Szentlélekkel – Szentléleken

"Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." - így ígérte Jézus Krisztus, és ezt tapasztalhattuk meg - ki tudja, hányadszor már - az ózdi gyülekezet idei nyári ifjúsági táborában is.

Bakancsos turistaként a bükki Szentlélek mindig kedves úti célom volt. Régóta motoszkált bennem a gondolat: Milyen jó lenne egyszer fiatalokkal feljönni ide egy hétre, kiszabadulni a világ zajából, és szemlélni a táj szépségét, találkozni Istennel, beszélgetni a világról! Idén nyáron Isten kegyelméből ez megvalósult.

Nyári táboraink a keresztyén szellemiségű üdülés alkalmai egyrészt bibliai programmal, másrészt a környék természeti-kulturális értékeinek bemutatásával. A hat nap során bejártuk az ún. Kis-fennsík legszebb helyeit: Csondró-völgy, Örvény-kő, Magos-kő, Szeleta-tető, Molnár-szikla, Lillafüred, Ómassa, Bánkút, Csipkéskút, Jávorkút, Nyír-kő, Kisvár, Dédesvár.

A bibliai programban azzal foglalkoztunk, hogy mi a baj ezzel a világgal. Beszélgettünk a globalizációról, melynek egyik célja és eredménye a gondolkodásra képtelen szürke embertömeg kinevelése, akiket szabadon irányíthatnak: ne gondolkozz, csak vásárolj, figyeld a sztárok életét és légy olyan, mint ők, akkor leszel boldog. Beszélgettünk az önzésről, amely ma szinte az egész világot mozgatja. Minden érdekből van, minden érted van, te vagy a legjobb, megérdemled, jogod van hozzá, igazad van... - ezek az elvek teszik tönkre az emberek közti kapcsolatokat. Szó volt a liberalizmusról, amelynek célja, hogy leromboljon minden gátat, korlátot, mert szerinte csak így lehet boldog az ember. Kiderült, hogy az ilyen ember nem boldog lesz, hanem idióta.

Az ember úgy van megteremtve, hogy szüksége van korlátokra ahhoz, hogy rend legyen az életében. A boldogságot a korlátok között kell megtalálni. Ha a korlátokat leromboljuk, megszűnik a rend.

Ha szétverjük a gátakat, a folyó kénye-kedve szerint fog folyni, elárasztva a lakott és megművelt területeket. Ha elfogadjuk az Istentől kapott korlátokat, az nekünk lesz jó elsősorban, mert szeretetből lettek körénk rakva, hogy megóvjanak.

Nem könnyű a mai kamaszok számára érthetővé tenni ezeket a dolgokat. De legalább meg kell említeni előttük, hogy létezik másik út, egy keskeny út, amelyen nem járnak tömegek, de az életre visz. Naponta imádkoztunk a Szentlélek áldásáért, és bizony szükség is volt rá, mert láthattuk, hogy mennyire szennyezett már a fiatalok lelke a világi áramlatokkal, főleg a közömbösséggel. Kirándulásokon szólni kellett nekik, hogy nem a táv végigrohanása a lényeg, hanem a szép dolgok keresése, megállás egy évszázados fa előtt, vagy egy sziklás kilátóponton, és gyönyörködni a természetben. Ettől lesz élmény a túrázás, egyébként csak fárasztó kutyagolás.

A szállásunk gyönyörű helyen volt, a szentléleki Turistaparkban, melyet mindenkinek nagy szeretettel ajánlunk. (www.turistapark.hu) Ez a táborozóhely régebben egy katonai objektum volt. Amikor a Turistapark tulajdonosa először járt itt, derékig érő gaz, olajoshordók tömege, szétszórt, rozsdásodó gránátok, leírhatatlan elhanyagoltság fogadta. De már a fantáziájában látta, hogy milyen lesz majd egykoron. És hozzálátott. És öt év alatt felépítette azt, ami most látható. Óriási munka volt. Biztosan nem ment simán. De hittel, szorgalommal, kitartással, jóakarattal, kétkezi és egyéb munkával, a világ egy kis szeletének megjobbítási vágyával (mennyire hiányzik mindez a mai világból!) létrejött a Turistapark. Örültünk, hogy példaként hozhattuk fel a tulajdonos munkáját a fiatalok előtt, akik megilletődve hallgattak. A jóra nem elég vágyni, azt akarni kell, és akarni sem elég, hanem tenni kell érte. Sokat és sokáig.

Fiatalok! A ti lelketek is olyan, mint ez a telep volt a katonai megszállás idején. Romok és pusztulás, szétszórt veszélyes fegyverek és gaz. A legszebb fiatalok lelke is csatatér. De él a Szentlélek, Isten Lelke, Aki úgy áll meg romos lelketek mellett, hogy már látja, mit lehet kihozni ebből. Már terve van veletek, nem akarja, hogy romként éljétek le az életeteket. A Szentlélek által meg lehet újulni, meg lehet szépülni, értelmes, izgalmas, boldog életet lehet élni.

A hét legmegdöbbentőbb lelki áldását lelkésznőnk élte át, aki a főzésben segédkező asszonyokkal elsétált az egykori pálos kolostor romjaihoz. Miközben nyakukat tekergetve csodálták a daru nélkül felépült 7-800 éves falakat, gótikus íveket, faragott oszlopfejeket, szívükből kicsordult egy ének, amit végigénekeltek a falak tövében. Legnagyobb ámulatukra, mikor befejezték, a romok közül válaszének hallatszott. Aztán kilépett a falak közül egy katolikus házaspár és kérték a lelkésznőt, énekeljék el még egyszer az éneküket. A több száz éves romnál ökumenikus áhítatot tartott az a néhány boldog ember. (Mennyire hiányzik ez ma a világból!) Együtt énekelték:

Csikai Sándor