium megtekintése után, Gyulafehérváron a 13. században épült érseki székesegyházba látogattunk el. Benne ma is láthatók a Hunyadiak síremlékei, valamint Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem gazdagon díszített kőszarkofágjai. Altemplomában erdélyi fejedelmek és püspökök nyugszanak.

Torockószentgyörgyön részt vettünk egy unitárius esküvőn, ahol azokkal a magyar testvéreinkkel lehettünk együtt, akiket 1920 óta elszakítottak tőlünk. Szavakkal nem lehet kifejezni azt a szeretetet, amellyel minket, anyaországiakat fogadtak, annak ellenére, hogy 2004. december 5-én az ország többsége „megtagadta" őket. Isten neve dicsőítessék azért, hogy a közösségi forma sokszínűségében lehetett részünk, s ott Erdélyben megérezhettük azt az ígéretet, hogy a mennyországában nem lesznek határok, hogy Jézus nevére meghajlik minden térd: reformátusoké és unitáriusoké, magyaroké és erdélyieké egyaránt.

Isten kegyelméből a mögöttünk lévő nyáron gyülekezeteinkkel a közösségépítés, közösségerősítés különböző formáit élhettük át. Hisszük, hogy Atyánk ezek által megerősített hitünkben, és megerősített egyházunkhoz való ragaszkodásunkban. Tudjuk, hogy a munkát nem elég elkezdeni, de folytatni is kell. Tudjuk, hogy a magot nem elég elvetni, de a vetést ápolni és gondozni is kell. Mi hisszük és valljuk a Filippiekhez írott Ige szavát: „Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára."

Kölönte Sándorné Sajtos Ibolya

Szin