Családi csütörtök Emődön

„Elmúlt az aratás, véget ért a nyár..." (Jeremiás próféta könyve 8,20a)

Veszélyes hely a templom, mert aki belép a kapuján, kénytelen megváltozni. Így kezdte igehirdetését néhány hónapja egy teológiai professzor az emődi szószéken.

Veszélyes hely, és ez egykor alig több, mint száz esztendeje a szó eredeti értelmében is igaznak bizonyult. Pünkösdi legációba érkezett 1905-ben az Igriciből származó Gombos Pál harmadéves teológus. Az ünnepi istentisztelet közben hirtelen elsötétült az ég, nyugati irányból fekete felhők közeledtek. Hatalmas vihar támadt - az idősebbek emlékeznek szüleik elbeszélésére -, dörgött és villámlott. Majd az egyik villám becsapott a templom keleti ablakán, és elérte a szószéken szolgáló lelkészjelöltet. Már nem lehetett rajta segíteni. Tragédia történt.

Ez az elgondolkodtató egyháztörténeti adalék és az utókor felelős emlékezése indított bennünket Igricibe, hogy megkoszorúzzuk a tiszteletes teológus sírját. Hittanos gyermekekkel indultunk biciklivel. Az alig egyórás út tovább tartott, hiszen többször is megálltunk a tájban gyönyörködni, és a kisebbek kedvéért megpihenni.

Igriciben megtekintettük a felújított templomot, és őszinte érdeklődéssel hallgattuk nagytiszteletű Pethő Dénes lelkipásztor település- és gyülekezettörténeti tájékoztatását. Uzsonnázás közben a gyülekezeti teremben megtekinthettük a klenódiumok legrégebbi darabjait. Lassan elindultunk a temetőbe, ahol rendezett, tiszta környezet fogadott. Könnyen megtaláltuk, amit kerestünk. A döbbenetes történet elnémított mindenkit, csendesen elhelyeztük a koszorút egy teológus sírján, aki csupán 23 évet élt. Emléke legyen áldott.

A délután már valóban a családok közös alkalma volt. Az emődi parókia udvara gyermekzsivajtól hangos, az üstben főtt az estebéd, a gyermekek és ifjak nemzedéke együtt búcsúztatta a nyarat a szülőkkel. Minden játék, tréfa, ének, imádság, de még a terített asztal is kedvesebb, ha közösségben van az ember. Túl gyorsan szállt le az este, de a fellobbanó tábortűz még egy ideig együtt tartotta gyülekezetünk múltba néző, de jövőt is remélő nemzedékeit.

Kósa Enikő

lelkipásztor