Lelkészbeiktatás Tiszatarjánban

Giling-galang, szólt a harang a tiszatarjáni református templom harangtornyában 2007. június 3-án délután két órakor. Nagy eseményre hívogatott minden érdeklődőt felekezetre való tekintet nélkül. Ugyanis ekkor került sor az elmúlt év őszén a Tiszatarjáni Egyházközségben megválasztott Harkai Erzsébet lelkipásztornő beiktatására, kinek életében első ízben történt ez a nagy jelentőségű, szép, szívet-lelket melengető esemény.

Az események azonban nem mentek olyan gördülékenyen, hiszen minden dolognak van előzménye. Ugyanis egyházközségünk előző lelkipásztora nyolcévi szolgálat után férjének munkahelyváltozása miatt más egyházhoz távozott. Így a gyülekezet lelkipásztor nélkül maradt. Egyházközségünk fenntartása nehézségekbe ütközött, ezért a presbitérium úgy kezdett gondolkodni, hogy talán jobb lenne, ha nem lennénk önállóak, hanem valamelyik közeli egyházközséghez csatlakoznánk. Nagytiszteletű Gazda István, a Borsod-Gömöri Egyházmegye esperese azonban hála Istennek meggyőzött bennünket arról, maradjunk csak önálló­ak, mert ez egy község számára sokkal előnyösebb, mint más egyházközséghez tartozni. Ekkor hozta el nekünk Harkai Erzsébet friss diplomás lelkésznőt bemutatni, és a presbitérium el is fogadta szolgálatát. Lelkésznőnk a Sárospataki Református Teológián végzett 2003 nyarán, de megválasztására nem kerülhetett sor, mivel nem volt magyar állampolgár, mert erdélyi születésű és lakos. Így 2003 nyarától 2006 év őszéig, mint helyettesítő lelkipásztor működött egyházközségünkben. Ekkorra megszerezte a magyar állampolgárságot és minden akadály elhárult a megválasztásával kapcsolatos törvényes út terén.

Beiktatási ünnepségünk előkészületei egész héten folytak. Minden presbiter fiataltól az idősebbekig aktívan részt vett a munkában, valamint a gyülekezeti tagok egy része is. Meszeltek, padokat súroltak, berendezték a fogadás és szeretetvendégség helyiségeit. 2007. június 3-án reggel virággal szépen feldíszítették a templom belsejét. Összehangolt, szép munkát végeztek. Öröm és jóleső érzés volt a munka végeztével végignézni az ünnepség helyszínein. Nagy megelégedéssel töltött el az a tudat, hogy mire képes egy közösség, ha egy célért munkálkodik.

A beiktatási ünnepi istentisztelet délután fél háromkor kezdődött a református templomban. Már 14 órától megindult az ünnepségen résztvevők helyfoglalása. Nagyon sokan eljöttek. A szomszédos és helyi gyülekezet tagjai a lelkipásztorok vezetésével. Az egyházmegyét dr. Molnár Pál gondnok úr képviselte. Itt voltak a lelkipásztornő barátai, volt osztálytársai közül akikkel a legjobb kapcsolatban volt. A helyi polgármester, a jegyző, s a képviselőtestület tagjai is. Eljött az ünnepségre a lelkipásztornő teológiai professzora is. Jelen volt a római katolikus esperes úr is Mezőcsátról. A beiktatásra Erdélyből eljött a lelkipásztornő édesanyja és bátyja. Sajnos édesapja már nem vehetett részt ezen a szép ünnepségen, mert közel egy éve elhalálozott. Mintegy 300 főre tehető az ünnepi istentiszteleten részt vevők száma.

A beiktatási ünnepséget Gazda István esperes úr vezette le. Az újszövetségi napi igével indította beszédét, melyben méltatta lelkipásztornőnk tevékenységét, Isten áldását kérve további munkájára. Ez után következett a beiktatás, melynek során Harkai Erzsébet lelkipásztornőnk megkapta a templom kulcsát és az egyházközség pecsétjét.

A beiktatott lelkipásztornő Pál apostolnak Timótheushoz írt második levele 1. rész 7. vers alapján tett bizonyságot az életében munkálkodó isteni sugallatról. Ezek után köszöntő versek, asszonyok éneke, furulyaduett és orgonaszóló következett. Az egyházmegye részéről dr. Molnár Pál gondnok úr köszöntötte a beiktatott lelkipásztort Isten áldását kérve munkájára. Elhangzott a település polgármesterének köszöntője, nagy szeretettel szólt a nagytiszteletű asszony lelkiismeretes, sokoldalú, lelkeket művelő munkájáról. Majd mint a gyülekezet gondnoka én köszöntöttem a lelkipásztornőnket. Szóltam arról, hogy tevékenysége új életet adott egyházközségünknek. Erősítette bennünk a hitnek szellemét, lelkünkben mélyítette egymás szeretetét. Isten áldását kérve további munkájára kiemeltem, hogy hitünk áll rendületlen, reménységünk töretlen, szeretetünk végtelen. Majd a Zsoltárok könyve 1. rész 1-3 verseivel zártam mondanivalómat. Az ünnepi istentiszteleten részt vevő lelkipásztorok egy-egy igével kértek áldást lelkipásztornőnk életére és szolgálatára. A lelkipásztornőnk teológiai professzora pedig kiemelte a teológiai évek során mutatott szorgalmát és kiváló eredményeit.

Ezek után átadtuk a tiszteletes asszonynak a presbitérium ajándékát. Végül a beiktatott lelkipásztornő megköszönte Istennek, szerető édesanyjának, és a gyülekezetnek, hogy ezt a napot is megérhette. A Himnusz eléneklésével és áldásmondással zárult a templomi istentisztelet. Az istentisztelet után mindenkit tisztelettel meghívtam a község Művelődési Házában tartandó szeretetvendégségre, ahol terített asztalok várták a résztvevőket.

Nagy megelégedéssel néztem a közös vendégségben találkozókat, ahol sok ismerős arcot láttam. Beszélgető csoportok, barátok, ismerősök, egy hitben levő emberek. Jó volt látni, hogy felekezetre való tekintet nélkül örömmel vettek részt ezen a meghitt ünnepségen az emberek egymással teljes egyetértésben. Lelki és testi jókkal megelégítve tért minden résztvevő otthonába. Istené legyen ezért a hála és a dicsőség.

Tiszatarján, 2007. június 3.

Kormos József gondnok